Olvasható a neten, hogy a magyarok ezrével jelentik fel egymást ma is.
Adóhivatalnál, rendőrségnél, önkormányzatnál… mindegy, csak feljelenthessen. Ha
valakinek két forinttal többje van, máris számíthat egy jó zaftos
feljelentésre, és járhat hónapokon keresztül az őt vizsgáló hivatalnokhoz, s a
stressz miatt akár infarktust vagy rákot is kaphat. Ez utóbbi hatásokkal azonban sem a
feljelentő, sem a hivatalok nem foglalkoznak. Csak jön a baj és a feljelentett
hozzátartozói előbb utóbb megküldik az eljáró hatóságnak a halotti anyakönyvi
kivonatot… mert ez Magyarország, és itt a feljelentősdi egy genetikai sérülés
eredménye lehet, amit végigkövethetünk a magyar történelem évszázadain
keresztül. A hazaárulás, a feljelentősdi, a másik embernek keserűség okozása, a
másik ember lelketlen kirablása, munkájának meg nem fizetése… mind-mind,
megannyi emberi aljasság, amely megmagyarázhatatlanul ott bujkál a magyar
társadalomban, s rányomja a bélyegét a mindennapokra épp úgy, mint a politikai
életre, a törvénykezésre, a bíróságok sokszor ostoba és az igazságtól távol
álló döntéseire. Mert a magyar társadalom nem nemesedik, hanem rothad. Rothad a
gazdasági problémák miatt, a középvezető döntéshozók oktalansága okán, és
persze az emberi kapzsiság következményeképpen. Majd’ tízmillió magyar
állampolgárból kettő követi azt az utat, amely a nemzetet még megmentheti a
végső pusztulástól, amely világosan látja, hogy a hazaárulás és a hazaárulók
merre tartanak, s amely megvédené, ha tudná a hazát és a nemzetet. Ám erre
képtelen, mert a haza és a nemzet nem engedi megvédeni magát a jelenlegi
Magyarország határain belül.
Mert a jelenlegi határokon belül élő, ostobán
gondolkodó és hit nélküli csaknem nyolcmillió azt gondolja, hogy Bajnai Gordon,
Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc vagy éppen Vadai Ágnes szolgálja a nemzetet…
illetve nem is a nemzetet, hiszen a nemzet fogalma számukra semmit nem jelent.
Ők világpolgárok, s akkor örvendeznek, ha Magyarország végleg eladósodik, ha az
európai liberálisok és baloldaliak rabszolgákká alacsonyítanak minden magyar
állampolgárt, s ezek a primitív elemek egytől egyig gyűlölik azt, ami magyar,
ami keresztény, ami egy négyezer éve kipróbált és bevált családmodellt követ…
Baj tehát, van éppen elég. Azonban baj nem csak a bal oldalon van. A jobb
oldali bajok talán még veszélyesebbek, mint a bal oldaliak, hiszen a baltól nem
is várunk mást, míg a jobb oldalon sokkal többre, sokkal több emberségre és
józanságra számítunk. Ám, itt is sok a csalódás…
A minap betévedtem
egy falusi dohányboltba, hogy egy ismerősnek ajándékot vásároljak. A nem
átlátszó fóliával bevont boltból, ahová nem lehet belátni, ezért könnyű lesz
kirabolni is, az eladó úgy hajtott ki a fiammal, hogy időm sem volt megkérdezni
mi baja van velünk? A baj a gyerek volt. Addig ugyanis – valami nagyon
elvetemült orvosi eset (hülye) ötlete alapján – nem szolgál ki, amíg a gyerek
is bent van a boltban. Nem is vettem semmit ott, hanem a mellette lévő rablóhoz
kellett bemennem, ahol viszont cigarettatöltőt nem kaptam… Tehát, a 18-as
karika és a teljes elszeparáltság mellett működő dohányboltba, a felügyeletem
alatt lévő gyermekemmel nem mehetek be ajándékot vásárolni, mert valami
degenerált barom, a minisztériumban hatalmas összeg fejében így döntött. Nos, a
legkevesebb, hogy elbocsájtása mellett néhány pofonnal is viszonoznám ezt a
botor döntést. Hiszen miért kellene az üzlet előtt hagyni egy babakocsit, vagy
egy beteg gyermeket? S milyen jogon szól bele a szülői döntésbe egy
minisztériumi szellemi fogyatékos? Bizonyára nem azért nem dohányzik a gyerekem
11 évesen, mert eddig sem vittem be olyan boltba, ahol cigarettát lehet kapni,
hanem azért, mert szeretettel és értelmesen előre gondolkodva megmagyaráztuk neki
családi beszélgetések alkalmával, hogy mennyire ártalmas és milyen ráfizetéses
a dohányzás.
