2014. május 24., szombat

„Intellektuális határok”

Lassan vége a nyár eleji és a nyári kampánynak, de az őszi még hátra van. Hátra vannak a helyi személyeskedések, egymás igazi „magyaros” pocskondiázása, mert méltatlan és buta emberek bársonyszékekre, hatalomra vágynak, és ez a cél felülír minden jó értelemben vett európaiságot, emberséget és keresztényi mentalitást. A választási kampányok arról szólnak, hogy minden induló, minden jelölt a másik jelölt rossz tulajdonságait domborítsa ki, és ha nincs efféle, akkor rágalmazzon, gyalázkodjon és gyűlöletet keltsen. Mert a választások igazi célja és értelme nem a haza és a nemzet önzetlen szolgálata. Ez már Széchenyi kormában is csak ostoba mese volt, hanem az önzés, a harácsolás, a szegények még szegényebbé tétele, az elnyomottak még nagyobb elnyomása és a már kirabolt nemzet megmaradt értékeinek további csonkolása.

Elkeseredett mondatok ezek, de van rájuk okom, hiszen amíg az idegen hatalmakat joggal bíráljuk magyarellenességük miatt, addig nem vagyunk képesek és hajlandók önmagunkba nézni, önmagunk hibáit felmérni és azokat megszüntetni vagy legalább csökkenteni. Pedig volna mit javítani a 45 éves kommunista elnyomás, a szellemi és lelki leépítést, leépülést követően. Mert mi is történt az új parlament első üléseinek egyikén? Szavaztak: lényegesen nagyobb juttatások, ingyen gázt, villanyt, utazást, vizet – de csak maguknak! Nekünk marad a rezsicsökkentés… Az aljasság netovábbja, a pofátlanság csimborasszója, ami történt. Egyetlen képviselő sem állt fel és kérte ki magának választói nevében ezt a súlyos hivatali, hatalommal való visszaélést… azt, hogy voltaképpen nem tiszteletdíjat, hanem egy világhatalmi szervek által adott csúszópénzt szavazott meg magának a magyar országgyűlés – a magyar adófizetők izzadsággal megkeresett, de a mindenkori állam által lerabolt, sokszorosan megadóztatott pénzéből.  Hiszen egy zsemle után is adót fizetünk…. A fizetést is már adóelőleggel terhelve kapjuk kézhez. Már ahol… hiszen a NAV-nál nem a nagyot sikkasztó cégeket, hanem a piti szeszfőzdéket büntetik. Az ipari és kereskedelmi maffia sérthetetlen. (Volt olyan eset, hogy egy milliárdos költségvetési csalás bejelentése után még két hónappal is ugyanazt csinálhatta, csinálhatja az inkriminált cég, mert a NAV tologatja az ügyet… - egyik osztálytól a másikig az illetékesség megállapítása okán.

Ne vánszorogjunk el a választásoktól ilyen messzire! Megszavazták tehát, azt, amiért harcoltak. Amiért a választókat hülyítve egymást szidták és ócsárolták. Bekerültek a Parlamentbe, és ez egyszer nem voltak képmutatók. Nem volt ellenzék és kormánypárt… pénzről volt szó és ebben óriási volt az egyetértés. A cirkuszt majd máskor…- gondolták.  Egyetértett az MSZP, a DK, a Fidesz, a Jobbik, az LMP. Mit lehet erre mondani? Inkább semmit… Költsék patikára – szól egy pillanatig a népi mondás, ha efféléről hall a stupid agyú választó, majd tovább élteti „saját pártját” ahelyett, hogy kiegyenesítené a kaszát. A magyar nem egyenesít kaszát. A magyar félti a maradék „zsetonokat”. A magyar nép veri a mellét magyarságában vagy antimagyarságában, és eltökélt abban, hogy az ő zsidaja, bűnözője, AVH-sa, nyilasa, kommunistája rendes és feddhetetlen, míg a mások zsidaja, bűnözője, AVH-sa, nyilasa és kommunistája akasztani való. A magyar párttársadalom nem tud egyszerre, közösen örülni a nemzet sikereinek, a határon túli magyarsággal való névleges egyesülésnek, a gazdasági eredményeknek, a virágzó természetnek, a csodás repce vagy búzaföldeknek, mert mindenben talál kivetnivalót, pártideológiát. Mert a magyar párttársadalom „intravénásan” kapja a pártoktól, a hülye helyi pártvezetőktől a gyűlölködést, az unióelleneséget és az uniópártiságot, a zsidó és cigányellenességet vagy az ostoba liberális „mindenki érték és egyforma” szlogent.  A magyar párttársadalom egyik része nemzeti színekben békemenetel, a másik része a szivárvány színeiben mutogatja a szétlottyasztott gusztustalan seggét, és büszke arra hogy ő már a kutyájával is szeretkezett. Az egyházak pedig árgus szemekkel figyelik, hogy a politikai csatákban ki nyer, mert az ő specialitásuk, hogy a nyerő mellett, az apanázs reményében pillanatok alatt érveket sorakoztatnak fel… ahelyett, hogy világos és egyértelmű politikai irányadást adnának a krisztusi parancsokat véve alapul híveiknek. A zsidók? Ahonnan lehet, idén is felveszik a jubileumi pénzeket, és mint a magyar pénzen, magyar kormány fizette vonatokkal Gyulafehérvárra érkező és Magyarországtól elszakadni akaró oláhok 1918-ban, a magyarságot ócsárolva és bűnössé kikiáltva 1944-45-ért… emlékeznek a holocaustról. Teszik ezt a magyar adófizetők és egykori zsidómentők pénzén…

