n igyekeznek
feladatukat teljesíteni, amely feladat a keresztényüldözés és a nemzeti értékek
rombolása.
A füttyösök primitívsége is egyedülálló a magyar
politikai életben csak úgy, mint a „Hülyeferinek” becézett volt miniszterelnök,
aki önjelöltként immár odáig merészkedik, hogy a regnáló kormányt és annak
fejét minősíthetetlen stílusban ócsárolja a hasonlóan ostoba, gyűlölködő és magyarellenes
hallgatósága előtt.
Közben meglepetések érik az embert, hiszen ma
igazolják 25 évvel ezelőtti véleményünket és meglátásunkat egyes akkor volt
aktív politikusok, amikor aláírják az Olimpia elleni népszavazási ívet.
Ilyenkor válik érthetővé, hogy ki, mit és miért tett Antall, Boros és Horn
idején. S bár Antallt és kormányát
mintegy politikai etalonként emlegetik a mai nemzeti politikusok, társadalmi
megítélésük szöges ellentétben áll ezzel a felfogással. Hiszen ha egy efféle
kérdőívet Jeszenszky Géza vagy Sólyom László aláír, akkor ez az aláírás őket
jellemzi, s nem a pozitívan. Ugyanis olyan nemzetellenes és Soros által
fizetett akció részeseivé váltak, amely a hazaárulással egyenlő.
A magyarul gondolkodó ember számára érthetetlen ez
az eszeveszett és minden logikát nélkülöző ellenzéki mentalitás, hiszen a
nemzet ügye nem párt-ügy. Világosan látszik a tüntetések és a hazudozó, nagyhangú
pártvezetők, a mindenféle íveket aláírók megatartása által, hogy Magyarország
nemzetközi ellenségeinek a hazai holdudvara az, amely a nemzet és Magyarország
ellen tör. Egyetlen hajtóerő ebben a pénz, amelyet politikai méregkeverésükért és
a hazaárulásért kapnak. Azonban a hazaárulást a mind a regnáló kormány, mind az
ügyészségek tűrik, noha azt a Btk. büntetni rendeli. Érthetetlen tehát, hogy
egy bűncselekményt, amelyet előre megfontoltan, bűnszövetségben, aljas indokból
és folyamatosan követnek el emberek, nem követi semmilyen retorzió, nincs
feljelentés, de még a rendőrség sem lép fel a demokratikusan megválasztott
kormány ellenes lázítással szemben. Szabadon teszi mindezt az az ellenzék, amelynek
„arca” az a volt miniszterelnök, aki 2006-ban védtelen és békés megemlékezőket lövetett,
köztük gyermekeket, nőket és idős embereket. Halát is okozott… de az sem számít a magyar
igazságszolgáltatásnak.
A kérés az, hogy miért nincs büntetés, miért nincs
emberiség ellen elkövetett bűnök miatt feljelentés? Netán ma is rettegünk
azoktól, akik kiadták „Hülyeferinek” a parancsot? Rettegünk a liberális
világhatalomtól, amely megtiltotta volna a felelősök büntetőperbe vonását? S ezt
fogjuk-e tapasztalni akkor is, ha kiderül, ki lopta el a 4-es metró építkezéséből
elsikkasztott 8.350.000 húszezrest?
A magyar politikai élet ellenzéki oldala afféle disznó.
Szent Brigitta parabolája, amely szerint egy gazdag úr disznókat ültetett az
asztalához, s a legfinomabb étkekkel kínálta őket, de azok nem ettek, hanem azt
mondták az ház urának, hogy nekik „rendes” disznókosztot adjon. Mire a
vendéglátó kizavarta őket, hogy ha nem tetszik a rendes étel, a szemétben
keressék élelmüket…
Valahogy így van ez a mai kormány és az ellenzék
viszonyában is. Hiszen az ellenzék disznómód folyamatosan elárulja a nemzetet,
a hazát, ám ennek ellenére a regnáló kormány nekik is azt biztosítja, amit a
többi polgárnak. Ők azonban a Soros-féle „disznókosztot” kívánják… Csak az a
baj, hogy ezeket nem lehet elzavarni oda, ahonnan fizetik őket, hogy abban a
szemétben, posványban keressék a hozzájuk illő kosztot…
Stoffán György