Nem Szíriában vagy Egyiptomban vagyunk… Nincs –
egyelőre – polgárháború, nincsenek szabadcsapatok, amelyek behatolnak egy-egy
keresztény faluba és kiirtanak mindenkit, aki él és mozog. Mégis állandó a
veszély. Állandó a bűnözés, állandó a gyilkosság, s nap-nap után halljuk, hogy
idős embereket otthonukban fillérekért agyonvernek. Kihallik ezekből a hírekből
az üzenet. Kihallik az is, hogy a hatalom, nem tud mit tenni ezzel a ténnyel,
mert az Uniós elvárások nem teszik lehetővé, hogy ugyanazt hallja a hírekből a
hatalom, mint amit az áldozat, és mint amit a nép hall. És ez baj. Mert az
áldozat és az elkövető között nagy szakadék van. A szakadékot pedig át kellene
hidalni, de ezt csak akkor lehet, ha nem köt semmilyen európai uniós áltolerancia,
álszeretet, álliberalizmus, hanem kimondhatná az ember a valóságot. Az igazat! Mint
Szíriában vagy Egyiptomban…
Nálunk csak suttogás van, ami egészségtelen, mert
egyben a gyűlölséget is táplálja… Változtatni pedig csak úgy lehet, ha kimondjuk
ki gyilkolt kit. Ne csak az áldozat legyen említhető, ha épp nem ő a gyilkos, hanem
a gyilkost is meg lehessen „nevezni”, s őt is egy másik „rassz” meggyilkolásával
lehessen vádolni.
És ha egyházi személyt gyilkolnak meg, az ne
lehessen ebben az országban csak egy hír. Tudni akarom, hogy ki tette miért
tette. Mert ne felejtsük el, hogy ma a világon keresztényüldözés folyik,
keresztényellenesség van! Egy katolikus pap meggyilkolása csak két sor… azonban
egy rabbira való csúnyán nézés égbe kiált, és még az köztársasági elnök is
bocsánatot kér érte. Nem, ez nem baj. Ám legyen minden vallás papja azonos
elbírálás mellett védendő. Most a köztársasági elnök ismét bocsánatot kell,
hogy kérjen, mert országában katolikus papot gyilkolt egy megnevezhetetlen…
mert az országban nincs közbiztonság. Mert az országban nincsenek mindenkire
azonos módon érvényes törvények. Mert az országban egyes pártok zsidózhatnak,
cigányozhatak, a cigányok ölhetnek, lophatnak, a zsidók keresztényezhetnek… etc. Pedig ha lennének törvényink, akkor „mindenkinek
a pofáját azonos módon be lehetne verni”, ha olyat tesz, vagy mond, amit a józan
erkölcsi értékek mentén hozott törvény tilt. Legyen az zsidó, keresztény,
cigány vagy magyar!
Ma egy öreg, keresztény papot ölt meg egy
feltehetően egy kisebbségi. Holnap mi fog történni? Holnap kit teszünk
felelőssé, kit fogunk gyűlölni, kire rázzuk az öklünket, ha ma nem vagyunk őszinték,
ha ma nem tartatjuk be a törvényeket? Isten törvényei mindenkire egyformán
vonatkoznak. A keresztény ember imádkozik az elkövetőért, de elvárja a
hivatalos állami szervektől azt, hogy ami rá vonatkozó törvény, az minden
magyar állampolgárra vonatkozzék. Mert nincs kiváltságos állampolgár. A
köztelezettség és a jog azonos, még akkor is, ha sokan nem így gondolják. Most
papot öltek, holnap rabbit fognak ölni, holnapután református tiszteletest.
Mert hazudunk, mert nem teszünk semmit, mert állítjuk Istennel ellentétben,
hogy mind egyformák és egyenlők vagyunk. Noha van, akit nevelni kell… ám, a
nevelés nem lehet kivételezés… a nevelés segítség a társadalmi elvárások
teljesítésében – minden eszközzel, a társadalom és a nevelt érdekében. Hogy ne
öljön öreget fillérekért vagy papot…
S. Gy.