Újhelyi a – felkötött – hazafi

Az újhelyiesített eredti DK-s bábú, még Orbán Viktorosan

Horváth Csaba szerint „akár '56-os módszerek is szóba jöhetnek az Orbán-kormány megbuktatására”. Hát szóba jöttek.

Történt pedig, hogy néhány elmeháborodott ellenzéki ... mit nem írok... néhány hős magyar DK-s hazafi, ismét készített egy Orbán Viktort, a kézműves bábusok szakkörén, és kivitték a DK-s tüntetésre, hogy ott az igaz hazafiak rugdoshassák, verhessék, kiélve nemzeti tudatukat és keresztényi elkötelezettségüket, valamint a tiszteletet és szeretetet, amelyet a magyar kormányfő és hárommillió választója iránt éreznek. Persze volt ott műanyaghordó is, amelyen a miniszterelnök képe volt, és Stein bácsi 5 forintért engedett egy baseball-ütővel egyet csapni rá, igazi kultúremberek számára, akik nem sajnálták a kis befektetést az úri mókára. E nagy tudású hazafiak miután elvégezték hazafias nemzeti kötelességüket, otthagyták a bábut ebek harmincadjára, hogy megnézzék Újhelyi elvtárs… bocsánat: Újhelyi hazafi EU-s felszólalását, amelyben Magyarország ellen lépett fel igazi nemzeti hősként, akárcsak az Egri csillagokban Hegedüs.  

Amíg e hazafiak a TV előtt ültek maszturbálva a hallottakon, két aljas fasiszta, meglátta a bábut és úgy döntött, hogy precíz plasztikai tudással átszabják az Orbán-bábut. A beavatkozás abból állt, hogy egy Újhelyi pofát nyomtattak és ráragasztották a bábura a miniszterelnök arca helyére, majd Horváth Csaba kormánybuktató ötletével élve kihelyezték fejjel lefelé – 56-os módszer szerint – az egykori Köztársaság térre… mint akkor tették az akkori, Újhelyivel egyenlő erkölcsi magasságokban lévő ÁVÓ-s hazafiakkal, az akkori fasiszták.

Nos, lett is ebből nagy hajcihő… Hiszen, egy Újhelyi féle hazafi felakasztása rettenetes nagy bűn a DK-s és Szocialista hazafiak körében és megítélésük szerint. Mert egy fasiszta miniszterelnök, aki nem engedi be az agysebészeket és atomtudósokat, az megérdemli. Sőt ez a ganaj miniszterelnök megakadályozta azt is, hogy a kedves öreg hölgyek találjanak maguknak ifjú, "nagytudású" néger szeretőket az atomtudósok között, mint elaggott német kortársaik. Micsoda embertelenség, az emberi jogok micsoda aljas, fasiszta sárba taposása. Meg is érdemelte anno a miniszterelnök, hogy a másik Orbán-bábú fejét rugdossák…

Újhelyi hazafi mindjárt reagált is saját, DéKásCsabi által javasolt akasztásra. Feljelentéssel fenyegetőzött, s kommünikét adott ki az esetről, amely felér a történelem legaljasabb terrorcselekményeivel. Nem demokratikus, hiszen nem a miniszterelnököt aggatták a fára, hanem egy igaz hazafit, aki megvédte hárommillió fasisztától a magyar hazát és új lakosok betelepítéséért küzd.

Szép, színes atomtudósokat, agysebészeket álmodik, Árpád lepukkant fasiszta, keresztény söpredéke helyett, akik mást sem tudnak, mint utánozni… az ellenzéket…, őket..., azaz a szoclibant „hazafiakat”, akik, ha alkalmuk lenne, nem csak bábukat akasztanának a Köztársaság (tér) '56 előtti demokratikus szellemiségének megfelelően… mint méltó utódok.  

Stoffán György

Jezsuiták a keresztény kultúra és a magyar kormány ellen…

 

Érdekes, magyar- és kormányellenes feketemisének adott otthont a Párbeszéd Házában a Jezsuita Rend. Az előadók a magyar kormányt szapulták, mert az, a keresztény kultúra védelmét tűzte zászlajára, s arra vetemedett, hogy Szent Istvánkor keresztes zászlót tett ki a magyar Parlament épületére. Mily gonosz és keresztényellenes cselekedet. Sólyom Lászlótól korábban azt hallottuk: „A hazai politikai kereszténységet egy szakadék választja el Ferenc pápától…”

Nos, ez igaz lehet, mert a Szentszék nem először nem ért egyet a magyar vezetéssel, s ez történelmi léptékben egészen Szent Lászlóig vezethető vissza.