Ám, nem csak a
dohányboltokkal kapcsolatban vannak ilyen degenerációk, családellenességek,
embertelenségek a törvényhozásban. Számos támogatást vettek el az utóbbi
időkben olyanoktól, akik eddig rászorultként élvezhették a kedvezményeket,
mintegy betegségükben vigaszként… Gyermekekről van szó itt is. Például a laktóz
érzékenységgel ma már nincs vasúti, utazási kedvezmény, tehát van gyerek, akit
nem tudnak felülvizsgálatra sem vinni vidékről a városba, mert a családnak
nincs rá pénze… de az egyéb élelmiszer érzékenységet mérséklendő sem tudják
megvenni a kímélő élelmiszert. Marad a gyógyszer, ám, ezt sem „közgyógy” alapon
kapják már. Hasonló volt az a szellemi fogyatékos ötlet, amely a cukorbetegeket
szorította volna sarokba, ölte volna meg, a 8-as cukorérték fölötti büntető
inzulinmegvonással. Igaz, valami értelmes ember elmagyarázta a síkhülye
törvényalkotónak – vagy „szakbizottságnak”, amely a féllábút és a nyomorékot is
visszaküldte dolgozni a felülvizsgálat után –, hogy a cukorbetegség nem olyan
valami, amit olyan alapossággal lehet szabályozni, mint az ő – nem alacsony, de
nem is megérdemelt – fizetését…
Tragikus az, hogy a
kormány nem akar rosszat, hogy nincs alternatíva, s hogy sok olyan intézkedés
történik, amely segíti a magyar családokat. Vajon szükség van-e mindezekkel
szemben olyan ostoba és érthetetlen, a nemzetgazdaságba pénzt alig hozó, de a
családoknak tragédiákat okozó intézkedésekre, amelyek rossz szájízt okoznak, s
ellenséget kreálnak a korábbi Fidesz-szavazókból? Sokszor úgy tűnik, mintha a
bíró, a törvényhozó, a polgármester szándékosan törne borsot a kormány orra
alá, s ez nem csak üres feltételezés. Hiszen a bal-és jobb oldali ostobaság
nagyon hasonlatos, és ugyanabból a társadalmi mocsokból táplálkozik: a proli
mentalitásból, amelyen sem egyetemi, sem más szakvégzettség nem segít. A proli,
proli marad akár jobb, akár bal oldali.
A rosszindulatú,
pofátlan és jól fizetett hatalommániás proli a legrosszabb. Ennek tipikus
példája Bajnai Gordon, aki odáig süllyedt, hogy Tavaressel együtt "vernek sátrat"
a Velencei tó partján. Azzal a Tavaressel, aki a magyarországi
kommunista-liberális söpredék általi hallomásból „tud” mindarról, ami ma
Magyarországon történik, s erről jelentést is írt – megrendelésre – a buzipárti
Uniónak, amely ezen felháborodva hazánkat ellenőrzés alá akarja vonni… Bajnai
ezzel a jogilag, erkölcsileg és emberileg is elítélhető szennyel ünnepel.
Hasonló, hasonlónak örül… mondja a latin szállóige.
Nem kellene tehát
azt a kétmilliót rugdosni, amely kétmillió aláírta a rezsicsökkentés melletti
kiállást, s ott van, ha támogatni kell a kormányt. Mert ez a kétmillió rántott
levest eszik és semmije sincs lassan, de előre lát és bízik a kormányban.
Cukros és laktóz érzékeny, nélkülöz, de remél és hisz a mai koalíciónak – mert
magyar és keresztény, tisztességes és művelt, józan és kitartó!
Nem kíváncsi viszont
a nemzeti kaszinókra és dohányboltokra, nem kíváncsi a családok életébe
beleavatkozó elmebeteg törvényhozóra, nem kíváncsi Lázás János „bölcsességére”…
az igazságtalanul ítélkező bírókra, a végrehajtók és a közjegyzők sorozatos
bűncselekményeire… a bankok büntetlen és jóváhagyott maffiaszerződéseire, a
betegséget fokozó elvonásokra.
Azonban erősítette a
hitét, és jól esett neki Orbán Viktor köszöntőlevele…
Tartsuk be tehát a
játékszabályokat kölcsönösen! Mert itt van 2014, és itt van egy söpredék ellenzék, amely
minden aljasságra képes a magyarság és a keresztény értékek eltiprása érdekében - Brüsszelben és itthon egyaránt!
Stoffán György –
Európai Idő