Lassan vége a nyár eleji és a nyári kampánynak, de
az őszi még hátra van. Hátra vannak a helyi személyeskedések, egymás igazi „magyaros”
pocskondiázása, mert méltatlan és buta emberek bársonyszékekre, hatalomra
vágynak, és ez a cél felülír minden jó értelemben vett európaiságot, emberséget
és keresztényi mentalitást. A választási kampányok arról szólnak, hogy minden
induló, minden jelölt a másik jelölt rossz tulajdonságait domborítsa ki, és ha nincs
efféle, akkor rágalmazzon, gyalázkodjon és gyűlöletet keltsen. Mert a választások
igazi célja és értelme nem a haza és a nemzet önzetlen szolgálata. Ez már
Széchenyi kormában is csak ostoba mese volt, hanem az önzés, a harácsolás, a
szegények még szegényebbé tétele, az elnyomottak még nagyobb elnyomása és a már
kirabolt nemzet megmaradt értékeinek további csonkolása.
Elkeseredett mondatok ezek, de van rájuk okom,
hiszen amíg az idegen hatalmakat joggal bíráljuk magyarellenességük miatt,
addig nem vagyunk képesek és hajlandók önmagunkba nézni, önmagunk hibáit
felmérni és azokat megszüntetni vagy legalább csökkenteni. Pedig volna mit
javítani a 45 éves kommunista elnyomás, a szellemi és lelki leépítést,
leépülést követően. Mert mi is történt az új parlament első üléseinek egyikén?
Szavaztak: lényegesen nagyobb juttatások, ingyen gázt, villanyt, utazást, vizet
– de csak maguknak! Nekünk marad a rezsicsökkentés… Az aljasság netovábbja, a
pofátlanság csimborasszója, ami történt. Egyetlen képviselő sem állt fel és
kérte ki magának választói nevében ezt a súlyos hivatali, hatalommal való
visszaélést… azt, hogy voltaképpen nem tiszteletdíjat, hanem egy világhatalmi szervek
által adott csúszópénzt szavazott meg magának a magyar országgyűlés – a magyar
adófizetők izzadsággal megkeresett, de a mindenkori állam által lerabolt,
sokszorosan megadóztatott pénzéből. Hiszen
egy zsemle után is adót fizetünk…. A fizetést is már adóelőleggel terhelve
kapjuk kézhez. Már ahol… hiszen a NAV-nál nem a nagyot sikkasztó cégeket, hanem
a piti szeszfőzdéket büntetik. Az ipari és kereskedelmi maffia sérthetetlen. (Volt
olyan eset, hogy egy milliárdos költségvetési csalás bejelentése után még két
hónappal is ugyanazt csinálhatta, csinálhatja az inkriminált cég, mert a NAV
tologatja az ügyet… - egyik osztálytól a másikig az illetékesség megállapítása
okán.
Ne vánszorogjunk el a választásoktól ilyen messzire!
Megszavazták tehát, azt, amiért harcoltak. Amiért a választókat hülyítve
egymást szidták és ócsárolták. Bekerültek a Parlamentbe, és ez egyszer nem
voltak képmutatók. Nem volt ellenzék és kormánypárt… pénzről volt szó és ebben
óriási volt az egyetértés. A cirkuszt majd máskor…- gondolták. Egyetértett az MSZP, a DK, a Fidesz, a Jobbik,
az LMP. Mit lehet erre mondani? Inkább semmit… Költsék patikára – szól egy
pillanatig a népi mondás, ha efféléről hall a stupid agyú választó, majd tovább
élteti „saját pártját” ahelyett, hogy kiegyenesítené a kaszát. A magyar nem egyenesít
kaszát. A magyar félti a maradék „zsetonokat”. A magyar nép veri a mellét
magyarságában vagy antimagyarságában, és eltökélt abban, hogy az ő zsidaja, bűnözője,
AVH-sa, nyilasa, kommunistája rendes és feddhetetlen, míg a mások zsidaja,
bűnözője, AVH-sa, nyilasa és kommunistája akasztani való. A magyar
párttársadalom nem tud egyszerre, közösen örülni a nemzet sikereinek, a határon
túli magyarsággal való névleges egyesülésnek, a gazdasági eredményeknek, a
virágzó természetnek, a csodás repce vagy búzaföldeknek, mert mindenben talál
kivetnivalót, pártideológiát. Mert a magyar párttársadalom „intravénásan” kapja
a pártoktól, a hülye helyi pártvezetőktől a gyűlölködést, az unióelleneséget és
az uniópártiságot, a zsidó és cigányellenességet vagy az ostoba liberális „mindenki
érték és egyforma” szlogent. A magyar
párttársadalom egyik része nemzeti színekben békemenetel, a másik része a
szivárvány színeiben mutogatja a szétlottyasztott gusztustalan seggét, és büszke
arra hogy ő már a kutyájával is szeretkezett. Az egyházak pedig árgus szemekkel
figyelik, hogy a politikai csatákban ki nyer, mert az ő specialitásuk, hogy a
nyerő mellett, az apanázs reményében pillanatok alatt érveket sorakoztatnak fel…
ahelyett, hogy világos és egyértelmű politikai irányadást adnának a krisztusi
parancsokat véve alapul híveiknek. A zsidók? Ahonnan lehet, idén is felveszik a
jubileumi pénzeket, és mint a magyar pénzen, magyar kormány fizette vonatokkal
Gyulafehérvárra érkező és Magyarországtól elszakadni akaró oláhok 1918-ban, a
magyarságot ócsárolva és bűnössé kikiáltva 1944-45-ért… emlékeznek a holocaustról.
