Milyen szép világ is volna, ha a pártok csak abból a pénzből gazdálkodhatnának,
amit a tagság befizet, és amit üzleti, vállalkozási alapon megkeresnek. Boltok, mezőgazdasági
és ipari termelőüzemek fenntartásával még a gazdaság fellendítésében, a munkahelyteremtésben is részt
vállalhatnának, s az így szerzett pénzből - a közpénz helyett - saját
képviselőiket is finanszírozhatnák. A pártoknak önfenntartóknak kellene
lenniük, mert arcátlan dolog, hogy dolgozó állampolgárok verejtékkel keresett pénzéből
nem a társadalom dolgozó tömegeinek a jólétére, biztonságára, hanem a
politikusok amúgy is jólétben élő csoportjaira költi az állam a pénzt. Olyan
politikusokra, akik voltaképpen szélhámosok, hiszen az Európai Parlamentben minden
ellenzéki párt uniós képviselője a nemzet ellen, a haza elárulásával igyekezett
az Unióban érdemeket szerezni magának. A magyar nemzet érdekeit egyetlen
ellenzéki képviselő sem támogatta, sőt elérték azt, hogy hazugságaik alapján
állandó inzultusok érik hazánkat és ezzel természetesen azt a néhány millió magyar
polgárt is, akik a mai kormánypártokra adták le voksaikat 2010-ben.
Arcátlan és ostoba dolog a pártfinanszírozás, s
éppen ilyen helytelen a képviselők bármiféle juttatása is. A képviselő ne pénzért
képviselje egy nemzeti parlamentben a népet, a választóit, hanem hivatástudattal,
ellenszolgáltatás nélkül. A képviselőnek ne a pénz és a jólét legyen a célja a
parlamentbe kerüléssel, hanem azoknak az érdekképviselete, akik beküldték oda,
akik bizalmat szavaztak neki.
Mit látunk ma? Voltaképpen tömény aljasságot, ugyanis
a hatalomhoz ragaszkodás okán a választói érdekképviselet eltűnt a magyar politikai
életből. Helyette a gyűlölködés, a
hazaárulás, az ellenzéki képviselők és pártok kormány elleni lehető legaljasabb
és trágár harca zajlik. Az Unióban ma már semmibe veszik a magyarokat, és egy
legyintéssel intézik el, mert látják, hogy a magyarokkal bármit meg lehet tenni,
hiszen a magyarok nem tartanak össze, hazájuk érdekei helyett saját érdekeiket
és hatalmukat szolgálják.
A belső ellenség szüli a külső ellenséget, amely
mintegy pillérként használja a hazaáruló ellenzéki képviselőinket. Ilyen külső
aljas ellenség az unió elnöke, Martin Schulz is, aki antiszemitizmussal támadta
meg az egész nemzetet. Persze ez ellen
sem az ellenzéki képviselők, sem a hazai zsidóság prominensei nem hallatták a
hangjukat. És ez is sokat elmond arról a Magyarország elleni jól felépített
magyarországi zsidó és magyarországi liberális hazaárulásról, amelyet nap-nap
után látunk. A józan gondolkodású ember csak áll, és tehetetlen, mert
szervezetek és pártok ugranak Magyarországnak, a legaljasabb és legerkölcstelenebb
hazudozással, szándékosan kárt okozva a nemzetnek, a társadalomnak, a
Kárpát-medencei magyarságnak.
Súlyosan vét Magyarország ellen az a Jobbik is,
amelynek szintén az EU-ban ülnek a képviselői, s amely párt a hazai politikai életben
is inkább viselkedik egy kocsmai krakélerként, mint normális magyar politikai
erőként. A Jobbik többet árt ma Magyarországnak, mint a liberálisok és
kommunisták együtt, hiszen éppen e két eszmerendszer képviselőinek ad táptalajt
a zsidózásával, a kurucinfón megjelent aljasnál aljasabb hazudozásaival, a
tanult pártjogász libabőrt okozó gyűlölködő megszólalásaival. A világ egyik
pillanatról a másikra tele lesz a magyarság leantiszemitázásával, amikor a
Jobbik, vélt igazságát – ami nem más, mint embertelen és ostoba nyilas gyűlöletkeltés
–, tüntetéseken „védi meg”. Legutóbb az
anticionista megmozdulás is közvetve azt eredményezte, hogy mihelyst elért a
primitív szocialista Sulzhoz az újabb primitív Jobbikos antiszemita megmozdulás
híre, Schulz az egész magyar nemzetet megrágalmazta azzal, amit egyedül a jobbik
tudhat magáénak: - az antiszemitizmussal. A bírósági engedéllyel megrendezett tüntetés
is tehát a hazaárulás egyik formája volt…
Nem kell tehát közpénzből támogatni hazaárulás
pártjait, s nem kellene a képviselőiket sem tiszteletdíjban részesíteni. Ugyanis,
ha a képviselők nem kapnának tiszteletdíjat, annak több pozitív hozama lenne. Egyrészt kevesebb primitív hülye ülne a
parlamentben, hiszen a primitív hülye pártkáder a pénzért indult, és a pénz
szaga okán vállal el mindet aljasságot, amit a pártja rátestál. (Ezzel együtt a
„listát” is meg kellene szüntetni!) Másrészt azonnal látni lehetne, hogy ki az,
aki hivatásának tekinti a nemzet szolgálatát, és nem budai villáért, hihetetlen
jólétért szónokol a bal vagy a jobb oldalon. A régi időkben a Felsőház tagjai
semmilyen juttatást nem kaptak, mert csak így lehetett hiteles a működésük. Ma
is így kéne, hogy legyen, hiszen a mai Parlamentben ki ad hitelt az MSZP, az
LMP, a DK vagy a Jobbik felszólalásainak?
A kormánypártok képviselői és szavazói állandók,
mert nem eszme, pártideológia mentén politizálnak, hanem a haza és a nemzet szolgálatában
teszik a dolgukat. Hitelesek is, mert azon szűk határok között, amelyeket az EU
biztosít, vagy enged, a kormánykoalíció minden lehetséges eszközt megragad, ami
a nemzet érdekét szolgálja. Azonban nekik sem kellene tiszteletdíjat adni(!),
mert a nemzet szolgálatát pénzért végezni nem más, mint zsoldban állni. Ám, itt
nem rendszerről és eszmerendszerről beszélünk, hanem a hazáról, a nemzetről, a
hitről, az erkölcsről, a megmaradásról, a jövőről. Ez pedig elhivatottságot
igényel, amely nem kér pénzt, visszautasítja a zsoldot, tisztességet és
tiszteletet követel.
Jó tehát az ötlet, amely szerint a pártok finanszírozása
2014-ben kimarad… Még egy kis önfegyelemmel és a lázári eszme kiiktatásával, miszerint
mindenki annyit ér, amennyi vagyona van, a képviselői juttatásokat is el kellene
törölni… Élmény volna majd egy évszázad után ismét egy igazi, tisztessége és
erkölcsös magyar parlamentet látni, és annak bizonyára mélyreható, a nemzet
érdekeit szolgáló intézkedéseit élvezni.
Első lépésként persze, ez a párttámogatást megvonó intézkedés
is üdvözlendő, hatalmas eredmény…
S. Gy.