Egyáltalán
nem volt még ilyen a katolikus egyház történetében, hogy jezsuitát, és Európán
kívüli főpapot választottak volna meg pápának. A mostani örömteli esemény sok
tekintetben reményre ad okot, és feltételez egy olyan változást, amely talán
ismét hitelessé teszi a hierarchiát és magát a klérust. Mert az európai papság és felsőpapság
nagyobbik része még mindig egyfajta barokkos felsőséget tart magáénak, és nem
ritka, hogy saját jóléte többet jelent egy-egy pap vagy püspök számára, mint a
hívek közösségének sorsa. Őszentsége Ferenc pápa névválasztása is arra a nagyon
várt korszakra utal, amelyben talán a pap és a püspök megtanulja a krisztusi
egyház alapszabályát és törvényét, hogy azzal példát tudjon mutatni a hívek
szent közösségének: a szeretetet és az alázatosságot.
Ugyanis
ez a kettő hiányzik asz európai papság és felsőpapság lelkéből, magatartásából
– egyéni megítélésem szerint. Beszélnek a szegénységről és az alázatról,
miközben vadonatúj autókkal járnak hetente egyszer a filiába misézni, temetni
vagy esketni… már ahol még van efféle igény. A hívek felajánlását és munkáját
nem köszönik meg, mert az derogál… de elvárják a juttatatást, a persely
csörgését. Igen, lehetnek ezek bántó szavak, de ma, amikor Ferenc nevű
egyházfőnk van, akiről köztudott, hogy busszal és villamossal, vonaton a
turista jeggyel utazik, felvetődik a kérdés, hogy például Pécsett a volt
irodaigazgató pap létére miért kereshetett havi hétszázezer forintot, s azt
hová, mire költötte akkor, amikor sem étkezésre, sem szállásra, sem egyébre nem
kellett költenie, hiszen hivatalából adódóan megvolt mindene. És felvetődik a
másik kérdés ezzel kapcsolatban: vajon mennyit keres havonta egy egyszerű
megyéspüspök, miért van polgári lakása az egyház elöljárónak, s vajon
vonatkozik e rá valamilyen szabály, amely tiltaná a meggazdagodást…
A
szerzetesrendek háza táján is vannak hasonló felvetődött kérdések, de korántsem
annyi, és olyan mértékű a bírálható tény, mint a világi papság körében. Hiszen
a szerzetesek szegénységi, engedelmességi és szüzességi fogadalmuknak jobbára
eleget tesznek, mert ők olyan közösségi életet vállaltak és élnek, amely élet
önmagában is vállalás, Istentől kapott kegyelem, ami erős hitet és csodálatra
méltó kitartást követel. A szerzetesi élet civil szemmel nézve iszonyatos
keménysége kompenzálódik azzal a boldogsággal, amelyet Isten nap-nap után ad
azon szerzeteseknek, akik megtalálták és élik az Istenközelséget, s a napi
zsolozsma nem egy kötelező és emiatt esetleg terhes előírást, hanem a
Teremtővel való közvetlen kapcsolattartást jelenti a számukra. Az egyház
tisztaságát a szerzetesek őrzik és ők a letéteményesei a megmaradásnak is.
Legalábbis eddig ez volt látható a világi papság és szerzetesi közösségeket
látva.
Vajon
mi újat hozhat Ferenc pápa uralkodása Anyaszentegyházunk életébe? Mi az, amit
egy 76 éves ember, mint az Egyház feje megvalósíthat a fent említett helyzet
megváltoztatásában? Szerzetesként eddig
saját életével és magatartásával mutatott példát azoknak a papoknak és
híveknek, akik környezetében éltek, ismerték mindennapjait. Megválasztása után,
amikor első apostoli áldását adta a városnak és a világnak, már látszott
puritánság, hiszen egyszerű fehér reverendában, karing és körgallér nélkül
lépett az erkélyre. Mozdulatai, és stílusa is a népét szerető őszinte emberé,
Isten szolgájáé volt, s nyoma sem volt annak a főpapi mesterkéltségnek, amit
nem egy püspöknél – olykor még plébánosnál is - tapasztalhatunk, amint
pásztorbotjával – vagy anélkül - szinte
lebegve lép el a hívek sorfala között… Pedig a papság nem más, mint egy életre
szóló, szabadság nélküli szolgálat, amely a lelkekért felel Isten színe előtt.
