2014. március 29., szombat

Feltámadt a nemzet!

Egy normális országban minden természetesen folyik. Természetes, hogy valaki az adott ország őslakosa, ő szabja meg a törvényeket és eldönti, hogy melyek legyenek az ünnepei, és kiket tiszteljen a történelmi múltból. Természetes, hogy vannak politikai pártok, de azoknak is természetes, hogy amennyiben a hazáról és a nemzetről van szó, úgy nincs pártkülönbség, akkor össze kell tartani. Az is természetes egy normális országban, hogy nincs a kampányidőszakban rágalomhadjárat, és az is természetes egy normális országban, hogy vannak törvények, amelyek védik az országot, az alkotmányosságot, az erkölcsöt. No, persze az is természetes, hogy ehhez megvannak a bírák, az ügyészek, és még ráadásul az is természetes, hogy ezeket az urakat és hölgyeket nem lehet befolyásolni, megvenni, politikailag felhasználni.

Magyarország ennek a természetességnek és normalitásnak az ellentéte. Itt minden fordítva történik, és minden megengedett. Ódiumra csak az egyszerű szürke állampolgár számíthat, vagy az, akit a politikai kivet magából, aki érdekekbe gázol igazmondásával. Ezt bizonyítja több olyan eset, amikor bíróság ítélt el ártatlan és tisztességes embereket, vagy a „természetes” halállal kellett meghalnia olyanoknak, akik igyekeztek feltárni maffia összefonódásokat a politika és az alvilág között… Elég, ha néhai Pallag Lászlóra, vagy a reggelije közben, falattal a szájában magát meggyilkoló rendőrre, Zuschlagra, vagy a legutóbbi érdekes eset alanyára, Welsz Tamás halálára gondolunk. Magyarország tehát nem normális ország, és ellenkezik minden olyan klasszikus európai keresztény erkölcsi követelménnyel és szellemiséggel, amely egy ország és egy nemzet megmaradásához szükséges.
Az ok egyszerű. Horthy Miklós volt az utolsó magyar politikus, aki felmerte vállalni a nemzet érdekeit, céljait és ezekért meg is tett minden tőle telhetőt. Ezért hörögnek Magyarország és a nemzet ellenségei, amikor Horthy szóba kerül. Mert a magyarnak – ellenségeink szerint - nem kell példakép, erkölcsi norma… a magyart állattá igyekezett alacsonyítani 1945-től minden kormány és minden hivatal Budapesten és Brüsszelben egyaránt.

2010-ben viszont változott a helyzet. A liberális fiatalokból tántoríthatatlan nemzetivé nemesedett Fidesz vezetője, dr. Orbán Viktor ritka felhatalmazást kapott a választóktól, tőlünk, és e felhatalmazással remekül élt a nemzet és a Kárpát-haza javára. Igaz, négy év kevés volt ahhoz, hogy mindenben célt érjen és a szocialista-kapitalista (ez is magyar jelenség) ámokfutás, rombolását kijavítsa. A munkát visz9nt elkezdte és iszonyú harcok árán, de számos olyan tettet hajtott végre kormányával, amelyek a liberális és zsidó befolyás alatt vergődő Európa vezetőnek nemtetszését eredményezte. Orbán azonban kiállt a határon túli és belüli, azaz a külső-és belső magyarországi magyarok érdekeiért. Bebizonyosodott, hogy amit tesz az érték, nemzetmentés, előrelépés és építkezés. Vannak, mert lehetnek bírálók, Voltak, mert lehettek hibás döntések, rosszul sikerült átszervezése, ám arra senki sem gondol manapság, hogy ki a felelős Magyarország 2010-ig tartó súlyos helyzetéért, ki és mikor engedte a most felszámolás alatt lévő, és a hatalom legfelsőbb szintjéig érő maffia elhatalmasodását. Ma csak a kampány dühöng, amolyan tébolydai stílusban… amin nem lehet csodálkozni, hiszen egy súlyos mentális zavarokkal küzdő bukott ember és egy, a keresztény szemlélettől és felfogástól távol álló magyargyűlölő zsidó tanácsadó tesz meg mindent azért, hogy végleg eltűnjön a hatalomból a vörös maffia.
Ma az ország – a kampány miatt – a feje tetején áll, és már nem is bosszantó, inkább szánalmas és megvetendő az, amit az ellenzék művel. A hazudozás, a vádaskodás és az aljas állítások megmutatták, hogy a magyar közélet miért lett olyan, amilyen. Hiszen, amikor a balos és liberális kizsákmányoló maffia-politikusok hazájuk és a nép ellen óbégatnak, rágalmakkal szórják tele a magyarság ellen Európát, hogy elnyerjék a nép által fizetett adóból nekik „járó” „tisztelet”díjat, akkor mindenki beláthatja, mert világosan láthatja, hogy egy velejéig romlott, pénzhajhász, bűnöző söpredék kormányzott 2002. és 2010. között.

