Nyílt levél a Mazsihisznek

Urak!

Szeretettel  és kéréseimmel fordulok Önökhöz. Kettő van, s ezek a zsidóságot, és a nem zsidó magyarságot érintik. Igaz, amely a magyarságot illeti, abban van némi személyes kérés is. Szeretnék ugyanis békében élni Magyarországon.

Ezt a békét pedig Önök úgy igyekeznek szándékosan és sajnos az igazságtól eltérő módon szétzilálni, hogy folyamatosan általánosítják azt, ami Önöknek – joggal – nem tetszik és bűnt kiáltanak a magyarságra akkor is, ha nyilvánvaló hazudozással tudják csak alátámasztani azt, amit mondanak. Önök képesek arra is, hogy külföldön hazudozzanak a magyarságról, ami szintén megalázó és elítélendő dolog.  Önök kihasználják azt a sajnálatos tényt, hogy a magyar kormányok egyoldalúan és méltatlanul saját nemzetükhöz, a többség hátrányára és nemzeti létünk veszélyeztetésével Önöket jobban védik, mint a keresztény magyarságot, amely Önöket egykor szeretettel befogadta és a vészkorszakban saját életét is kockáztatva védte. Védte annak ellenére, hogy Önök 1919-ben végiggyilkolták Magyarországot… De nem kívánok sérelmekkel és történelmi tényekkel előhozakodni.

Egyszerűen azt kérem Önöktől, hogy a magyarságot ne nevezzék többé bűnös nemzetnek, ne vádolják a nemzetet hamisan, ne akarjanak Önök a magyarságnak parancsolni, és ne akarják meghatározni, hogy a magyarság kikről nevezzen el utcát és kikről ne. Önök igen megvetendő és aljas módon, a Zsidó Világkongresszuson arcátlanul úgy állították be Magyarországot, mint amely országban Önöket, zsidókat nap-nap után súlyos támadás, mindennapos atrocitás érné, noha Önök is tudják, hogy ez aljas és visszautasítandó rágalom.  Önök rendkívül elítélendő módon tisztáéban is vannak azzal, hogy hazudtak, de egyetlen egy magyarországi zsidó szervezet, rabbi vagy egyszerű zsidó ember nem tiltakozott e gyalázatos hazugság ellen. Önök nem a valódi bűnösöket támadják, hanem az ország egészét, ami trágyadombra való viselkedés.

Magyarországon lehetne békében élni, ha ezt a mindenkori kormány mindenkire egyaránt vonatkozó törvényekkel biztosítaná. Biztosítani pedig csak úgy lehetne, hogyha mind Önöket, mind azokat, akik a magyarországi zsidóságot és a magyarságot bármilyen módon sértik, vagy megalázzák, azokat börtönbe csuknák. Önöket ebben a kérdésben is kétszeresen kellene elítélni, mert Önök a hazai zsidóságot és a hazai magyarságot is veszélybe sodorják. Gyűlöletet keltenek, hazudoznak a világnak, és nem engedik, hogy a magyar állampolgárok békességben és szeretetben élhessenek az Önök népével és mindenkivel ebben az országban. 

Miféle képviselői Önök a magyarországi zsidóságnak, amikor arra törekednek minden - jellem nélküli - megnyilatkozásukkal, hogy a két nép, a két nemzet, a keresztény magyar és a zsidó magyar állandó gyűlöletben és meg nem értésben éljen?  Miért jó Önöknek az, hogy undort terjesszenek annak a Magyarországnak nem zsidó lakossága ellen, amely országban Önök is élnek? Miért jó Önöknek, ha békétlenség és állandó ellenségeskedés van népeink, vallásaink között, mérgezve a társadalmat? Hadd kérdezzek tovább!

Hogy képzelik azt, hogy Önök meghatározhatják a magyarságnak az oktatási rendszerét, önkormányzati döntéseit, mindennapjait? Hogyan képzelik lehetségesnek azt, hogy az Önök magyar írókat, költőket, politikusokat érintő értékelését és megbecsülését vagy gyűlöletét nekünk kötelező legyen elfogadni? Miféle hálátlanság ez egy nemzet-és vallásközösség úgynevezett képviselői részéről, hogy ennyire arcátlan módon és hazudozva, tudománytalanul és gyűlölettel gyakoroljon nyomást a befogadó ország hetven éve a vészkorszakkal zsarolt népének kormányára? Ebből elég Urak!

Meg kell jegyezniük Urak, hogy Magyarország nem antiszemita ország!

Meg kell jegyezniük, hogy az a politikai kisebbség, amely általánosítva - mint Önök a magyarságot - gyűlöli a magyarországi zsidóságot, csupán a nemzet legalja, söpredéke, amely nem keresztény, nincs benne szeretet és nincs benne tolerancia. Legyenek bár egyetemi végzettségűek, vagy lumpenproletárok. Ők az Önök igazi ellenfelei és "játszótársai", nem a keresztény magyar nemzet, amely még akkor sem hajlandó - Önöket, Mazsihisztákat is beleértve - a zsidóság ellen gyűlölködni, ha Önöknek Mazsihisztáknak e nyilvánvaló gyűlöletgeneráló szándéka nap-mint nap beigazolódik és gyűlöletre sarkal bárkit, aki ostobán bedől az Önök lázításának. .

Meg kell jegyezniük végre, hogy azok, akik békében és szeretetben akarnak élni Magyarországon, mindig szót fognak emelni az ellen a gyűlöletkeltő magatartás ellen, amelyet Önök és egy vagy több hazai politikai párt tanúsít a Parlamentben és a Parlamenten kívül.

