A választási kampányoknak nincsen politikai
üzenetük. Ami van, az nem minősíthető, mert vagy erkölcstelen, vagy
hazugság. A mai magyarországi választási
kampány nagyon korán kezdődött, mert az ellenzék világosan látja és érzi is,
hogy megcsappant a társadalomban szocialista és liberális eszmék
támogatottsága. A hazudozás, az ország IMF-nek való kiszolgáltatottá tétele, a
szociális juttatások megszüntetése, asz egészségügy tönkretétele nem maradhat
megtorlás nélkül, mert a társadalom sem nem hülye, sem nem vak. A megtorlás
pedig nem más, mint egy olyan pártra való többségi szavazás, amely párt a
nemzeti érdekek mentén, a társadalom javát szolgálva működik. Ezt éljük ma.
A kampány pedig minősít. Minősíti az MSZP-t, Bajnai
Gordont, az LMP-t, a Jobbikot… és mindazon pártokat, amelyek ki tudja milyen
elgondolás alapján nem a nemzeti egységet, hanem a széthúzást, a zavarkeltést
szolgálják.
Ma egy olyan ostoba társasjáték folyik, amelybe a
pártok alattomos és alja módon bevonták a társadalom ama részét, amely nem
ismerte még fel, hogy voltaképpen az ő bőrén, mások remek megélhetéséért6
folyik a harc. A hozzá érkező hazudozás és zavarkeltés nem más, mint az ő
megtévesztése, és az emberi hülyeség, teljes kapacitással való kihasználása.
Azért merek az emberi hülyeségről írni, mert akinek az elmúlt 24 év alatt nem
jutott el az agyáig, hogy a demokratikus választások lényege Magyarországon az,
hogy a politikusok jólétét biztosítsa a társadalom, az szellemi nyomorult. Aki
képes vitatkozni azon, hogy az MSZP, Bajnai vagy Gyurcsány mondja-e a „tutit”, az
teljesen hülye. Ugyanis nincs jelentősége a szétforgácsolódott kommunista vagy
liberálisnak mondott szellemiség képviselőinek hitelt adni. Kár ezek miatt
idegeskedni, odafigyelni rájuk. Hiszen egyetlen céljuk van: visszakerülni a
Parlamentbe, a húsosfazék mellé, és annyit lopni, amennyit csak lehet.
Értelmetlen a baloldali és liberális hazudozás miatt gyűlöletet érezni mások
iránt, mint ahogy botorság a Jobbik nyilas szellemiségével azonosulva zsidózni
és cigányozni is.
Ha a nyilatkozókat, a beszédet tartókat nézzük,
láthatjuk, hogy ki milyen színészi adottságokkal rendelkezik. Nagyokat mosolygom
az előadásmódokat elemezve. Gyurcsány „nem akarok egyházakat látni” ordítozó
stílusa egyértelműen egy beteg ember őrjöngése. A kultúrember vonásait még csak
nyomokban sem lehet felfedezni rajta. Primitív, akarnok proli, aki ráadásul még
arcátlan is, hiszen 2006 véres októbere után nem sok embernek volna bőr az
arcán újra és újra kiállni és kaparni a hatalomért. Azonban Szolzsenyicin és
Mensáros óta tudjuk milyen a kommunista és milyen a proli. Ha ismerték volna ezt
a pápai mutánst, szegényebbek lennénk irodalmilag, mert egyik sem írta volna le
részletesen milyen a kommunista és a proli. Azt írták volna: olyan a proli és a
kommunista, mint Gyurcsány Ferenc.
Bajnai és Mesterházy ugyanazt mondja, ugyanazt hazudja
a tömegeknek, szemrebbenés nélkül. Bajnai az alázatos hazudozó, Mesterházy a
harcias. Ám, mindkettő önmagát minősíti, amikor tények ellenében ocsmány módon
vádaskodnak, hazudoznak és ígérgetnek betarthatatlan dolgokat, már-már
nevetségessé téve magukat és néhány fős pártjukat az egész ország előtt. Bizonyára
azok, akik fizetik busásan őket, nem tudják elhinni, hogy választott politikai
lobbistáik ekkora ellenszenvnek örvendenek Magyarországon. Hiszen a köznyelv „libás”
és „szarházi” néven emlegeti őket….
A Jobbikos pártelnök hasonlóképpen nyilvánul meg,
mint a fenti három pártvezér. Egy dologban viszont nem hasonlít a korábban
említettekre: Vona nem néz szembe. Nem néz fel, hanem szemlesütve és zavart
tekintettel adja elő a magyarok számára rendkívül ellenszenves
gyűlöletpolitikáját. Igen, voltaképpen
az egész kormányellenesség és választási (hecc) kampány a gyűlöletre, az emberi
gonoszságra, az aljaskodásra és hazudozásra épül. Minden párt azt adja, mi a
lényege évtizedek, vagy egy évszázad óta. Semmiben sem változott a nyilas-fasiszta
politika, a liberális értékrombolás politikája vagy a hazaáruló, az idegen hatalmakat
genetikai kényszerességgel kiszolgáló szocialista-proli hatalmi politika. Az
eszmerendszerek nem változnak és van hozzájuk a társadalomban kellő számú követő
is.