A Jezsuitáknak és a meghívott „értelmiségnek” bizonyára az lenne a szimpatikus, ha odamenet néhány hölgy büszkén elmondhatta volna, hogy őt már megerőszakolták a Horánszky utca sarkán…

Persze ez csak saját cinikus véleményem, de ha idézek néhány hozzászólót, előadót, bizonyára a Kedves Olvasó zsebében is kinyílik a bicska…

***

Íme:

Sólyom László: „Behozta az irgalmasságot és a lazaságot a római szigorral szemben. Ezt sokan árulásnak érzik. Ki a nép közé, ki a katolikus gettóból! Így jött az egész szegényekhez fordulás. Ez óriási változás. Nem tudja megoldani a világ minden problémáját, de megmutatja, hogyan kell a migránsokra vagy a hajléktalanokra gondolni, hogy a migráns és a hajléktalan is méltósággal rendelkező emberi személy. Ez Ferenc pápa üzenete. Ezt óriási szakadék választja el a politikai kereszténység kultúrájától” vagy: „Az alaptörvény Magyarországot akarja megőrizni keresztény országnak. Valójában azonban a szekuláris status quo-t akarják megvédeni „a muszlim inváziótól”, a keresztény hithez ennek nincs köze.” (…) Az olyan, mint a zsidók nélküli antiszemitizmus vagy a migránsok nélküli migránsveszély. Hol itt a mag? Nálunk még a nagycsaládok többsége is mozaikcsalád, az én gyerekem, a te gyereked és a mi gyerekünk. Ebben a társadalomban igen kevés valódi keresztény van, milyen értelemben beszélhetünk akkor keresztény kultúráról? – Még a magukat katolikusnak valló magyarok negyede sem hisz Istenben. A hajléktalanokat sújtó rendelkezés ugyanakkor jelent meg, amikor a keresztény kultúra védelméről szóló alkotmánymódosítás, ami eléggé önleleplező.”

Botos Máté a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia tanszékének vezetője: „Ha egy politikai erő a maga legitimációjára próbálja felhasználni a kereszténységet, az nem hitbéli buzgóság” (…) „A kérdés, hogy jót vagy inkább rosszat tesz ez a paternalista állam, amikor védőernyőt akar nyújtani az egyháznak?”

Török Csaba katolikus pap: „Én nagyon örülnék, ha a katolikus egyháznak lenne befolyása a magyar politikára, de ez nem nagyon van így. Az egyszázalékos adó szembemegy minden katolikus tanítással, mégis megszavazták keresztény politikusok. Az iskolai hitoktatást eredetileg a Püspöki Kar sem támogatta igazán, aztán menet közben a szöveg valahogy megváltozott. Az egyház kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy az egyházi házasságkötés állami elismerést kapjon, ez is szembemegy minden teológiai szemponttal, hiszen teljesen mást jelent a házasság az egyház nyelvén és az állami jogszabályokban.”

***

A fentieket lefordítva, a magyar katolikus embernek kötelező rájönnie, hogy a Római Katolikus Egyház kétezer éven keresztül hülyeségeket tanított, és mindennek az ellenkezője igaz. Ha pedig nem akarjuk elfogadni a mai vatikáni irányvonalat, és ragaszkodunk a keresztény kultúrához, védjük a mára sajnos – a fentieket látva – csak a képzeletünkben élő katolikus egyházat, akkor a jezsuita katolikus értelmiség szerint fundamentalisták, hülyék, Ferenc-ellenesek és szabotőrök vagyunk. Mert ma az egyházat Ferenc pápa, nem pedig Krisztus irányelvei vezetik, Ferenc ostobaságait vagyunk kötelesek elfogadni, még akkor is, ha azok homlokegyenest ellenkeznek a feketén-fehéren meghagyott krisztusi parancsokkal. A Vatikán, mint állam és annak vezetője Bergoglio elnök pedig, azt akarja, hogy a muszlim megszállók igenis árasszák el Európát, mert – eszerint – embertelen volt az 1500-as évek magyar ellenállása, amely akkor megakadályozta a török inváziót és Európa muszlimizálódását. Helytelen volt akkor is, hogy a keresztény Magyarország megakadályozta az európai keresztények kiirtását, s magára vette 150 évig a muszlim elnyomást, amelynek hatására 3 millió 122 ezer fő maradt… a megszállás előtti nyolcmillióból. Igaz, akkoriban a pápaság is a török elleni harcokat sürgette és segítette volna, ha menet közben el nem sikkasztják az erre küldött összegeket. Passuth László jut eszembe…   

