Hamvazószerda volt a héten. A báli szezon vége és egy új lelki korszak kezdete a hittel élő emberek számára, amely a húsvétvárás alatti önvizsgálat és bűnbánat ideje. Azonban az idei nagyböjti időszakot megzavarja a világon legaljasabb dolog, a politika, s annak is a legszánalmasabb változata, a választási kampány. A kampányidőszakban néhány száz ember politikai befolyása alá vonja az ország nagyobbik részét, amely hagyja is magát belerángatni ebbe a méltatlan és parttalan cirkuszba. Mert a nép mindent elvesztett immár. Elvesztette elsősorban a hitét. Ennek számos oka van, ám a legfőbb ok a kommunista diktatúra alatti erkölcstelenség és hitnélküliség, a vallásüldözés. Azok a kommunisták véreztették ki hitében, erkölcseiben és gazdaságilag az országot, akiknek máig a hazaárulás, az idegen hatalom kiszolgálása és a rablás az irányadó. Ám ezek a senkiháziak minden bűnük ellenére ma is a hatalomért harcolnak, és hazug módon hirdetik magukról, hogy ők igazi békés, gazdaságilag a nyugati országokhoz hasonló országot akarnak építeni. Noha csupán a húsosfazék közelében szeretnének eltölteni négy évet ismét, hogy apadó lopott pénzes kasszájukat ismét feltöltsék azzal az IMF-es pénzzel, amely miatt azután a nép 27%-os élelmiszer áfát, Európa legdrágább vizét, gázát, villanyát fizeti, és kénytelen a bankmaffia köztörvényes bűncselekményeit eltűrni.
A választási kampány olyan, mint a háború. Mindenkiből kihozza a brutalitást, a gyűlöletet, az embertelenséget. Köddé válik a szeretet, az alázat, a megértés, a tolerancia. A hatalomért folyó harcba úgy kapcsolódik be az ostoba nép, a választók, mintha részvételük később ez előnyükre válnék. Pedig nem. A társadalom ma csupán bohóca, hülyéje azoknak a pártpolitikusoknak, akik a jó pénz reményében megcélozzák – másra alkalmatlanok lévén – a Parlamentet. Mert ma a jobb-és a bal oldalon is egekig csapnak a gyűlölet lángnyelvei, a társadalom egymás ellen harcol. Az internetes oldalakon a cikkek utáni a hozzászólásokban is gyűlölködő indulatok domborodnak ki, s ez már-már félelmetes. Hiszen az emberek elvesztették a józan emberi ítélőképességüket, az érzelmek diktálnak, és kibékíthetetlennek tűnik minden… pedig a képlet nem ennyire komplikált. Mindössze arról van szó, hogy száz egynéhány ember színjátékot játszik és röhög a végtelenül primitív társadalom bohócként való ugrándozásán, azon, hogy hatmillió embert sikerül saját érdekükben egymásnak ugrasztani. Ám, a nép ezt élvezi, mert az a látszat válik a lelkében és a fejében valóságérzetté, miszerint van beleszólása az ország dolgaiba… pedig nincs.
A bűnbánat, a hit iránti elkötelezettség újravizsgálása, a böjt időszaka van. Jézus szenvedését éljük át ennek az időszaknak a végén, s arra kellene rájönnünk, újra és újra, hogy Jézus a békét, a szeretetet, az egymás iránti tiszteletet és az ellenség szeretetét hirdette. Meghatározta, hogy kik és miként juthatnak be a Mennyek országába. Nem teljesíthetetlen követelményrendszert adott, hanem olyat, amely már e földi életet is széppé, elviselhetővé, boldoggá teheti. Szenvedésével átvállalta bűneinket, s tiszta lappal állhatnánk Isten színe elé. Ha hinnénk, és úgy élnénk, hogy az nekünk is jó legyen. Miért olyan nehéz szeretni, miért olyan nehéz boldognak lenni, másokat önzetlenül segíteni, élni az örök élet lehetőségével? Miért fontosabb e rövid életben a gyűlölködés, a politikai irányokért való ostoba kiállás, a békétlenség? Miért előfeltétel, hogy minket szeressenek, ha mi szeretni akarunk?
Vége a farsangi időszaknak. Legyen vége számunkra, keresztények számára a választási kampánynak is. Hirdessük meg a béke és az önvizsgálat idejét, a szeretetét, hiszen ez vezet a békés földi élethez és az erkölcs győzelméhez. Mi keresztények – vagy kereszténnyé válni akarók – kérjük Isten kegyelmét, hogy a kampányban is Krisztus tanításait követve szeressük ellenségeinket és soha ne távolodjunk el a Teremtőtől. Kirchenbaum plébános úr, a kelenföldi Szent Gellért plébánia építője és egykori igazgatója egyik prédikációban azt mondta: Egyetlen dologért imádkozzatok. Azért hogy adja meg Isten a hozzá való hűség kegyelmét. Nos, a Nagyböjt elején én is ezt kérem… adja meg Isten mindenkinek a hozzá való hűség kegyelmét… ezekben a gyűlölettel teli kampányos napokban, a Nagyböjt egészében, és rövidke földi életünk minden napján.
Stoffán György - Európai Idő