Gyermekkoromból
emlékszem néhány, a háborúból visszamaradt légnyomásos hülyére. Az egyikük, a
Lövőház utcában, vigyázzmenetben, kart lendítve trappolt végig éveken keresztül
a Fény utca és a piac melletti Kuhár néni féle trafik között, hangosan énekelve
a német és a nyilas katonadalokat. Teljesen hülye volt, így senki nem bántotta,
noha a kocsmákban akkoriban a Székely himnusztól a Krasznahorka büszke váráig
minden tiltott volt… és aki eme dalok éneklésére vetemedett akár részegen, akár
józanul, azt az éppen akkor és ott ügyeletes spicli már vitette is.
A másik légnyomásos
hülye, egy pap, vagy teológus volt, aki a Margit körúton, a volt Flórián
Kávéház mellett (Ma talán fodrászat a
Ganz utca és a Margit körút sarkán) a járdán üldögélt és folyamatosan
misézett. Latinul, hibátlanul mondta a mise szövegét (hiszen akkor még nem
kapta meg az Egyház a II. Vatikáni Zsinat által terjesztett súlyos és mára
végzetesnek látszó modernizálási fertőzést). Viszont egy valamit senki nem
tudott belőle kicsikarni. Az átváltoztatás szövegét és az Úrfelmutatást. Hiába
ígértek neki pénz, ételt, pofont azért a néhány szóért, a szerencsétlen arra nem volt hajlandó. Ilyenkor azt
hajtogatta: - „az nem vicc… azt nem lehet!” Tehát, a hülyének is volt egyfajta
korlátja, volt valami, amit tisztelt, amiből még hülye létére sem csinált
közröhejt, amivel nem gúnyolódott.
Miért is jutott
mindez az eszembe? Mert a magyarországi társadalom és a pártok, valamint az
„elit”, azaz az ellenzéki politikai söpredék körülbelül ezen a szinten van,
illetve ezeknek a hülyéknek a szellemi szintje alatt… jóval. A magyarországi
magyar társadalom olyan, mint a légnyomott, aki az „átváltoztatásból” is képes
- minden lelkiismeret furdalás nélkül - cirkuszt csinálni… bemutatni, hogy
röhögjenek rajta, hogy sikere legyen. Hiszen nagy pénz van a cirkuszban, és nem
is kell sokat tenni ezért a nagy pénzért, csak bohócot csinálni a
legszentebből: – ezeknek a mai ellenzéki szociálliberális politikusoknak az
esetében a Hazából, a Nemzetből, az erkölcsből.
Ha egy normális
országról beszélnénk, amelyet az „ejropunió” (hogy kifejezésmódjában idézzem a
napokban temetendő pufajkást, akinek a temetésén beszédet tart az eszeveszett
magyarellenességéről hírhedt balliberális Martin Schulz is), minden törvényes
és törvénytelen eszközzel meg akar semmisíteni, kormányát meg akarja buktatni,
erkölcsét erőszakkal sárba akarja taposni az emberi szabadság és méltóság
nevében, akkor egy normális ország minden pártja, politikusa, egyháza,
felekezete, lakosa tehát, aki él és mozog, az összezár. Magyarország és az
ellenzéki balliberális magyar politikai erők nem normálisak. Genetikai
légnyomást kaptak valahol 1919. idején. És ők bizony az „Úrfelmutatást” is
szívesen kigúnyolják… mert nem tudják mi az. Nem tudják mi a Haza, a nemzet…
nekik nincs és soha nem is volt.
Ha normális
országról beszélnénk, akkor párt ide vagy oda, együttes erővel lépne föl
Budapest lakossága a vonagló, nyomorult buzik ifjúságromboló és kihívó
magatartása ellen, az ebben rejlő keresztényüldözés ellen, és az emiatt is
Brüsszelben mindennapos a hazaárulás ellen.
Ha normális
országban élnénk, nem lehetne állami 8 millióból eltemetni egy diktatúra belső
emberét, aki talán többszörös gyilkos is lehetett, még ha az erre vonatkozó
dokumentációt idejében és az ő tudtával – esetleg utasítására - eltüntették is.
