Az elmúlt napokban többször
beszélgettem Lajtán túli vállalkozókkal, akiktől azt kérdeztem: mi lehet az oka
annak, hogy a volt szocialista országokban, amelyek nemrég csatlakoztak az
Unióhoz, az árak ugyanazok, mint a nyugati árak, a munkavállalók bére rendkívül
alacsony, miközben a nagyvállalkozók és multinacionális cégek adózott nyeresége
összegszerűen is a nyugati színvonalon van. A vélemények lesújtóak… összegzem
nevek nélkül a véleményeket, hiszen nem kértem engedélyt az uraktól nevük
említésére:
A nyugati vállalkozók, iparosok
és gyárosok nem valamiféle proletár, korábban a gyárból lopó és a szocialista
mentalitás és lehetőségek által lettek cégtulajdonosokká. Ezek az emberek
hozzászoktak az évtizedek, évszázadok alatt ahhoz, hogy a profitot csak jó áruval,
a jó árut pedig elégedett és viszonylag jól élő munkásokkal lehet elérni. Az
ismeretlen volt és ma is ismeretlen a nyugati világban, hogy valaki az állami
bevételt megpróbálja elsíbolni, nem megfizetni. Az ilyen hamar lebukik. Az is
ismeretlen a nyugati országokban, hogy a munkások bérét ellopja a munkaadó. Ez
a volt kommunista országokban viszont természetes. Ezekben az országokban a
vállalkozók – és itt a jól menő nagyvállalkozókra és a közepes vállalkozókra
gondolok – többsége primitív pénzember, aki a korábban összelopott vagyonból
lett gazdaggá, abból alapított céget, és számára nincsenek erkölcsi normák,
csak a pénzt látja. Amíg a nyugati vállalkozónak az éves tiszta nyeresége az
összbevétel 17-18%-a, addig a volt kommunista országokban arra törekednek
a munkaadók, hogy a nyereségük az éves összbevétel 80 %-a legyen. Ennek
köszönhető az a sok visszaélés, amelyről az Unió is tud, de tudnak azok a
befektetők, akik következetesen kerülik a volt kommunista országok
vállalkozóival való szerződéskötést. Az információk rendelkezésre állnak
Nyugaton, és mindent tudnak a volt kommunista országokban történő elképesztő
ügyekről, olyan súlyos visszaélésekről, amelyek Nyugaton elképzelhetetlenek.
A munkaszüneti vagy állami
ünnepnapokon például úgy dolgoztatnak munkásokat egy-egy beruházáson az
alvállalkozók, hogy eldugják a munkásokat szállító autót, és vagyonőrt vagy
portást (illetve annak a főnökét) lefizetik, hogy ne engedjen be senkit a
beruházás területére (most bővítendő gyártelepről van szó), mondja azt, hogy
nincs ott senki.
Azt is tudják
beszélgetőpartnereim, hogy az ilyen munkáltató ezeken a napokon is csak a
hétköznap fizetett bért adja meg a dolgozónak, mondván, hogy sorban állnak a
munkanélküliek az esetleg több bért követelő dolgozó helyére…
A kommunista szakszervezeteket
olyan politikai csürhének tartják Nyugaton, amelyeknek vezetőit a munkaadók
fizetik (le)… nem is rosszul. Zürichi beszélgetőpartnerem úgy összegezte a
kérdést, hogy ezekben az országokban sem kellene, hogy a dolgozók rosszul éljenek,
és csődbe menjenek a családok, de a kapzsiság és a politikai magaslatokig
érő maffia nem enged az elért extraprofitból, főleg nem a dolgozók javára.
Tud olyan svájci üzletemberről, aki Budapesten kirabolta saját svájci cégét,
majd feljelentette a magyar dolgozóit, és a bíróság nem őt, hanem a dolgozókat
ítélte el. A svájci cégvezető tanúja egy eltiltott magyar ügyvéd volt, aki az
eltiltás ellenére ma is az egyik minisztérium oroszországi szakértője… Na,
ilyen sincs nálunk… - mondta zürichi barátom.
Nyugaton nincs olyan, hogy a
szabadságot nem adják ki és nem is fizetik, viszont a szabadság kivételéről
szóló papírt aláíratják. Nálunk ezért börtön járna, önöknél az ellenőrzés
finoman fogalmazva „nem megfelelő”, tehát lehet csinálni – mondja a bécsi vállalkozó.
Ez a kérdés az utóbbi időben többször szóba került az Unióban is, mint az is,
hogy az ügynökségeken vagy kft-ken keresztül Nyugaton vagy hazájában
alvállalkozó munkavállalójaként dolgozó munkás béréből szabályosan lop a
munkaadó. Minden elvégzendő munkának megvan az ára, ami nem az alvállalkozó
által dolgoztatott emberek bérét illeti. Az egy olyan külön költség, amely a
munka árától független. Ehhez képest a volt kommunista országok munkaadói, mint
alvállalkozók meglopják a dolgozóikat, és azoknak a béréből majdnem ötven
százalékot csalnak le, amely összeg magán zsebekbe megy.
Nos, ezért van önöknél
rabszolgatartás. Nincsenek önöknek törvényeik, és ha vannak, akkor azok csak a
parlamentben érvényesek. Az életben nem, mert akik ellenőriznek, azokat is
lefizetik. Önöknél – mondta müncheni beszélgetőpartnerem -, soha nem lesz rend,
és mindig rabszolgák maradnak. Mert a kommunizmus kiölte az erkölcsi
hagyományaikat, az értékeket. Önöknek azonban újra és újra a kommunista vezetés
kell.
A legapróbb dolgokban éppen úgy
erkölcstelenek ezek az államok, és ezek a társadalmak, mint a legnagyobbakban.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Önök képviselői az EU-ban. Mi Münchenben,
Bécsben vagy Londonban csak szörnyülködünk azon, hogy például egy EU-s képviselő,
aki magyarul beszél, magyarok adóforintjaiból ül az EU parlamentjében,
Magyarországot nyomja a víz alá. Ez nálunk elképzelhetetlen szerkesztő úr… -
fejezi be legyintve és láthatóan felháborodva a londoni áruház igazgatója…
akinek szépapja Kolozsvárott gyárat üzemeltetett… valamikor az 1820-as években.
S. Gy.