Miért fontos, hogy Orbán tovább vihesse vállalt keresztjét? Nem a gazadási fellendülés az, amit a legfontosabbnak tartok, hanem az erkölcsi változás. Ugyanis, a második ciklus már hatással lehet a közélet tisztaságára, megtisztulására. Ha látja a bírói kar megvehető rétege (mert sajnos van néhány ilyen) és az ügyészek közül a pár balliberális felfogású, nem független, hogy az új, a tisztességes világ immár nem csak egy négy évig tartó közjáték volt, hanem a magyar valóság, úgy kénytelen lesz esküjéhez híven az igazságot szolgálni a továbbiakban - a pártok helyett. Látnia kell majd a Mazsihisz ádáz magyargyűlölettől remegő vezetése is, hogy itt a tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie, és megszűnt a Zoltai-féle hisztéria, a fasiszta jelzőkkel tarkított hazaárulás lehetősége. Látni fogja a bűnöző cigányokat bátorító szocialista-liberális nemzetiségi vezetés, hogy a törvény az törvény, amit a származás miatt nem lehet semmibe venni, mert megszűnik a Kuncze Gábor által kitalált „megélhetési bűnöző” kifejezés… magával a bűnözéssel egyetemben. A második ciklusban azok a lumpen prolik is belátják, hogy nem a kapitalista vörös férgek jelentik számára a boldogulást, hanem a munka, a tisztesség, mert másképpen nem lehet megélni Magyarországon…
És a sajtó…. igen, a liberális-kommunista-zsidó magyargyűlölettől fröcsögő sajtó, amely a mai kapitalista-szocialista hazudozás talpköve… nos, ők is be kell, hogy lássák: itt az ideje az objektivitásnak és büntetendő a médiában leírt hazudozás.  Tovább kell erősödnie tehát a hazáját szerető és nemzetét mindenek fölé helyező társadalomnak, erősödnie kell a hitnek, és el kell takarodnia végleg annak a farizeus söpredéknek, amely magát szocialistának, baloldalinak nevezi, de amely az általa vezetett cégek dolgozóit aljasul kirabolja, és a nemzet vagyonát már régen zsebre tette… a büntetésnek nem szabad elmaradnia.
Végül Európának is be kell látnia valamit: A magyar ismét felülemelkedett a hírhedten művelt földrész erkölcsi magaslatain. Illetve átlépte azt csupán… Mert az európai erkölcs ma a legjobb esetben is a földdel egyenlő… a hatosztályos Schulzoknak és a pedofil Chon banditáknak köszönhetően. Be kell látnia Európának, hogy ismét – ezer év után is - tanulhat a puszták „pogány” nemzetétől, a szabadság hírvivőitől, akik nem bántanak senkit, de életkedvet, hitet, erőt és technikát adnak a halódó nemzeteknek úgy, hogy maguk is a sírból tértek vissza az élők közé. Mert hitük, és elszántságuk van.
Istennek hála, a magyar – ha még nem is látszik egészen világosan -, összetart. Egyet akar Mátyás óta most először úgy, hogy nem a zsebében turkálás az igazi oka erre, hanem a lélek és a hit ereje. A megelevenedett akarat, a közösség szentsége. A Kárpát-haza iránt fellángoló olthatatlan szeretet.
Vannak hiányosságok, vannak sürgető feladatok még, amelyeket meg kell oldani, amelyek nélkül nem volna tökéletes az átalakulás, a nemzet normális kerékvágásba irányítása. Erről azonban nem most, hanem a győzelem után fogok írni. Ma csak fohászkodom, hogy amit elkezdtünk, az ne maradjon félbe, és az az erő, amelyet duzzadni látunk minden nap, a szavazófülkékben is erő maradjon. Ezért szavaz - majd száz év után - ma a Kárpát-medence egésze Orbán Viktorra és kormányára. (Csak megjegyzem: majdnem olyan öröm ez a választás, mint 1940 szeptemberének eseményei… s ha így haladunk a nemzet céljai felé, talán lesz olyan öröm egyszer unokáink számára is, amit nagyanyáink akkor megéltek…)

„Ha megszűnik a kommunista és a zsidó magyargyűlölete, amely ráadásul országot vezet ma szegény honunkban, akkor majd mindenki hazájának tekintheti Magyarországot. A zsidó is és a kommunista is. Mert ők a saját belső hon-és magyarnép-gyűlöletük miatt nem lehetnek boldogok… ha viszont látják, hogy őket - bár megérdemelnék -, mégsem gyűlölik viszont, akkor megnyugszik a lelkük és nem gyűlölködnek tovább ők sem.” (Gróf Széchenyi János Péter, Scharnitz - 1991.)

Reméljük!


Stoffán György