Feltámadni látszik az erdélyi egyháztörténet kutatás és annak
publikálása, hiszen az utóbbi időben két értékes könyv is megjelent az erdélyi, Szent Istvánról nevezett Ferences Rendtartomány berkein belül.
Legújabban Mohay Tamás budapesti néprajzkutató, egyetemi tanár munkájában gyönyörködhet
az olvasó, ha megvásárolja az Istennek kincses tárháza című művet. Mohay olyan
kuriózumot mutat be, amely páratlan a maga nemében, hiszen a páter Losteiner
Leonárd ferences szerzetes által 1810 és 1815 között lejegyzett, a csíksomlyói Segítő
Szűz Máriához köthető csodákat bemutató könyvecskéjét elemzi nagy
szakértelemmel. Maga az eredeti Losteiner mű is a könyvben foglaltatik, annak
olvasható, nyomtatott és kéziratos változatával együtt. Kor-és vallástörténet
együtt kutatható a könyvben, s élmény olvasni azokat a csodákat, amelyek
legtöbbjét az Egyház is elismert. A könyv a csíksomlyói Kegyszobor 500 éves
léte ünnepi évének megkoronázása, hiszen mintegy bizonyítéktömeg a hitetlenek,
s csendes hitvallás a hívők számára.
A művet az erdélyi ferences rendtartomány és a Szent István
Társulat adta ki. Hatalmas munka vár még a kutatókra, hiszen Erdély
egyháztörténete, a ferencesek rendtörténete, az egyházi kultúra és
gasztronómia, a hitükért évszázadokon keresztül szenvedő szerzetesek
megismertetése évtizedek alatt sem lehet teljes az adatok hiánya, ugyanakkor az
adattömeg léte okán. A román állam az egyházi, kolostori könyvtárak sokaságát
őrzi hét pecsét alatt, s egyelőre a kutatók csak a szabadon hozzáférhető
anyagokból dolgozhatnak. A publikálás sem egyszerű, mert számos olyan pályázatot
utasítottak el, amelynek értékét nem tudta felmérni, vagy nem is értette meg a
pályázatokat elbíráló kuratórium.
Ma olyan időket élünk, amikor a nemzeti kultúrát menteni és
megismertetni egyszerre kellene, mielőtt még az eziránti igény is elsorvad a
társadalomban. Csak remélhetni tudjuk, hogy nem vallási ellentétek akadályozzák
a budapesti kurátorokat e nemes kutatások segítésében, hanem csupán a hozzá nem
értés múló köde lengi be olykor a döntéshozók tisztánlátását, amikor csapnivaló
kisregényekre vagy soha kézbe sem vett verseskötetekre adják a pályázati támogatást
a fajsúlyos, és a nemzet számára nélkülözhetetlen értékek megmentése helyett.
Az erdélyi ferencesek és a budapesti Szent István Társulat
átléptek minden efféle akadályt, s a 20. század egyik eddig legértékesebb kiadványát
nyújtották át Mohay Tamás közreműködésével az igényes olvasónak. Bízunk abban,
hogy ez a folyamat nem szűnik meg, s előbb-utóbb feltárul nemzetünk minden
kincse, szebbé és varázslatosabbá, ünneppé téve a szürke hétköznapokat.
Javaslom és ajánlom e mű mind szélesebb körben való ismertetését, hogy aki
Pünkösdkor Somlyóra látogat, még nagyobb bizalommal fordulhasson Máriához,
nemzetünk segítő égi Édesanyjához.
Stoffán György