Mindebből nem tanult a magyar. Persze a zsidó
sem, a cigány meg nem is értette… Mindenki a maga gyászára hivatkozik és
mindenki a maga gyásza miatt követelőzik a másiktól, és mindenki a maga gyásza
miatt gyűlöli a másikat és enged meg magának többet a normálisnál. Voltaképpen
a sokat emlegetett antiszemitizmus nem is igaz. Aljas vád csupán, amely a
zsidók magyargyűlöletéből ered. Persze ez generálja a valós zsidógyűlöletet,
mert minden átok hétszer hetvenhétszer visszaüt arra, aki átkozódik. Persze
megkérdezhetjük, hogy akkor mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Azaz, ki utálta
előbb a másikat. A válasz szintén nem egyértelmű. Mert a zsidó azt mondja, hogy
a magyar, aki hagyta elvinni őt 1944-ben. A magyar meg azt mondja, hogy a
zsidó, aki 19-ben végig mészárolta az országot. Mindkét állítás igaz. A zsidó
19-ben valóban mészárolt, és hangot adott annak a gyűlöletnek, amelynek mai
visszhangját a Mazsihiszből halljuk, amikor a volt munkásőr bandája megzsarolja
a magyar kormányt… Vajon mit tennének ezek, ha ismét Kun Béla volna a
kormányfő? Bizonyára ugyanazt, mint amikor Kun Béla volt az ország első embere.
És ez is baj. Mint ahogy az is baj, hogy a jobb oldalon örömmel látnák sokan,
ha a vagonok elindulnának ismét, tele zsidóval mondjuk… Dachau felé. Ez is baj.
Égbekiáltó bűn! Nagy baj van tehát mindkét oldalon, és e bajok okozója nem más,
mint a kommunisták ötvenévnyi történelemhamisítása, amit a zsidók máig
készpénznek vesznek, történészeik eszerint hazudoznak, és a zsidó gyerekek is
emiatt gyűlölik már zsenge korukban a magyart. Az állandóan elégedetlen, és a
vészkorszak áldozataira hivatkozó zsidó mentalitás házastársa lett a
kommunista-liberális magyargyűlöletnek, noha ez nem volt mindig így. 1919. óta
fertőződött meg a magyar zsidóság, amikor a nem magyar, bevándorló zsidók
szembeköpték a befogadó ország nemzetét, fellázították hittestvéreiket, akikkel
évszázadok óta békében élt a magyarság, és aljas módon hátba támadták a
világháborúban kivérzett országot egy degenerált, és az úri klubokból kiutált,
kitiltott félhülye főrend támogatásával. Többek között e kommunista-zsidó
ámokfutás következményeképpen, a nagyhatalmak kimondták a keresztény Magyarország
felosztását, megsemmisítését… Nem valamiféle zsidóellenesség mondatja velem
mindezt, hanem a történelmi tények, amelyekről az elmúlt hosszú évtizedekben
mindenki megfeledkezett, mert mindenki kényszeresen megfelelni akart egy
filoszemita, önostorozó, „bűnös-nemzeti” követelményrendszernek. Mindenki
retteg, mindenki tagad és mindenki a vészkorszakon zokog, noha még egyetlen
zsidót sem láttam könnyezni Trianon és kommunizmus áldozatainak emléknapján
azok miatt a fájdalmak miatt, amelyeket a magyarság szenvedett el az ÁVH-tól,
sok-sok zsidó ÁVH-s részvételével és miatt…
A választási kampányban is fel-fellángol a
zsidó, nemzsidó cirkusz, ami nem is ellentét valójában, hanem az ország végtelenül
primitív rétegeinek jobb és bal oldali hőbörgése. Ide-oda fordítható revolverré
alacsonyodott (alacsonyította a Mazsihisz) a magyar zsidóság, amelynek tűzereje
mindig attól függ, ki lő vele. Van, hogy nemzetközi szinten igyekeznek
Magyarországnak ártani, azt hazudva, hogy a magyarság nem nézett szembe a
vészkorszakban tanúsított magatartásával, felelősségével. Minek? Minden rokonom
mentette a vészkorszakban üldözötteket. Ezért én azt mondom erre, hogy a
zsidóság nem nézett még szembe az 1919-ben tanúsított, majd 1945 után
folytatott magatartásával. Sokan most felhördülnek, mert mit merészeltem kimondani….
Igen, merészeltem, hiszen magam is ezt hallgatom folyton-folyvást a Mazsihisz
és annak házi történészei szájából. És undorom van attól, hogy nap-nap után
igyekeznek megalázni, felelősségre vonni a vészkorszakért. Mindegy nekik, hogy
1958-ban születtem. Magyar, tehát bűnös vagyok. Hát NEM! Itt már mindenki
bocsánatot kért a vészkorszak miatt, de tőlünk, magyaroktól és magyarországi
németektől még senki nem kért bocsánatot 1919-ért, hanem aljasul hazudozva fehérterrorról
beszélnek a marxista „történészek”, hogy leplezzék Kun és Szamuely halálvonata
utasainak rémtetteit. Nem kért bocsánatot még senki Trianonért, s nem kért
senki bocsánatot Rákosi, Gerő, Kádár gyilkosságsorozatáért, a gyűlölettől
remegő zsidó ávósok rémtetteiért, a kínzásokért, a halálra verésekért, a
magyarországi németek disznóólakba szállításáért, a deportálásokért… amelyekben
tagadhatatlanul zsidók százai vettek részt. Álságos a magyarázatuk, amikor azt
mondják, hogy nem is zsidók követték el ezeket, mert nem voltak vallásosak, a
zsidósághoz semmi közük nem volt. Kérdezem: amikor a magyarság önmagával való
szembenézését követelik a zsidók, akkor csak a templomba járó magyarokra
gondolnak?
