2016. január 11., hétfő

A máriaradnai kegyhely - a régi erdélyi ferences sajtóból

Hazánk e nagy kegytemploma, Magyarország 'e legnagyobb búcsújáró helye, ismét egy újabb és a maga nemében páratlan fölmagasztalásban és búcsúkegyelemben részesült. Az egyház, e jó anya, hazánk egy régi, híres és nagy búcsújáró kegyhelyét, a máriaradnai templomot nagy és végtelen értékű kincscsel halmozta el, midőn a templomhoz teljes búcsút engedélyezett. Itt közöljük egész terjedelmében a nagyfontossága búcsúengedélyt.

„Szentséges Atya!
               
Sándor, Csanádegyházmegyei püspök, Magyarországban, alázatosan, Szentséged lábaihoz leborulva esedez saját egyházmegyéjében levő Radna város Szűz Mária temploma számára, mely híres Szűz Mária búcsújáróhely, a hová a zarándokok minden részről, agy Magyarországból, mint idegenből összejönnek, te jes bússut, agy az élőkért, mint a holtakért fölajánlhatót, minden keresztény hivő részére, akik meggyónnak és megáldoznak ottan, és a meglátogatván ott imádkoznak egy keveset Szentséged szándékára.

1064. sz. Vatikánból, 1907. okt. 5-én
Szentséges atya, X. Pius pápa, kegyesen megengedte kérés szerint.

Bressan János,
tkb. sztor. t.

E szerint tehát a hívek a máriaradnai kegytemplomban, ottani tartózkodásuk minden egyes napján teljes búcsúban részesülhetnek, ha az előirt föltételeket teljesítik, t. i. gyónnak, megáldoznak, s a pápa szándékára (5 Miatyánk, 5 Üdvözlet és ugyanannyi Dicsőség) imádkoznak. A  püspöki körlevél még azt is megjegyzi, hogy ugyanoly mértékben és ugyanannyiszor nyerhetnek búcsút, mint akik Rómába „az apostolok sírjához" - avagy Lorettóba „a názárethi szent ház"-hoz zarándokolnak. A búcsuk, melyeket a kegytemplom kapott, a tisztító tűzben szenvedő lelkek javára is fordíthatók.

Íme tehát ez ama búcsúengedély, melynek hallatára az egész magyarországi katolikus világ örvendezni fog. Nemcsak Rómában, vagy Lorettóban eszközölhető ki, s nyerhető meg büntetéseink teljes elengedtetése, hanem hazánkban is, még pedig egyes-egyedül a máriaradnai templomban. Különös vigaszukra szolgálhat ez a szegényeknek, kik nem mehettek el eddig más országokba, idegenbe, hogy büntetéseik teljes elengedtetését kinyerhessék ottan. Kötelessége tehát minden kereszténynek e nagy fontosságú búcsút, e nagy és örömhírt mindinkább ismeretessé tenni. Különösen áll ez a harmadrendi testvérekre nézve, kiknek kötelességük mindenképpen és minden módon az Isten dicsérétét és az emberek üdvét előmozdítani. Ezt pedig megtehetik azzal is, ha tudtára adják a híveknek, a hozzájuk tartozóknak és ismerőseiknek hogy a máriaradnai templomban, bármikor, mindennap, teljes búcsút nyerhetnek, ha az előírt föltételeknek megfelelnek. Rajta tehát! Használjuk fel az alkalmat, míg időnk van! Gyűjtsünk magunknak kincseket az örök életre, melyeket a rozsda és a moly meg nem emészthet! "Íme, most van az alkalmas idő, íme, az üdvösség napjai !" Ne hanyagoljuk el az alkalmat, hanem fordítsuk lelki hasznunkra! Örüljünk és örvendezzünk, hogy az Egyház ily könnyű módon részesíteni akar bennünket azon kincsekben, melyeket Jézus Krisztustól és a dicsőült szentektől örökölt. Ne késsünk használni a búcsúkat, melyek minden köteléket föloldhatnak, mi a mennyekbe való jutásunkat akadályozhatná.

Azért tehát iparkodjunk fölhasználni az időt. hasznos a búcsú úgy Önmagunknak, mert eltörli hátra maradt büntetéseinket, ezek bennünket igaz töredelemre, megtérésre, áltálában pedig a szentségek többszöri fölvételére sarkalnak, mert ha azokban részesülni kívánunk, úgy mindenek előtt gyónni és áldozni kell. R búcsúk, ha azokat a meghaltakra alkalmazzuk, azokat megválthatják a hosszas purgatóriumi szenvedésektől, kínoktól.  Továbbá alkalmazhatjuk e teljes búcsút rokonainkra is, jótevőinkre, és ismerőseinkre is. Nem vigasztaló-e hát ránk nézve, ha a búcsúk nyerése által ezeknek segítségére lehetünk. Ezért tehát rajta! Ne engedjük el a szép alkalmat ! Fontoljuk meg, hogy mily túláradozó az isteni Szív szeretete, ki oly nagy kegyelemmel és oly nagy búcsúval halmozta el hazánk egyik legkiválóbb kegytemplomát, a máriaradnai búcsúhelyet. Ki ne fogadná hálával az isteni Szív jóságának kínálkozó irgalmát, mely bűneink hátralékos fullánkjaitól, a jövendő szenvedések félelmétől megszabadíthat bennünket? Mennyi okunk van tehát örvendezni ezek fölött? Ime nyitva állnak számunkra az Ur Jézus végtelen és nagy, a szentek bőséges elégtételi érdemei, kincsei. Csak akarni kell, s az Egyház kész nekünk azokból alkalmilag adni, hogy teljes legyen Istenünkkel való kiengesztelésünk. Végezetül pedig, álljanak itt a Nagym. csanádegyházmegyei püspök úr körlevelének következő sorai: „Engedje a jó Isten, hogy a radnai Szűz Mária közbenjárása által a Jézus Krisztus és szent anyja, valamint az Ő szentjei érdemeinek túláradó bőségéből minél inkább részesülhessünk."


P. Hugolin