Meg kell végre jegyezniük, hogy a gyűlölködni nem hajlandó magyarság, az Önök által teljességgel értelmetlenül "tűz általi megtisztulásnak" - holocaustnak - nevezett vészkorszakot saját nemzeti tragédiájának tartja és nem hajlandó e kérdésben a halottak számával tisztességtelenül és gyalázva ezen ártatlan áldozatok emlékét számháborúzni. Ugyanis a keresztény embernek minden emberi élet elvesztése egyformán fáj… egyetlen ártatlan élet kioltása is épp oly mély sebet üt, mint sok ember életének a kioltása. Mi tudjuk, hiszen a román, a szlovák, az ukrán és a szerb vérengzésekben – Trianon után – meghaltakat mi is elsiratjuk, és imát mondunk felettük. Kikért Rekviemet, másokért Kaddist. Magyarokat, ruténokat, szlovákokat, zsidókat, svábokat és más nemzetiségűeket siratunk ezekkel az imákkal, akik magyar állampolgárként és jó magyar hazafiként(!) váltak Trianon ártatlan és minden magyarnak fájó áldozataivá.

Meg kell végre jegyezniük Urak, hogy mi itt a Kárpát-medencében nem ellenségek vagyunk, hanem sors-és harcostársak, akiknek nem arra a jellemtelenségre van szükségük egymástól, amit az Önök leváltott elnöke tanúsított – szemben a Tv interjúban mézes mázos, majd a kongresszuson magyargyűlölő és hazudozó módon -, hanem arra a hősi kiállásra egymás mellett, amely 1848-ban, 1944-ben és 1956-ban valósult meg.

 

Kérem tehát Önöket, hogy szűnjön meg a politikai csatározás, szűnjön meg a nemzetiségek és vallási csoportok politikai alapon való megítélése az Önök részéről. Mert ez a gyűlölködés csak aljas, pénzhajhász politikai háború, semmi más. A haza azonban egészen mást követel mind Önöktől, mind a magyarságtól. A haza békét, fejlődést, szeretetet és megbecsülést követel. Aki ez ellen tesz, aki tanult emberként, doktori címmel, magyar állampolgárként gyűlöletet szít, az előre megfontolt szándékkel a magyar keresztények és a magyar zsidók ellen tesz és lép föl. Ezt nevezik tanult hóhérnak, aki a legveszélyesebb ellenég minden társadalomban. E tanult hóhér bűncselekményt követ el, mert a béke helyett a gyűlöletet, az ellenségeskedést szolgálja, pedig jól tudja mit csinál... 

Néhány aktualitásról: Mi úgy ragaszkodunk magyar íróinkhoz, politikusainkhoz és költőinkhez, hogy Önöket közben nem gyűlöljük és nem Önök ellen, az Önök bosszantására ragaszkodunk hozzájuk. Azonban nyomatékosan visszautasítjuk, hogy Önök mai szemmel és mai megítéléssel mondjanak véleményt az általunk tisztelt személyiségekről és kategorikusan utasítsák a magyar kormányt, a főpolgármestert arra, hogy mit ne tegyen... mert az önöknek nem tetszik. Lehet véleményük, lehet fehér asztal mellett vitatkozni, de utasítgatni és parancsokat osztogatni nem lehet, mert az súlyos és végzetes ellenérzéseket von maga után, hiszen a társadalom nagy része nem tud szelektálni. Ezért nem Önökre nézve lesz rossz véleménnyel a megsértett társadalom egy része, hanem a zsidóságot emlegeti negatíve Önök miatt, az Önök meggondolatlan kis aljaskodásai okán. 

Azonban, nem kanyarodom vissza levelem elejére, és nem akarom ismételni magam. Békét és nyugodt társadalmat, szeretetteljes napokat akar végre megélni a magyar nemzet többsége. Azt, hogy kitől és mennyi apanázst kap a Mazsihisz vagy más zsidó szervezet, és ez mennyiben befolyásolja e szervezetek kormánypártiságát, senkit nem érdekel? Ez ne is legyen, lehessen viszálykodások és rágalmazások oka. Maradjon az Önök magánügye. Intézzék bizalmasan és bizalommal a mindenkori regnáló kormánnyal… és ne keverjék bele sem a magyar zsidóságot, sem a keresztény, és gyűlölködni nem hajlandó és nem akaró, a szeretet krisztusi parancsát magáénak tartó magyarokat. Ha pedig a békekeresés és a szeretet nem megy, akkor oszlassa fel magát ez a szervezet, hiszen úgysem a hit és a vallási előírások dominálnak, hanem – mint a közgyűlésen elhangzott – az anyagi előnyök szerzése és megtartása.

A keresztény és a zsidó magyarok békét és Istentől eredő szeretetet akarnak, ebben és így akarnak élni, és e szellemben akarják utódaiknak átadni Magyarországot. Aki pedig ennek az ellenkezőjét gyakorolja, teszi, az ellensége a zsidóságnak és magyarságnak, de a világnak is egyaránt. Legyen az vallási vagy civilszervezet, legyen az tanintézmény, vagy politikai párt.

Kérem tehát Önöket, hogy fenti levelemet megfontolni és annak világos útmutatását meg-és elfogadni szíveskedjenek nemzeteink és egyházaink érdekében. Bízom abban, hogy remélhetem: e levélbe nem fognak semmiféle burkolt antiszemitizmust belemagyarázni és megértik annak tiszta szándékát.  

Maradok tisztelettel:

Besnyő, 2013. május 31.

Stoffán György

újságíró