De, ne menjünk ilyen messze. XII. Pius halála óta a Szentszék nem szereti a magyarokat. Ennek jeleit tanulmányaimban, könyveimben sokszor leírtam. A máig élő problémákra a Vatikán nem adott sem megoldást, sem legalább megnyugtató választ. Ehelyett Ferenc több ízben elítélte a magyar vezetőket, s kifogásolt olyan magyar törvényeket, amelyek biztosítják a magyar lakosság életlehetőségeit saját országukban. A bevándorlással és a keresztényüldözéssel kapcsolatban pedig Ferenc pápa egészen aberrált véleményeket fogalmaz meg.

Magyarország kormánya védi a keresztény kultúrát, s ennek okáról, és lehetőségeiről, értelméről a magyar miniszterelnök nem egy beszédében szólt, s kifejtette az erre vonatkozó tételeit. Az egyház támogatása és a katolikus iskolák léte, az iskolai hitoktatás pedig, biztosítja azt a kevés szellemi és erkölcsi többletet, amely nem lesz elég ugyan Magyarország megmaradásához, de valamicskével tovább leszünk Európa élő nemzetállama, mint azok, amelyek hallgatnak a „demens vénemberre” – hogy a szintén e jezsuita feketemisén megemlített Bayer Zsoltot idézzem, egyetértve a meghatározásával.

Mára pedig azt is megtudhattuk, hogy a magyar katolikus egyetem tanszékvezetője, és egy magyar katolikus pap is elítéli a magyar keresztény kormányt egy olyan rendezvényen, amelynek egyik vendége a liberális és magyarellenes egykori államfő, Sólyom László volt.

Felteszem a kérdést: A keresztény kultúra védelme egyet jelent-e így a keresztény egyházak – eszerint – visszautasított védelmével, vagy csak pár hülye, liberális, Ferenc követő antikeresztény jött össze áztatni a keresztény magyar kormányt és az arra szavazó két-hárommilliós magyar választói sokadalmat? Persze a Jezsuiták soha nem voltak igazi keresztények, ha a történelem szennyesebb időszakait vesszük górcső alá, és megvizsgáljuk történetük minden szegmensét. Ma sem azok, hiszen Ferenc pápa követése nem azonos a Szentírás követésével, de alapvetően eltér Jézus tanításától és azoktól az erkölcsi és szokásjogi tételektől, amelyek Európát, és benne Magyarországot megtartották. Idáig. (Láthatjuk, hogy a Vatikán már csaknem teljesen felszámolta a csángókat, nem biztosítva számukra a magyar pasztorációt!) Mert ezzel a „katolikus értelmiségi” hozzáállással aligha lesz még ezer esztendőnk, pláne úgy, hogy az inkriminált jezsuita feketemise alkalmával semmilyen történelmi tény, párhuzamot nem említettek az előadók, csupán a mai értékromboló liberális követelményeknek akartak tökéletesen és hiánytalanul megfelelni. Ez pedig nem jézusi magatartás. A Jézus Társaságot nem véletlenül tiltották be a história során. S talán eljön az idő, amikor a mai nemzet-, és keresztényellenes magatartást ismét efféle nemes határozattal fogja meghálálni nekik az utókor… ha lesz még utókor…   

Azonban addig is ki kell tartanunk Jézus és az Ő tanítása mellett… imával, elkötelezettséggel és félelem nélkül. Mert hála Istennek vannak még irányadó, Márton Áronhoz, Mindszentyhez vagy Zadravecz István püspökhöz hasonló papjaink…

https://index.hu/belfold/2018/09/13/politika_es_katolicizmus_szekularis_allam_solyom_laszlo_eotvos_csoport/?token=6b4bb8dad9ae5357bc5f12c79a882560

