Mindegy mit tesz, és fölöslegesen hoz
intézkedéseket a magyar kormány annak érdekében, hogy munkahelyeket hozzon
létre, adót fizettessen, és normális európai mederbe terelje a társadalmat, a
vállalkozók erkölcsi normáját. Magyarországon ugyanis nem lehet ezen a téren
rendet teremteni, két okból. A két ok egyike a most tapasztalható szegénység,
amely rávetül minden magyar polgárra. Munkaadóra és munkavállalóra egyaránt.
Ehhez remekül kapcsolódik a másik ok, a magyar vállalkozó, illetve a magyar
társadalom e téren tapasztalható erkölcstelensége, a szocializmusból megmaradt
felfogása és elvárásai. A baj az, hogy ezekről a problémákról nem beszél senki.
A sajtóban tabu, a kormány-munkavállaló, kormány-munkaadó,
kormány-szakszervezet közötti hivatalos megbeszéléseken pedig olyan képet
festenek a munka világáról, amely a legkevésbé sem hasonlítható össze a
valósággal. Ég és föld – szokták mondani arra, ami teljesen ellentétes. A munka
ügye Magyarországon ilyen. Nem lehet úgy beszélni és megbeszélni, megállapodni,
mintha egy normális országban beszélnénk erről. Magyarország e téren nem
normális ország… nagyon nem az!
Magyarországon a vállalkozók csaknem mindegyike
azon ügyeskedik jól képzett könyvelők segítségével, hogy sem adót, sem bért ne
kelljen fizetni, vagyis ne annyit amennyi a törvényekben szerepel. A
munkavállaló ennek ellenére rabszolgamunkát végezni is elmegy, hiszen el kell
tartania a családját, gyerekeit taníttatni, etetni, ruházni kell, s a mai
gazdasági viszonyok és árak emellett ez – ha minden törvényt betartanánk –
akkor igazán nem volna lehetséges. Az állam tehát annyit vár el, amennyit nem
tud teljesíteni a polgár. A vállalkozó extraprofitot termel és bolond lenne azt
az államnak, vagy a dolgozójának kifizetni, ha már ő lopta el tőlük, akkor
legyen is az övé – alapon.
A polgárt a villany és gázszolgáltatók, a víz és
csatornakezelő cégek is meglopják az extraprofit érdekében, ezért a polgár
kénytelen lopni, adót elkerülni vagy nem megfizetni azt. Többnyire előfordul,
hogy a dolgozót a minimálbérrel jelentik be, és a pluszt kézbe kapja…
zsebből-zsebbe, de ez a tisztességesebb megoldás. Másutt az is előfordul, hogy
a minimálbért sem kapja meg, és a pofázik, elmehet, hiszen sorban állnak a
kapunál az emberek munkáért. Ezt a sorban állást azonban a magyar vállalkozó
nem a minőség javításának az érdekében használja, hanem saját extraprofitja növelésére,
hiszen zsarolja a munkást, s megrövidíti. Hasonló a helyzet a betegszabadság és
a szabadság kérdésében is. Számos vállalat és vállalkozás van, amelynek
tulajdonosa embertelen módon a legvégsőkig kihasználja az alkalmazottakat, s ha
valaki mégis betegszabadságra megy, a tulajdonos minden törvényt és emberi
megfontolást félretéve kirúgja a beteg alkalmazottat. A szabadságot nem adja
ki, nem is fizeti sok ezer vállalkozó, hanem aláíratja az alkalmazottal a „szabadságos
papírt”, hogy az ellenőrök ne köthessenek bele. A törvényeket tehát CSAK
PAPÍRON tartják be, a munkás jogát pedig a legnagyobb mértékben korlátozzák,
semmibe veszik.
