2012. június 6., szerda

Édesapám cikkeiből... II.


Emlékeim a XX. századból

A FARKASKÖLYKÖK

      Ma már csak az én korosztályom számára ismerős a farkaskölyök-mozgalom. Valamikor ez volt a 8- 11 éves kisfiúk iskolán kívüli nevelésének egyik - legalább számomra -- legfontosabb intézménye. Célja volt a valláserkölcsi alapok lerakása és fölkészítés a cserkész életmódra.
      A 8-11 éves gyermek még a mesevilág és a valós élet határán él. Zord Robert Baden-Powell /a BP/ Kipling Maugli-történetére, A Dzsungel könyvére építette a farkaskölyök mozgalmát. Megírta a The Wolf Cubs' Handbook című könyvét, amit magyarra lefordított Gerritsen Vilmos és ennek nyomán kidolgozta hozzá a próbák hazai rendszerét.
      Hazánkban elsőként 1920-ban a budai ferenceseknél működő 4. számú BIK /Budai Ifjúsági Kongregáció/ cserkészcsapat szervezett farkaskölyök "falkát". Továbbiak főleg a plébániák, iskolák cserkészcsapatainál alakultak.
     Nyolc éves koromban a tanítónénink kihirdette, hogy a jó magaviseletű gyerekek jelentkezhetnek az iskola farkaskölyök csapatába. Egy falka, a Maugli már működött ott, de a nagy érdeklődésre tekintettel ugyanott megalakult a Szent Ferenc farkasfalka is, én ebbe kerültem. Vezet~je Gerritsen Vilmos térképész - Vili bátyánk - irányítása mellett Bözsi néni volt, Matheidesz Erzsébet, tudomásom szerint hitoktatónő. Az ő folytatólagos elbeszéléséből ismertük meg a dzsungel szereplőit, aminek folytán kialakult bennünk a jót és a rosszat megszemélyesítő állatok jellemének minősítése, a jó és a rossz magatartás megítélése.
      Néhány hónap próbaidő alatt megismerték a vezetők a jelöltek jellemző tulajdonságait, adottságait, sajátosságait. Ezekből alakultak ki a szerzett nevek. Máig testvéri jó barátaim: Hajnalpír, Sebes nyíl, Hollóhaj, Ürgelépés és mások. A névadás komoly dolog. Kis körbe álltunk, Vili bátyánk kis cédulákra írta fel a polgári nevünket, megindokolta a szerzett nevet és elégette a cédulákat. Köztünk a továbbiakban csak a szerzett név élt - máig is. Nem volt ez csak gyerekjáték. Általában nem tudtuk egymásról a szülők társadalmi-anyagi helyzetét, csak a megszerzett név számított. Felnőve természetesen ez módosult.

       Igazi farkaskölyök az lett, aki a próbákon megfelelt és Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a Kristály-barlangban /ez kőfejtő volt, a Szent János Kórház közelében/ ünnepélyes ígéretet tett: Megteszem, ami tőlem telik és igyekszem mindennap valami jót tenni. Nagy ünnepség volt. A cserkész-zenekar felvonult a Margit körúton, hozzá csatlakoztak útközben a farkaskölykök. A zenére énekeltük indulónkat, A farkasok dalát /Petőfi verse/. Mostanra vehettük fel a karácsonyra kapott szép egyenruhát: fekete harisnya, egységes sötétzöld újjas /ma pulóvernek mondják/, zöld sapka, a falka sajátos színezésű nyakkendője és vállszalagja. Nagyon büszkék voltunk.
      Pünkösdkor minden évben "táboroztunk" is. Lényegében 2 és fél napos kirándulás, két éjszaka távol az otthontól, szalma fekhelyen. Nagy élmény volt. Az egyik évben Klotildligeten, a szerzetes nővérek gazdasági épületének szép tiszta szobájában aludtunk, szalmán. Másnap mi ministráltunk a rendház kápolnájában. Egy idős nővér, lelkes eszperantista, megtanította a Söprik a pápai utcát kezdetű dal eszperantó szövegét. Este már énekeltük, hogy Trallas stratoj, trallas stratoj... Egy másik táborunk Zebegényben volt; ott megnéztük a cserkész bátyáink előző évi táborhelyét.
      Próbákra felkészüléssel, sok játékkal, ügyesség és fegyelem fejlesztésével teltek az évek. Kedvenc játékunk volt az "ürgelépés", vagyis átbújás a guruló karikán úgy, hogy ne dőljön el. A feltűnően legügyesebb barátunk erről kapta a nevét. A hatoslabdában két csapat küzd, hogy melyik dobja saját csapatában a labdát hatszor úgy, hogy ne essék a földre. A másik csapat ebben igyekszik megakadályozni, megszerezni a labdát.
      A falka 6 fős "családokra" tagozódott, a farkasok színe szerint. Versenyeztünk a próbák és különpróbák letételében és a pontosság pontversenyében. Bámultuk a nagyokat és évente számolgattuk, mikor lehetünk mi is cserkészek. Ez volt az álmok teteje.
      1938-ban már érezni lehetett a háború előszelét. Országos szinten folyt a harc a farkaskölyök mozgalom és a másik két kisfiú-nevelési mozgalom egységesítése mellett és ellen. Vili bátyánk és híveinek ellenállása a farkaskölyök mozgalom megmentése mellett a fasizmus eszméinek és gyakorlatának térhódítása ellen is irányult. A háború végül lezárta a vitákat.
      Húsz év farkaskölyök avatásából vajon hányan tekintenek vissza kisfiú korukban tett ígéretükre, megtettek-e mindent, ami tőlük tellett. Egyet hallottam, aki életút portréfilmjében szerényen ezzel összegezte addigi életútját: Ahogy kiskoromban ígértem, igyekeztem megtenni ami tőlem telik. Akkor tudtam meg Sinkovits Imre művész úrról, hogy "egy vérből valók vagyunk", hajdani farkaskölykök.

Id. Stoffán György
Bp, 2000. január 27.