Ha normális
országról beszélnénk, akkor a repülőtéren kaszával-kapával várná a nép azokat a
férgeket, akik - az „ejropunió” plenáris ülésekor, vagy a vitanapon, amikor a
magyar kormányfő is ott ül - Brüsszelben Magyarország ellen aljas kis
spiclikként áskálódnak… Nincs még egy olyan aljabaloldal a világon, amelynek
politikai elitje egy ilyen plénum előtt saját hazájára „terhelő”, hazug
vádaskodó „vallomást” tesz. Efféle aljasságra csak a kommunista-liberális
politikai senkik, azaz: BOKROS LAJOS, GÖNCZ KINGA és TABAJDI CSABA képesek…
persze a pártjukkal, valamint azoknak vezéreivel egyetemben. Mesterházy,
Gyurcsány, Bajnai, Schiffer… a hazai meztelen csigák. Ezeket a neveket jól meg kell jegyezni, mert
hozzájuk csak Gárdonyi Hegedűse hasonlítható. A világ ekkora árulást csak
regényekben olvashat, de Magyarországon élőben is láthat. Mert valósággá vált
az emberi legaljasabb aljasság, a haza elárulása, a nemzet sárbatiprása, amely
nem kisebb bűn, mint a tömegmészárlás.
Brüsszel olyan rothadást kedvelő, abból élő dögkukacokat láthatott,
amilyeneket csak a hathetes hulla exhumálásakor láthat a tisztes halandó.
A magyarországi
társadalom bal fele a genetikai légnyomása miatt mit sem érzékel a körülötte
lévő történésekből. Balgán néz maga elé, és szid. Mindegy neki, hogy kit, de
szidhasson. Orbánt, az ellenzéket, politikusokat, bankokat, bíróságokat vagy
akár a szomszédját… csak szidhasson, mert ezt várja el a pártja, és a
lelkivilága (már ha van neki ilyen) is akkor nyugodt, ha esztelenül köpködhet
valakit. Fel sem merül benne, hogy ne pártja legyen, hanem hazája, hogy
szeretettel is lehet mit kezdeni, nem látja, hogyha hite volna, könnyebben
elviselhetné a hétköznapokat. A baj azonban nem csak ez, hanem az is, hogy e
mentalitás mindkét oldalon megvan. A legnagyobb baj, hogy egyáltalán vannak a
Hazával szemben álló politikai oldalak…
Mert mit is
követelne meg a Haza? Az egységet, az összetartást legalább akkor, amikor
ekkora baj van. Az árvíz idején összetartott az ország, de ma nem látja az
árvíznél ezerszer nagyobb veszélyt, az „ejropúniót”, annak galád, nyomorult és
minden magyart gyűlölő istenverését, azaz vezetőit és ezek minden normálistól
és európaiságtól elrugaszkodott magatartását. Nem látja Swobodát, Schulzot,
Khon banditát, Göncz Kingát, Bokros Lajost és mindazokat, akik megfontoltan,
pénzért, és hatalomban maradásért árulják ki és el a hazát, az abban élőkkel
együtt. Zsidókat, keresztényeket, svábokat, rácokat, mindenkit, aki magyarul
beszél Magyarországon és nem köpködi a kormányt, a múltat, és bízik egy
tisztességes nemzet tisztességes jövőjében.
Orbán és a
kormánykoalíció erőlködik a liberális, kommunista széllel és az árral szemben,
miközben a párt egyes tagjai, lejáratva a Fideszt, a miniszterelnököt
kapzsiságukban és a kapott hatalommal visszaélve mindent a saját zsebükre
igyekeznek játszani. Egy ostoba politikus szerint mindenki annyit ér, amennyi
vagyona van. S ezek szeretnének valamit érni, de nem értik, miért érnek minden
lopással egyre kevesebben… Földdel, trafikkal, iskolai gyümölccsel
próbálkoznak… pedig a kormánynak nem ez a szándéka. A kormány értéket és erényt
akar teremteni ősazointe és tisztességes emberek részvételével, de az
értékteremtéshez egy-kétszáz ember kevés egy országban. Mert ne felejtsük el:
ma a tisztességes és értelmes keresztény és valóban magyar politikai élet
szereplői nagyon kevesen vannak. Holdudvarukban pedig burjánzik a szemét…
legalább akkora szemét, mint ami felgyülemlett a balos és liberális ellenzéki
hazaárulók körében. Egy söpredékünk van, és jut abból sajnos minden pártba… még
a Fideszbe is. Mert ez a söpredék, ma Fideszes, holnap MSZP-s, holnapután DK-s.