Stoffán György

Gender-háború Romániában

Érdekes cikket olvastam a minap egy kolozsvári – feltehetően elmebeteg – ember tollából. Nevezett Czika Tihamér fordítva igyekszik ülni a lovon, legalábbis erre utal az, hogy teljes erővel, és nem túl sziporkázó szellemi adottságaival felfegyverkezve hadakozik az egynemű házasság elismerése ellen tartandó romániai népszavazással szemben. Ha nem olvasom sokoldalas önkórlapját, amely nem egy egészséges magyar keresztény elme diagnózisát tartalmazza, talán hanyagul elnézek e téma fölött, s ezt nem bocsájtottam volna meg magamnak. Czika uram azonban ráirányította figyelmemet e téma romániai vetületére, így engedtessék meg néhány szóban kifejtenem saját keresztény szellemiségű véleményemet. Kivált arra a kitételre lettem „érzékeny”, amelyben Czika a magyar és székely kisebbség jogait egybeveti a homoszexuális romániai kisebbséggel és azok jogaival. Czika agystopja abban is megelevenedik, hogy a székely és magyar lakosság felekezeti elkötelezettségét is bírálja… no, de nem megy el szó nélkül az ortodox egyház „fundamentalista magatartása” mellett sem. Nos, ezek a kitételek arra engednek következtetni, hogy Czika kiírta magát a magyar egyetemes nemzetből, s odacsapódott, feltehetően a genderista világpolgárok liberális és kezelhetetlen söpredékéhez, amelynek saját nemzete – ha volt ilyen egyáltalán – a legkevesebbet sem számít, mi több, útjában áll. Így történhetett meg az is, hogy e gyatra lelkületű egykori képviselő a kisebbségi magyar oktatás elegyházasodásának a veszélyeire hívta fel a figyelmet egyik cikkében. Támadva magát a vallás, a kereszténységet, amely egyedüliként bástyája ma még a szülőföldön maradásnak és magyar identitástudatnak. Hiszen jól tudjuk mi itt Magyarországon, hogy abban a pillanatban megszűnt a német anyanyelv azokban a falvakban, amint Nagyméltóságú Shvoy Lajos püspök halála után, a békepapból lett új püspök megtiltotta a német nyelvű miséket.

Mi is a helyzet Romániában e kérdést illetően?

Törvénybe iktatták már korábban, hogy a házasság egy nő és egy férfi között létesülhet Romániában. Ez a normális embereknek nem feltűnő, nem elítélendő, hiszen így van ez a keresztény kultúra megszületése óta, illetve Sodoma és Gomora nem kifejezetten vidám történetétől kezdve.

A mai szemléletet még gyermekkoromban is gumibottal jutalmazta a mai liberális és szocialista szellemi elődök rendőrsége, mert nem valamiféle keresztényi elkötelezettség, hanem a történelmi természetesség megkövetelte, hogy a szocialista erkölcsben (ebben a szóösszetételben persze a szocialista, mint fosztóképző szerepelt) nevelkedett ifjúság inkább gyermekeket nemzzen, semmint egymás mindenben megegyező nemi szervét büngyürgesse nyilvánosan. A szocialista embertípusnak Jézus semmit nem jelentett, de Lenin ama kitétele, miszerint a család a társadalom alapja – szent volt.

A mai beteges világ azonban teljesen kifordult magából. Már Lenin sem számít, Jézust pedig eleve tiltják a „művelt Nyugat” liberális korifeusai. A normális, egészséges és mind a természet, mint Isten rendelése szerinti elképzelést a tömeges lelki szifilisz el akarja törölni. Hiszen a szabadsághoz hozzátartozik a betegségek nyilvános beismerése, elismerése, sőt, reklámozása. A baj ott van, hogy egyes magukat kereszténynek nevező egyházak is beleszaladtak az Új Világ pestisébe. E téveszmés, bűnös és Isten ellenes szellemiség úgy söpör végig Európán, mint annak idején az abortusz szabadsága, amely kezdete volt annak a teljes romlottságnak, amely a 21. századi Európát hamarosan romba dönti, megsemmisíti.

Nos, Romániára visszatérve…  

A román ortodox egyház és az erdélyi magyar keresztény egyházak, karöltve a romániai Szövetség a Családért (CpF= Coaliţio pentru Familie) civil szervezettel és a még normálisan gondolkodó románokkal, magyarokkal, székelyekkel és egyéb keresztény kisebbségekkel ma azért küzd, hogy a román Alkotmányba is beemeltessék ez a kitétel, s hosszú ideig ne lehessen megváltoztatni az Isten elrendelte természeti törvényt, s ne uralkodhassék el Romániában és Erdélyben a az Új Világ lélekrombolása.