Rémes tehát a mai magyar közélet, rémes a
politika által feltüzelt gyűlölködő társadalom. Rémes a választási kampány,
amely Adyt igazolja… de nem kell idegennek lenni ahhoz, hogy az ember gyomra
felforduljon. Mindenki-mindenki ellen ordítozik, vádol és gyanúsít. Gyurcsányék
a homokos házasságot ígérik a ferde hajlamúak szavazatáért cserébe, Bajnaiék
sokat ígérően elmondták, hogy megszorításokat akarnak… a világot a Jobbik is
megváltja, persze épp úgy a kormány ellen lázítva övéit, mint Gyurcsány vagy
Mesterházy, de ami a legszebb, hogy Gyurcsány féregpártja a 2006-os
eseményekért nem mást, mint a Fideszt vádolja. Burjánzik tehát az aljasság, a
keresztényellenesség, az embertelenség, a hazudozás, s mindez felér egy ab ovo választási
csalással. Előkerülnek eltitkolt pénzek, a magyar politika leggyalázatosabbja:
az öszödi hazugságbeszéd, Mesterházy gyenge jelleme, és minden, amit a kampány
mocskos árja magával sodor. Mert a szenny mindig fennmarad a víz tetején…
Ma már Biszku Béla is odaáll a bírói pulpitus
elé, öregen, megfáradtan a sok gyilkolásban… és engedtessék meg a prejudicatio,
mint vélemény: felmentik majd, hiszen kommunistáét ebben az országban még gyilkosságért
nem ítéltek el. De mindek is egy ilyen öregembert elítélni, ha nincs halálos
ítélet? Hónapok, egy-két év… az életfogytig tartó szabadságvesztés. Ám, az sem
lesz, mert majd megállapítják, hogy nem emberiség elleni bűncselekmény, nem
háborús bűntett… s így elévült minden, amit ez a vén féreg tömeggyilkos elkövetett.
Ismerünk hasonló bírói ítéleteket… Sokat!
Április hatodikán pedig, elcsendesedik minden.
Zoltai Mazsihisze hetedikén elfogadja majd a milliárdokat a vészkorszaki megemlékezésekre,
mert felfogja, hogy a söpredék nem tért vissza többé és ezzel a „fasiszta
Orbáni rendszerrel” kell együtt élnie, ha nem akar pár megérdemelt pofont a
Jobbik prolijaitól. Lesz kóved rendesen Orbán felé, a kormány felé, a magyarság
felé. Sőt! Lehet, hogy még egy budapesti Teleki szobor felállítását is
megengedi Zucker Gerzson, alias Zoltai Gusztáv pufajkás munkásőr és zsidó
színtársulata.
Április hatodikától talán elkezdik végre a valós
történelmet elfogadni mindkét oldalon, kibeszélik a sérelmeket és
gyűlöletmentesen – hetven év után - tiszta vizet öntenek a pohárba. És talán
lesz végre rend is, és törvényesség… feltéve, ha a bírók nem külföldre
szaladnak panasszal hazájuk ellen, és megértik végre hogy annak a korszaknak egyszer és mindenkorra vége. Április hatodikának
fordulóponttá kell magasztosulnia, mert ha nem, akkor minden elveszett. Április
hatodika a magyar történelem egyik legfontosabb legújabb kori napja lesz, mert
egyben kiegyezés is, gyűlölet és szeretetlenség nélkül. A politika szemetje
végre oda kerül, ahol a helye van, az értékesebbje pedig talán még nagyobb
kötelességtudattal és hazaszeretettel végzi munkáját a következő években.
Csak remélni tudom, hogy április hatodika után
mindenkire egy törvény vonatkozik majd, lett légyen zsidó, magyar, cigány,
katolikus vagy sváb, politikus vagy egyszerű állampolgár. Mert építeni csak
közösen és egyetértésben lehet. Ehhez pedig, ha magától nem megy, vasszigor és
következetes „demokrácia” szükséges… ha épp annak kell nevezni! Mert a
nemzetnek végre 94 év után talpra kell állnia. Mára már fél-térdig
felemelkedett! Ezt kell folytatnia. Erre április hatodika a lehetőség. Az
utolsó! Érdemes megfontolni ezt józanul és szeretettel… a Síp utcában is.
Nem helyes az sem, hogy a keresztény-keresztyén
egyházak némaságba burkolóznak egy ilyen sorsdöntő fordulópont előtt. Legalább
imára buzdíthatnának, ha már politikai útmutatáshoz nincs merszük!
(Ha nem keresztény követelésre palástokat
vesznek le magyar papokról, azzal bűnt követnek le. Inkább a kommunista
kollaboráns püspökökkel, papokkal kéne leszámolniuk berkeken belül.)
Stoffán György – Európai Idő