„Álltam az utcán, a Károly körúton, nem messze a
lakásomtól. Taxira vártam, hogy be tudjak menni a hivatalomba. Tudja, már
nehezen mozgok. Odalépett hozzám egy ötven-hatvan év körüli, szokványos utcai
öltözéket viselő férfi. Mintha mondani akarna nekem valamit. Egész közel jött,
és fennhangon kijelentette, hogy ’utálom a zsidókat’. Vagy: ’gyűlölöm’. Nem is
emlékszem, melyik szót használta. Aztán eltűnt az utca forgatagában.” - mondta
egy napilapnak Schweitzer József főrabbi.
Tehát, nem volt inzultus,
szidalmazás és nem volt semmi... egy ember odament a főrabbihoz és elmondta
neki a véleményét, majd távozott. Örülök részben annak, hogy az öreg tudóst nem
bántották, nem egzecíroztatták, másrészt annak is, hogy Áder János levelének
tartalmát a magam szerény eszközével visszautasítottam. Ugyanis ha megtörtént
volna az, amiről a Síp utcai hazudozók (Mazsihisz) írtak, magyarán, hogy
bántották az öreg rabbit, akkor is jogos volt a visszautasításom, s így még inkább...
Sem a hazudozásban, sem a műbalhé utáni fenéktisztogatásban, sem pedig a
gyűlölködésben nincs része tehát a magyarságnak... az egész főrabbis história
csupán arra volt jó, hogy lejáratta a magyarországi keresztény történelmi
egyházak vezetőit egy héten belül másodszor(!), s megmutatta, hogy Áder János -
aki helyett Kövér Lászlót többször javasoltam - milyen ostobán és felelőtlenül
járt el, s hagyta, hogy a Zoltai-féle gyűlölködő Mazsihisz (zsidó jobbik! – a szerk.)
egy hazugsággal hülyét csináljon belőle. No, ez az, ami tökéletesre sikerült!
Stoffán György - Európai Idő