Néhány lefizetett liberálcseléd és lélek nélküli istentagadó azonban – sajnos néhány magyar anyanyelvű schreiberrel egyetemben – nekiment az alkotmányos népszavazás tervének, s aláírást gyűjtenek ellene. Sajnos a magyar pártok egyike, az UDMR sem volt hajlandó egységesen a népszavazás mellé állni, mert e szervezetben is vannak, akik szívesen kötnének házasságot azonos nemű barátjukkal. Így az emberi gyarlóságnak könnyen áldozatává válhat mind a magyar kereszténység Erdélyben, mind a román ortodoxia Románia szerte.

Egyben bízhatunk: Ha a bukaresti ortodox egyházvetés végre feladja a magyargyűlöletét, s hasonlóképpen a Szövetség a Családért civilszervezet is felnő a jelen veszélyeinek megoldásához, s jobban félti majd a családot, mint a történelmi rettegésből, a magyaroktól feleslegesen óvott Erdélyt, s ennek köszönhetően  összefog végre a keresztény nemzetiségekkel, így a magyarokkal, székelyekkel, a katolikus svábokkal, akkor van lehetőség elkerülni a romlást, a lelki és szellemi pusztulást, amelyet a liberalizmus testesít meg a czikák és más beteg árulók segédletével.  Más lehetősége nincs a balkáni kereszténység megóvásának.

Ehhez azonban el kellene szakadnia román keresztény testvéreinknek attól a Krisztust és az Ő tanítását tagadó szemlélettől, hogy 105.000 km² tulajdonlásáért és az ebben rejlő beteges gyűlöletért saját üdvözülésüket is feladják… Isten adja, hogy így legyen!

Czika Tihamér cikke ezen a linken olvasható:

http://plakatmagany.transindex.ro/czika-tihamer-hany-erdelyinek-kell-meg-szenvednie/

 Stoffán György

Ismétlődő történelem…

A történelem, – bizonyára nem véletlenül, de – ismétlődik. A huszadik századi különösképpen, hiszen az, egyetlen folyamat összessége, amelynek kimenetelét ma még nem ismerjük, de összevetve az évtizedeket változó politikai berendezkedéseit, a ránk erőltetett nemzetközi döntéseket, valamint a kommunista és később liberális erkölcsi mélyrepülésből eredő, egyre növekvő számú elnemzetietlenített, majd hazaárulóvá vált társadalmi rétegeket, nem sok jót kaptunk, és nem sok jóra számíthatunk.

A mai politikai káoszhoz és árulássorozathoz hasonló az 1919-es – rövid ideig tartó – kommunista ámokfutás, amelyet régebben „dicsőségesnek” neveztek a mai hazaárulók tömeggyilkos szellemi elődei. Ha összevetjük a mai történéseket a ’19-es hazaárulással, azt látjuk, hogy csaknem azonos a nemzetközi és a hazai politikai helyzet és magyarellenes tevékenység. Igaz, most nem vesztettünk háborút, s e pillanatban még nem arról szól a vita az EU-ban, hogy kinek adják a megmaradt országot, ám ettől csak egy lépés választ el bennünket. Hiszen ma „ugyanazok” ülnének tort Magyarország felett, mint akik 1920. június 4-én, 1947. február 10-én, vagy a kékcédulás választási csaláskor.

A Sargentini féle „jelentés”, amelyet a Magyarországon élő, de nem magyar liberálisok és kommunisták segítségével állítottak össze a keresztény magyar nemzet ellen, a Rákosi-féle koncepciós perekhez hasonlatos eljárás, amely minden szempontból hasonlít a trianoni magyarellenes ámokfutáshoz is. Akkor Gróf Apponyi Albert nem kapott szót, s ma is csupán hét percet adnak a magyar miniszterelnöknek arra, hogy a rágalmakkal szemben megvédje Magyarországot és magyar nemzetet.