Teszik ezt a magyar adófizetők és egykori zsidómentők pénzén…
Minden párt más és más céllal harcol egy-egy parlamenti
vagy brüsszeli helyért. A brüsszeli helyek elnyerése kész lottóötös. Egy ciklus
mesés fizetés, ingyen minden… és csak „apró elvárás” mindezért: Az emberiesség,
a nemzeti identitás, a keresztény hit és az erkölcs, a hazaszeretet és a nemzet
iránti elkötelezettség feladása. „A hülyének is megéri”… hisz még az a párt is
tolong a bejutásért, amelynek alapvető szándéka kilépni ebből a magyar-és
keresztényellenes konglomerátumból. Azaz, hogy csak hangoztatott szándék ez,
hiszen bolondok lennének egy magyar munkás éves bérét havonta biztosító
bársonyszéküket feladni holmi ostoba keresztény és magyar erkölcsi elvárás
miatt…
A kampányban itt-ott feltűnik egy-egy sikkasztó képviselőjelölt,
egy-egy kém vagy egykori spicli, néhány 3/III-as, pár skinhead. Van, akit
lekapcsolnak, mások simán – mint a kutya – lepergetik magukról a vádakat. Ki
mennyire zavarja az önmagát „elit”(-nek képzelők) köreit. Elmúlik a választás, „bejön
a papírforma”, az választók örvendeznek vagy szomorkodnak, de minden úgy
folytatódik, hogy addig ment, immár 25 éve.
Lehet szép szavakat, nagy ígéreteket mondani, lehet
reménykedni és odaszavazni, hová az ember lelke szerint húz… lehet bátran
kiállni az elvek és a politikai erők védelmében és érdekében… de mindez csak a „Panem
et circenses” aktualizált társadalmi megjelenítése.
Mert mi
volna a helyes?
1./ Ha a
parlamenti képviselők nem kaphatnának a számlával igazolt szállás, étkezési, ellenőrzött
telefon költségeken kívül semmilyen juttatást. Fizetésük mindössze a
minimálbér+50% lehetne. Emellett semmilyen céges ellenőrzőbizottságban,
önkormányzati és más állami területen nem dolgozhatnának, hacsak nem a
választások előtti munkahelyük is az volt.
2./
Minden gyűlölködő, gyűlöletre uszító, nemzetiség és vallás ellenes
megnyilvánulással kizárnák magukat a képviselők a parlamenti képviselői
székből, mandátumuk a házelnök által visszavonható legyen a fenti esetekben.
3./ Aki
képviselőként hazája ellen bármilyen nemzetközi vagy uniós hivatalnál
parlamenti döntés nélkül panasszal él, az hazaárulás miatt a legsúlyosabb
büntetésre ítéltessék, akár Budapesten, akár Brüsszelben történik az eset.
4./ Meg
kell szüntetni a védettséget, azaz a mentelmi jogot. Aki bűnt követ el, az
azonnal visszahívható és felelősségre vonható legyen. Erre becsületbíróságot
kell kinevezni – nem parlamenti képviselőkből, hanem értő és független
civilekből.
5./ Minden
olyan képviselőt, aki az elmúlt 25 évben bármilyen etikailag kifogásolható
cselekményt elkövetett vagy mentelmi joga alapján bűncselekményének elkövetése
után nem lett felelősségre vonva, örökre tiltassék el minden közszerepléstől,
és az ország ügyeinek intézésétől.
6./ Az a
magyar állampolgár, akinek nincs meg a teljes általános iskolai végzettsége
végbizonyítvánnyal, az NE SZAVAZHASSON.
Persze mindez csak álom ebben a mai, liberálisbűnöző
világban. Ám RÉGEN nem volt lehetetlen. Sem az utóbbi ezer éven át, sem azelőtt
a magyar szokásjog és alkotmány szerint. Azonban csak úgy lehet rendet és
békességet teremteni a világon, a lezüllött és elaljasodott, a gyomorforgató
másságot imádó Európában, a hitehagyott Kárpát-medencei Magyarországon, ha itt –
a Parlamentben - kezdjük el a történelmi jogfolytonosság bevezetését. Hiszen az
erkölcsi iránymutatás annyira történelmi, hogy immár 200 ezer éve jól beváltnak
nevezhetjük…
Ha az utóbbi 25 év politikatörténetét
nézzük, akkor minden fent írt keserűségem ellenére is van remény egy – ha nem
is ennyire radikálisan, de a valóságban is – pozitívan megváltoztatható jövőre.
Ennek viszont egyetlen szinte leküzdhetetlen akadálya van… a politizáló
társadalom IQ-ja, amit dr. Orbán Viktor miniszterelnök nagyon találóan „intellektuális
határnak” nevezett…
Nos, ezeket az intellektuális határokat kell(!)
valahogyan kiszélesíteni a társadalom egészében ahhoz, hogy valós és pozitív,
erkölcsi és szellemi változások következzenek be a magyar társadalomban, a
magyar „elit” körében, és Európában is….
Hogy miként? A Jó Isten tudja…
Stoffán György