1920. június 4-én az egész Kárpát-medencében
zúgtak a harangok. 1947-ben Mindszenty (akkor még) hercegprímás
szentségimádást és harangozást rendelt el körlevelében. 1989-ben magam
kértem Paskai bíboros úrtól, hogy június 4-én harangozzanak
templomainkban, és emellett szervezni próbáltunk barátaimmal egy
megemlékező Szentmisét a budapesti Szent István Bazilika előtti téren,
arra gondolva, hogy immár lehetséges. Ma
a magyar kormány államtitkára kérte a harangozást, de a három
történelmi egyház az "ökumené jegyében", semmibe véve a magyar nemzet
igényét(!) ezúttal is elutasította a nép lelkének Istenhez fordulását,
az imára hívó harangok megszólaltatását. A döntés minden bölcsességet és
meggondoltságot mellőz. Hiszen nem másért, mint a nemzeti
összetartozásért, az elcsatolt területek áldozattá vált magyarjaiért
kéne, hogy szóljanak a harangok. A magyarázat, miszerint csak liturgikus
események idején és azokkal kapcsolatban szólhatnak a harangok, nem
őszinte és nem is hihető, de legkevésbé sem igaz magyarázat.
Ma,
amikor a kereszténység üldözése folyik, amikor sok helyütt üresen
konganak a templomok, mérhetetlen ostobaságra vall, hogy a nemzet
fájdalmát enyhítendő harangzúgást megtagadja a három történelmi
keresztény egyház vezetése. Megtagadja és ezzel szektákba lökdösi az
Isten után vágyó népet, eszement sosem volt ősmagyarkodó, és az
evangéliumot tagadó "vallások"-hoz irányítja a kereszténységben efféle
érthetetlen döntések miatt a kétkedőket. Kinek jó ez? Milyen elgondolás
alapján nem szólhatnak a többnyire a hívek pénzéből öntött imára hívó
harangjaink? Nincs magyarázat, csak bánat és fájdalom...
S nem
röhögnek-e szembe a kommunisták, a liberálisok és szélsőjobbos
kereszténygyűlölők, amikor Trianonnal kapcsolatban a minap egy
cikkemben azt írtam: Csak az Istenhez való visszatérés, a hit segíthet
hazánkon... És íme: főpapjaink az imára, templomba hívó harangszót is
megtagadják a néptől, a keresztény magyar kormány kérése ellenére is...
De azt mondom, imádkozzunk továbbra is, és kérjük a Szentlelket,
világosítsa meg e főpapok értelmét, hogy meglássák kötelességüket, hogy
mint a történelemben mindig, a magyar nemzet mellé álljanak, mint
Kapisztrán Szent János, mind Zadravecz, Márton Áron, Boros Fortunát,
Mindszenty, Ordass Lajos és Ravasz László. Kérjük Istent, hogy magyar
papjaink és főpapjaink magyarként szolgálják Krisztus egyházát
Magyarországon, s ne hagyják el népüket legnagyobb bajában,
szomorúságában és ne adjanak okot a kétkedésre. Kérjük Isten, hogy adja
meg népe főpapjainkat a hozzá és a nemzethez való hűség kegyelmét.
Azonban lesznek templomok, ahol mégis, e badar döntés ellenére is lesz
harangszó, lesz ima és erősödik a hit, mert a helyi pásztor bölcsebb
feljebbvalóinál... Még nincs négy óra... van tehát ideje e téves és a
nemzetet megalázó három főpap által aláírt téves nyilatkozat
visszavonására! Adjon Isten erőt ehhez és bocsássa meg nekik a
megbotránkoztatás bűnét!