Az állam is hibás mindezért, hiszen az adókkal a
kisebb – és adott estben tisztességes vagy tisztességesen dolgozni akaró – vállalkozásokat
lehetetlenné teszi. Hiszen a NAV sem a multikhoz szaladgál ellenőrizni, hanem a
kisebb boltokat, a kisvállalkozókat igyekszik minél jobban büntetni… mert hát
kell a bevétel.
Lássunk példákat is a fentiekre:
1. -
Egy nagy cégnél dolgozom, karbantartó vagyok. Az év végén elmaradt a szokásos prémium,
noha tudom, hogy mennyit keres rajtam a cég. Ha kiadnak más cégnek dolgozni,
akkor én kapok 1200 Ft-ot, a cég pedig, a másik cégtől kap értem 3800-at. Ha
bemegyek a központba a fizetésért, mert csak ott tudom felvenni, akkor levonják
azt az időt, amivel korábban elmentem a munkahelyről… Béremelésre nem
számíthatok, viszont majd felrobbanok, amikor látom a górét a vadi új húsz millás
autójával. Hát ezért megyek ki külföldre melózni. Rühellem ezt a sok szemét
újgazdag tetvet. Ja, hogy szakszervezet? Na, az nincs. De ha volna is, mit
érne? Nézzed má’ meg, hogy mennyit nyúlnak a szakszervezeti vezetők a semmiért
a mi zsebünkből. Az csak egy ködösítés. A szabadságom? Idén még egy napot sem vettem
ki, a tavalyiból bent maradt 20 napom, mert aláíratták, hogy kivettem. És tudok
és pofázni? Nem! Négy gyereket kell eltartanom. Mihez kezdek, ha kirúgnak?
2. –
Hülye vagy? Adózni én? Soha! Miből élek? Egyszerű. Árut utaztatok. Valahol az
EU-ban veszek valamit, azt kiviszem oda, ahol kicsi az áfa. Kiperkálom az áfát
mondjuk a tótoknál és behozom az árumat.
Itt meg már nem kell áfázni, mert azt egy másik EU tagállamban leróttam. Tudod
mennyit kaszálok havi szinten? Másfél millát tisztán. Bekaphatja mindenki.
Nincs alkalmazott, nincs járulék és nincs semmi. Élek, mint Marci Hevesen. Csak
pár telcsi, és jön a lé…
3. –
Be kell zárnom a boltot. Most beszéltem a könyvelőmmel és elkeserített. Nincs
nagy forgalmam, eddig is csak szerényen éltünk. Most azt mondja a könyvelőm,
hogy az eddigi húsz rugó helyett hatvanat kell pengetni az alkalmazottak után.
Hárman vagyunk. Az 180, az eddigi hatvan helyett. Tudod, mit csinálok? Kijelentek
két embert, és napi megbízásos alapon fogom őket fogalakoztatni. Nem számít
bele a nyugdíjba, tudom. De ha bezárok, ezt se csinálhatják. Nem értem az
államot. Ha én ezt csinálom, sokan ezt fogják csinálni. Akkor ki fizet b…. meg?
Nem normálisak komolyan mondom. Eddig eszembe sem jutott, hogy bármiben
csaljak. Fizettem az áfát, az adót, a járulékokat, de mi a f…omból fizessek
most ennyit? Vagy kimegyek innen bárhova szart pucolni.
Három példa, de a három példában minden benne van.
A szegénység, a dolgozó kiszolgáltatottsága, a vállalkozók aljassága, a
tisztességes vállalkozó csalásra kényszerítése, és a kivándorlásra való rábírás
és az ügyeskedés által való megélhetés. Alapvetően tehát, az embertelenség, a
szélhámosság, a bűnözés… Ez ma a munka világa Magyarországon.
Sajnos a magyar vendéglátás, az idegenforgalom és a
szolgáltatások is ezért hírhedtek Európában. Évekkel ezelőtt írtam le, mint fiatalon
a szálloda és vendéglátóiparban képzettséget szerzett újságíró, amennyiben ez
így folytatódik, a magyar vendéglátás jó híre a visszájára fordul. Így is lett.