Ferenc
pápa ezekkel szemben a földön jár. Ezernyi szenvedést, szegénységet és
kiszolgáltatottságot látott, számos állami korrupcióval szembesült, az
igazságtalanság és az embertelenség, a szexuális zaklatások és
kiszolgáltatottság ellen harcolt. Számára elviselhetetlen és szóvá teendő
súlyos bűn minden, ami az emberi méltóságot sérti. Ferenc pápa Őszentsége a már
meghalt és élő, egyházi szolgálatban álló nagyjainkat: Mindszenty bíborost,
Márton Áront, Jakab Antalt, Shvoy Lajost, Tornyos Kálmánt ofm, a szaléziánus
Vas Józsefet, Bátor Botond és Aczél L. Zsongor pálos atyákat – akik azon
dolgoznak, hogy évszázadok után ismét jelen lehessen Erdélyben a pálos rend -
juttatja eszembe… több hős, a néphez, és a krisztusi egyházhoz hűséges papunk
mellett.
Ferenc
pápa maga a remény, a külső és belső ellenséggel teli mai egyház számára, mert
bár politikus pápának tartják, mégis láthatóan a legfőbb politikus, amit
megmutatott a szeretet, a közvetlenség és az ezzel együtt járó alázat, ami az
életemben eddig uralkodó hat pápa esetében nem volt ennyire kézzelfogható.
Talán XII. Pius volt hasonlatos Ferenchez Őszentségéhez. Mert XII. Piusnak is
az emberi méltóság, az elnyomottak és üldözöttek védelme volt élete célja és
értelme.
Isten
tehát megadta a reményt és a hitet abban, hogy az egyház visszafordul arra az
útra, amelyet járnia kell. Megvan a remény arra, hogy a világ számára az utóbbi
évek botrányai miatt hiteltelenné vált szervezetből, ismét lelki támasszá
változik a Katolikus Egyház. A Ferenc név erre is garancia. Hiszen assisi Szent
Ferenc életpéldája és tanítása vezette eddig is a szegények érsekét, ami mostantól
a szegények és a megalázottak pápája lett…
Mi
tehát a mi dolgunk ebben az új helyzetben nekünk, hívő embereknek az isteni kegyelem állapotában? Az, amit Ferenc pápa kért azelőtt, mielőtt első
áldását adta volna a világ keresztényeire: - Imádkoznunk kell érte, magunkért,
és az Egyházért. Kérnünk kell Isten, hogy adja meg számunkra a hozzá való hűség
kegyelmét és azt, hogy ne csak akarjuk, hanem tudjuk is hirdetni az
Evangéliumot ebbe a romlott és a Sátán által felperzselt lelkű világban. Imádkoznunk
kell azért, hogy a „szentferenci” szellemiség, a hűség, az alázat, a
szerénység, a szeretet és az alázatosság mindannyiunk örömévé váljék, ezzel is
erősítve és hirdetve az egyház igazi jelentőségét, értelmét és célját. Mert a
megszentelt és példamutató élet a hitterjesztés és az egyház megerősítésének
alapja. Nehéz és keservesnek tűnő követelményrendszer ez… – annak, akinek a
hite labilis és saját jóléte mindennél fontosabb. Azonban a hit megerősítése az
ima által gyerekjáték… mert az Atya nem tagadja meg sem gyermekeit, sem
gyermekeitől a hit örömét és erejét… Ferenc pápa tehát már létével és eddigi
életével is példát mutatott és hívja az embereket… szeretettel és az örök
üdvösség ígéretével… Érdemes tehát, a segítségére lennünk imával és
példamutatással egy olyan építkezésben, amelyben magunkat és hitünket építjük
bele a krisztusi egyház ledönthetetlen falába…
Stoffán
György – Európai Idő