Minden párt más és más céllal harcol egy-egy parlamenti vagy brüsszeli helyért. A brüsszeli helyek elnyerése kész lottóötös. Egy ciklus mesés fizetés, ingyen minden… és csak „apró elvárás” mindezért: Az emberiesség, a nemzeti identitás, a keresztény hit és az erkölcs, a hazaszeretet és a nemzet iránti elkötelezettség feladása. „A hülyének is megéri”… hisz még az a párt is tolong a bejutásért, amelynek alapvető szándéka kilépni ebből a magyar-és keresztényellenes konglomerátumból. Azaz, hogy csak hangoztatott szándék ez, hiszen bolondok lennének egy magyar munkás éves bérét havonta biztosító bársonyszéküket feladni holmi ostoba keresztény és magyar erkölcsi elvárás miatt…

A kampányban itt-ott feltűnik egy-egy sikkasztó képviselőjelölt, egy-egy kém vagy egykori spicli, néhány 3/III-as, pár skinhead. Van, akit lekapcsolnak, mások simán – mint a kutya – lepergetik magukról a vádakat. Ki mennyire zavarja az önmagát „elit”(-nek képzelők) köreit. Elmúlik a választás, „bejön a papírforma”, az választók örvendeznek vagy szomorkodnak, de minden úgy folytatódik, hogy addig ment, immár 25 éve.

Lehet szép szavakat, nagy ígéreteket mondani, lehet reménykedni és odaszavazni, hová az ember lelke szerint húz… lehet bátran kiállni az elvek és a politikai erők védelmében és érdekében… de mindez csak a „Panem et circenses” aktualizált társadalmi megjelenítése.

Mert mi volna a helyes?

1./ Ha a parlamenti képviselők nem kaphatnának a számlával igazolt szállás, étkezési, ellenőrzött telefon költségeken kívül semmilyen juttatást. Fizetésük mindössze a minimálbér+50% lehetne.   Emellett semmilyen céges ellenőrzőbizottságban, önkormányzati és más állami területen nem dolgozhatnának, hacsak nem a választások előtti munkahelyük is az volt.

2./ Minden gyűlölködő, gyűlöletre uszító, nemzetiség és vallás ellenes megnyilvánulással kizárnák magukat a képviselők a parlamenti képviselői székből, mandátumuk a házelnök által visszavonható legyen a fenti esetekben.

3./ Aki képviselőként hazája ellen bármilyen nemzetközi vagy uniós hivatalnál parlamenti döntés nélkül panasszal él, az hazaárulás miatt a legsúlyosabb büntetésre ítéltessék, akár Budapesten, akár Brüsszelben történik az eset.

4./ Meg kell szüntetni a védettséget, azaz a mentelmi jogot. Aki bűnt követ el, az azonnal visszahívható és felelősségre vonható legyen. Erre becsületbíróságot kell kinevezni – nem parlamenti képviselőkből, hanem értő és független civilekből.

5./ Minden olyan képviselőt, aki az elmúlt 25 évben bármilyen etikailag kifogásolható cselekményt elkövetett vagy mentelmi joga alapján bűncselekményének elkövetése után nem lett felelősségre vonva, örökre tiltassék el minden közszerepléstől, és az ország ügyeinek intézésétől.

6./ Az a magyar állampolgár, akinek nincs meg a teljes általános iskolai végzettsége végbizonyítvánnyal, az NE SZAVAZHASSON.

Persze mindez csak álom ebben a mai, liberálisbűnöző világban. Ám RÉGEN nem volt lehetetlen. Sem az utóbbi ezer éven át, sem azelőtt a magyar szokásjog és alkotmány szerint. Azonban csak úgy lehet rendet és békességet teremteni a világon, a lezüllött és elaljasodott, a gyomorforgató másságot imádó Európában, a hitehagyott Kárpát-medencei Magyarországon, ha itt – a Parlamentben - kezdjük el a történelmi jogfolytonosság bevezetését. Hiszen az erkölcsi iránymutatás annyira történelmi, hogy immár 200 ezer éve jól beváltnak nevezhetjük…

Ha az utóbbi 25 év politikatörténetét nézzük, akkor minden fent írt keserűségem ellenére is van remény egy – ha nem is ennyire radikálisan, de a valóságban is – pozitívan megváltoztatható jövőre. Ennek viszont egyetlen szinte leküzdhetetlen akadálya van… a politizáló társadalom IQ-ja, amit dr. Orbán Viktor miniszterelnök nagyon találóan „intellektuális határnak” nevezett…
Nos, ezeket az intellektuális határokat kell(!) valahogyan kiszélesíteni a társadalom egészében ahhoz, hogy valós és pozitív, erkölcsi és szellemi változások következzenek be a magyar társadalomban, a magyar „elit” körében,  és Európában is…. Hogy miként? A Jó Isten tudja…


Stoffán György