A társadalom légnyomása ebben nyilvánul meg többek között. Az elért sikereket
ezek a senkik, ezek a jobb és bal oldali hataloméhes köpönyegforgatók semmisítik
meg, s ezek hitetik el a nemzet tudatlan, alkoholista, kivénhedt ÁVÓ-s proli
rétegével, hogy Orbán a saját hatalmáért állt ki Brüsszelben, diktatúrát épít, személyesen
kergeti a zsidókat a körúton, és félni kell tőle, mert már a vagonok is ott
vannak… és hogy bűn nem elismerni a beteges homokos kapcsolatot házasságnak, és
bűn nem engedni hogy a „meleg házaspárok” gyerekeket ronthassanak meg lelkileg
(is). Magyarországon azonban félnie csak önmagától kell mind az ellenzéki, mind
a Fideszbe is beívódott kapzsi és hataloméhes, ócska hazaáruló söpredéknek.
Megoldás? Van! Egy
európai értékekkel bíró keresztény szövetségi rendszer, törvények, amelyeket
használnak is a hazaárulás és más bűncselekmények „jutalmaként” és okán, egy
normális nemzetvédelem, amely nem engedi, hogy a negyven évig idegen
titkosszolgálatnak Magyarországról spicliskedő 56-os hazaárulók – mert ilyenek
is vannak még szép számmal! - dandártábornoki kinevezést kapjanak… s azt sem
engedi, hogy országgyűlési képviselőjelölt lehessen a csehszlovák kommunista
titkosszolgálat egykori kommunista spiclije – akit a tudatlan és de facto
törvényszegő magyar bírói ment fel, hiszen Tótországban a magyar állampolgárrá
avanzsált csehszlovák spicli nem meri perelni a múltját feltárókat. Belebukna,
hiszen Pozsonyban más a „spiclista”, mint Prágában… Ezt jól tudja a hazai
nemzetbiztonság, de nem mozdul, mert lehet, hogy ezek az „emberek” ide is
dolgoztak…
Törvények és
törvények kellenek! Hisz egy olyan országban, ahol a hazaárulás mindennapos,
ott csak szigorú törvényekkel lehet rendet teremteni. És persze olyan
bíróságokkal, amelyek elhajtják mind az ellenzéki, mind a kormánypárti
utasítgatókat és függetlenül, de csak a törvényességnek engedelmeskednek. Mert ma ez hiányzik a legjobban. Magyarország
erkölcsi és társadalmi romlását a magyar bíróságok rontották le az elmúlt két
évtizedben. Hiszen ma már elég egy levél
a PFÁSZ elnökétől és máris háttérbe szorul egy nemzet és a törvények… bírósági
határozattal a bankok érdekében… Mit mond erre a magyar állampolgár? „Ha a
banknak szabad lopnia és csalnia, mert a bíróság is így döntött, akkor nekem
miért nem szabad?”… és lop, csal, gyűlölve azt az országot, amelyben mindez az
aljasság lehetséges.
Súlyos légnyomása
van tehát a magyarországi balliberálisoknak. Éneklik a régi nótákat és a nem
olyan régieket, „miséznek” éjt nappallá téve, de semmit nem becsülnek, nem
tisztelnek, semmire sincsenek tekintettel saját magukon kívül. Mert legnagyobb
önzők, buták, műveletlenek és nem érzik, nem tudják, hogy a nemzetéért ők is
felelősek pártállásra tekintet nélkül. Arra sem tanították őket, hogy idegenben
azok által is elítélendő, akik hallgatják, a családi problémákat kibeszélni,
anyáról, apáról szemrebbenés nélkül pénzért hazudozni. Ugyan ki tanította
volna, a prolit… Ma ilyen a bal oldali és a liberális és a jobb oldali kapzsi
elit. A történelem szánalmas hazaárulókként jegyzi majd őket.
Mert a dögkukacról
annyit érdemes csak tudnunk, hogy nem szabad hozzáéri sem, ha nem akarunk mi is
az ő eledelévé válni… és, hogy undorító.
Stoffán György-Európai Idő