2012. június 4., hétfő

Megtagadott harangozás - 2012.

1920. június 4-én az egész Kárpát-medencében zúgtak a harangok. 1947-ben Mindszenty (akkor még) hercegprímás szentségimádást és harangozást rendelt el körlevelében. 1989-ben magam kértem Paskai bíboros úrtól, hogy június 4-én harangozzanak templomainkban, és emellett szervezni próbáltunk barátaimmal egy megemlékező Szentmisét a budapesti Szent István Bazilika előtti téren, arra gondolva, hogy immár lehetséges. Ma a magyar kormány államtitkára kérte a harangozást, de a három történelmi egyház az "ökumené jegyében", semmibe véve a magyar nemzet igényét(!) ezúttal is elutasította a nép lelkének Istenhez fordulását, az imára hívó harangok megszólaltatását. A döntés minden bölcsességet és meggondoltságot mellőz. Hiszen nem másért, mint a nemzeti összetartozásért, az elcsatolt területek áldozattá vált magyarjaiért kéne, hogy szóljanak a harangok. A magyarázat, miszerint csak liturgikus események idején és azokkal kapcsolatban szólhatnak a harangok, nem őszinte és nem is hihető, de legkevésbé sem igaz magyarázat.
Ma, amikor a kereszténység üldözése folyik, amikor sok helyütt üresen konganak a templomok, mérhetetlen ostobaságra vall, hogy a nemzet fájdalmát enyhítendő harangzúgást megtagadja a három történelmi keresztény egyház vezetése. Megtagadja és ezzel szektákba lökdösi az Isten után vágyó népet, eszement sosem volt ősmagyarkodó, és az evangéliumot tagadó "vallások"-hoz irányítja a kereszténységben efféle érthetetlen döntések miatt a kétkedőket. Kinek jó ez? Milyen elgondolás alapján nem szólhatnak a többnyire a hívek pénzéből öntött imára hívó harangjaink? Nincs magyarázat, csak bánat és fájdalom...
S nem röhögnek-e szembe a kommunisták, a liberálisok és szélsőjobbos kereszténygyűlölők, amikor Trianonnal kapcsolatban a minap egy cikkemben azt írtam: Csak az Istenhez való visszatérés, a hit segíthet hazánkon... És íme: főpapjaink az imára, templomba hívó harangszót is megtagadják a néptől, a keresztény magyar kormány kérése ellenére is... De azt mondom, imádkozzunk továbbra is, és kérjük a Szentlelket, világosítsa meg e főpapok értelmét, hogy meglássák kötelességüket, hogy mint a történelemben mindig, a magyar nemzet mellé álljanak, mint Kapisztrán Szent János, mind Zadravecz, Márton Áron, Boros Fortunát, Mindszenty, Ordass Lajos és Ravasz László. Kérjük Istent, hogy magyar papjaink és főpapjaink magyarként szolgálják Krisztus egyházát Magyarországon, s ne hagyják el népüket legnagyobb bajában, szomorúságában és ne adjanak okot a kétkedésre. Kérjük Isten, hogy adja meg népe főpapjainkat a hozzá és a nemzethez való hűség kegyelmét.
Azonban lesznek templomok, ahol mégis, e badar döntés ellenére is lesz harangszó, lesz ima és erősödik a hit, mert a helyi pásztor bölcsebb feljebbvalóinál... Még nincs négy óra... van tehát ideje e téves és a nemzetet megalázó három főpap által aláírt téves nyilatkozat visszavonására! Adjon Isten erőt ehhez és bocsássa meg nekik a megbotránkoztatás bűnét!