Ez is többtényezős dolog, hiszen a mai hivatali elvárások, a HACCP és annak
anyagi vonzata amúgy is nagy terhet rónak a vállalkozóra. Ha pedig a vállalkozó
nem is képzett szakember, csak finanszíroz és hasznot húz egy-vendéglátóipari
egységből, akkor a vendég az, aki a legkevesebbet várhat(el), viszont
aránytalanul sokat fizet a semmiért… De ez már egy másik cikk. Hiszen Európában
magára kicsit is adó ember, a korábbi ragaszkodással és a magyarok iránti szeretettel
szemben ma csak legyint, ha Magyarországról beszélünk. S ez dráma. Mindnyájunk drámája, tragédiája.
Itt élünk, egy erkölcsileg leromlott, csak dúsgazdagokkal
és mélyszegényekkel teli (középút nincs!) országban, rosszabbnál rosszabb
adótörvények forgatagában, kizsákmányoló gengszeterek között és a kiszolgáltatott
többség vagy elmegy, vagy tűr. Mert a fejekben a szocializmus alatt beprogramozott
beidegződések élnek az egyik oldalon, a másikon az EU aljas és embertelen
pénzvilága által irányított gazdaság. A valós problémákról pedig nem beszélünk,
mert felhorkan a tablettás magyar, aki szerint a magyar társadalom bírálhatatlan,
a magyar ember pedig a világ legbecsületesebbje. Igen, az volt valamikor. Azonban
a környezet, a megélhetési gondok és a féktelen nagyravágyás olyanná tette,
amilyennek ma látjuk (– magunkat)…
Végül még egy vélemény – a nép hangja:
- - Na, hagyjál békén! Ezek dirigálnak nekem? Ezek
akarnak tőlem dohányt? A f….mat! Egyik rosszabb, mint a másik. Szegény Orbán
kiteheti itt a lelkét, akkor sem lesz rend. Tudod mikor lesz itt rend? Ha majd azok,
akik okozták a bajt, lógnak b…szki. Taknyolni, meg bíróságokkal tökölni nem
érdemes. Ezeket ki kell írni a történelemből… és azokat is, akik a tűzhöz közel
voltak, meg az autópályásokat, meg a bankárokat, és azokat is b… meg, akik nem
adnak nekem szabit, amikor kellene, hanem kirúgással fenyegetnek, pedig ott
vagyok hat éve, de még a nevemet sem tudja az újgazdag görény buzi. Tudod b….meg,
aki ma milliárdos Magyarországon, az egy sem tisztességesen kereste meg. Mindnek
van vaj a füle mögött. Mindtől el lehetne venni a művészeket kivéve. És akkor
azt hallom, hogy a képviselők is genya módon felveszik a kest a lakáshoz, pedig
van kecójuk? Na menjenek a p….ba kollektívan drága barátom. Nem tudják mi az,
kifizetni a havi fűtés, meg villanyszámlát… és te szoktad írni, hogy még a Feri
szabadlábon van… Figyelj! Meddig még b…meg!? Ha ez a MALÉV-os dolog se csukja
be a tetűt és a bandáját, én esküszöm, nem szavaztok még egyszer senkire…
Talán ezeket a fenti mondatokat kellene az
egyeztető tárgyalásokon megbeszélni a szakszervezettel, a jól fizetett „munkavállalói
oldallal” és a munkaadókkal. És nem kéne annak az ellenzéknek - amelyik ide
juttatta erkölcsileg az országot – a vallás és erkölcstan oktatásának kötelezővé
tétele ellen acsarkodnia… Mert az emberiességet és a közerkölcsöt a mérhetetlen
önzés és a kapzsiság váltotta fel az egyik oldalon, amely a másik oldalon
elkeseredett és mindenre képes, és szintén erkölcstelenségbe torkolló
megélhetési lehetőségek garmadáját generálja… Mindkettő végzetes az ország
számára.