A politikai pártokat és eszméket másképpen is
osztályozhatjuk. Az értelmiség ma már alig politizál, mert a normális
embereknek a politika nem szellemi pálya. A politikáról ma már nem lehet
vitákat folytatni, nem lehet épkézláb gondolatokat cserélni, mert a politikában
kétféle ember van: az egyik pártelnök akar lenni, a másik mindenkinél mindent jobban
tud és nem hajlandó a pártelkötelezettségéből engedni. A nemzet érdeke, a társadalmi kérdések, az
erkölcsi irányok senkit nem érdekelnek, így értelmes ember az erkölcsöt és a
hazát, a nemzet szeretetét, illetve önmagában a szeretetet nélkülöző politikai
vitában nem vesz részt. A 2014-es, már javában tartó választási kampányban senki
nem ismer erkölcsi normákat, nem ismer hazaszeretetet, nem ismer empátiát, nem
tud, és nem is akar beszélgetni. Véres és ádáz küzdelmet folytat minden
résztvevő a javakért, a cezarománia kiélésének lehetőségéért, az EU-s pénzek
lenyúlásának lehetőségéért.
A kormánypárt sikerei nem elkedvetlenítik az
ellenzékieket, hanem kimondva is arra törekednek, hogy Orbánt eltávolítsák. Ez
a cél. Ennyire ócska gazemberek a mai kampány résztvevői. Ugyanis nem a nemzet
java, a társadalom jóléte, a függetlenség és a szabadság védelme, a
közbiztonság megteremtése, a cigányok integrálása, a gazdasági növekedés
elősegítése az, amit hirdetnek, és győzelmük esetén megvalósítanának, hanem egy
párt és egy pártelnök megsemmisítését igyekeznek minden erejükkel elérni. Nemtelenül
és a legaljasabb eszközöket is beleértve. Mit sem törődnek azzal, hogy Magyarország
nemzetközi megítélése veszélyben van magatartásuk miatt. Nekik a haza, az
ország semmit nem jelent. Számukra a
hatalom és a pénz fontos. Bajnai ártatlan arccal, Gyurcsány hörögve, Mesterházy
flegmán, Vona jellemtelenséget mutatva, fel sem nézve keveri a politikai
mérget.
A Fidesz pedig harcol az EU-val és harcol a belső
ostoba ellenzékkel, harcol a kommunista és bajnaista hazudozásokkal, s teszi
ezt a nemzet, a nép, a társadalom érdekében. A normális kultúrember ezért nem
kapcsolódik be ebbe a választási proli-wirtschaftba. Értelmetlen és céltalan
cirkusz ez, amelyet a társadalom buta rétegeihez mérnek a hataloméhes aljasok, az
ellenzéki, idegen hatalmak és idegen maffia pénzén ordítozó politikusok. Lefoglalják
a népet, hogy az valós problémákkal és az igazsággal, a kormány sikereivel ne
foglalkozhasson. Helyette ordítozzon ostobán, majom módjára, mert a
gazembereknek kell a közönség, kell a néző, a szavazó. Csakhogy… ez a cirkusz
véges. Mert az embereknek elmegy a kedve az egésztől. A prolinak is. Mert
meglátja, hogy hülyének nézik, hogy az ő hátán ugrándoznak, az ő idegeit teszik
tönkre. Ők, a kampányolók pedig élnek, mint Marci Hevesen.
A mai proli-wirtschaft előre vetíti a választások
eredményét azzal, ahogyan hisztériáznak az ellenzéki politikusok, és azzal is, ahogyan
az ország értelmisége és a kormánypárt szavazótábora reagál e nemtelen, igazi
szocialista aljasságsorozatra. A Fidesz kétharmada - vagy annál sokkal több -
meglesz 2014. és 2018. között is. Az ellenzéki vörösök és a barnák pedig együtt
énekelhetik – mint a történelem során már tehették: „Ez a harc volt a végső”…
A mai választási kampánypolitizálásban tehát nem érdemes
részt venni. Örüljünk a felkelő és a lenyugvó napnak, szeressük egymást, és
szánjuk a ma olya harcias társadalmi rétegeket… de próbáljuk meggyőzni is őket,
hogy ne a hazugságok és a gyűlölet pártján álljanak, hanem csatlakozzanak a
szeretet, a rend és a szabadság szellemiségéhez. És imádkozzunk. Mert minden
megtörténhet 2014-ben. Csak nem mindegy, hogy Istennel vagy istentelenül történik-e…
Stoffán György