Magyarországnak akkor választott kormányzója volt, ma kétharmados többséggel szintén választott miniszterelnöke és nemzeti kormánya van.  Igaz, a kormányzóválasztást a kommunista történelem igyekezett törvénytelenként beállítani, s ez a hazug állítás sajnos a mai napig mételyezi a magyar tudatot, mint sok más ferdítés is, ám már talán látjuk, hogy a hamisítók ma is közöttünk vannak és hamisítanak rendületlenül… teljes gőzzel a magyar nemzet ellen áskálódnak mai kenyéradó gazdájuk pénzéért. Ám, ma nem Moszkvából jön az apanázs, hanem Brüsszelből. Nekik viszont mindegy, csak élhessenek genetikai adottságukkal: a magyarellenességgel, a kereszténygyűlölettel, a hazudozással és az árulással.

Zadravecz püspök 1919-ben elmondott beszédei ma is érvényesek, ma is épp olyan igazságokra mutatnak rá, mint akkor. Mert a nemzetközi, magyar gyűlölő és keresztényüldöző „forgatókönyvíró” ma is ugyanaz, csak a személyek változnak…

Végigolvasva a Sargentini jelentést, az mindenben hasonlít a trianoni ország-rablás tót és oláh érveihez. (Pl.; a Sajó hajózható folyó…)

A hazai árulók pedig pont úgy viselkednek ma, mint 1919-ben és a húszas években viselkedtek. Sajtójuk is épp úgy hazudik, s éppen úgy gyalázzák Magyarországot, mint azokban az esztendőkben, amelyekben a szétrabolt gazdaságot a magyar erő és a lelkiismeretes munka, a haza iránti elkötelezettség és az elrabolt területek visszaszerzésének vágya újraépítette. Mint ma is…

Két fontos különbség azonban van a mai kort és a két világháború közötti időszakot górcső alatt vizsgálva.

1./ Ma azok gyűlölködnek, és igyekeznek megsemmisíteni Magyarországot és a magyar keresztény kultúrát, akiknek nem alárendeltjei vagyunk, hanem partnerei szerettünk volna lenni – igaz, a parlament által jóváhagyott, súlyosan alkotmányellenes, és így jogellenesnek is nevezhető népszavazással!

  

2./ Horthy Miklós kormányzása idején nem emlegettek üres és nem létező demokráciát, s ennek köszönhetően volt jog és igazságszolgáltatás. Így mind Szálasi, mind pedig Rákosi börtönbe kerülhetett. A hazudozó újságokat és újságírókat is megbüntette az akkor még külföldre, hazája ellen árulkodni nem járkáló bírói kar.

És jött a háború… amely alapot adott a – későbbi – hazugságokon alapuló fasisztázásra, antiszemitázásra, történelemhamisításokra, amelyek okán/miatt már az 1941-ben a németek által meggyilkolt Teleki Pál is felelőssé tétetett… Hóman Bálintot pedig, a váci börtönben bekövetkezett halála után évtizedekkel újra megalázta a magyarnak és tudományosnak aligha nevezhető hundsdorferista akadémia, amikor a kiváló tudós nem kaphatta vissza akadémiai tagságát. A rendszerváltás után csaknem harminc évvel…

Ha bármilyen tanulságot akarunk levonni az elmúlt évszázad történelméből a magunk – ismét drámainak nevezhető – magyar sorsát illetően, akkor legfőbbképpen a rend megszilárdításának lehetőségét és a hazaárulás megbüntetését kellene újragondolnunk sok egyéb mellett. Mert a nemzetközi liberális polip csápjai ismét összeroppanthatják az országot, ám ebből többé nem lehet felállni, nem lehet újraépíteni és nem lehet életben maradni. A hazugságokat végre le kell vetni és a történelemhamisítást meg kell szüntetni. Mert hazugságokra építve jövőt tervezni nem lehet. Ahogy ágyút sem lehet felvontatni derékig érő sárban a hegytetőre…

Történelmünk tehát egy ilyen folyamatban csak akkor ad levonható konzekvenciákat, ha végre igazat beszélünk, nem hamisítunk történelmet és nem dőlünk be mások ostoba és alaptalan marxista történettudománytalan fenyegetésének. Ma olyan történelmi helyzet állt elő, hogy abban senkinek az érzékenysége a magyaron kívül nem lehet meghatározó. ha mi magyarok megmaradunk, akkor a velünk élők is megmaradnak. Ha nem, akkor mindnyájan belepusztulunk saját balgaságunkba.

A jövőhöz ad útmutatást, Gróf széki teleki Pál, „Merjünk magyarok lenni” címmel megjelent könyvecskéjében:

– „Az embernek el kell készülnie arra, hogy ha bármi veszéllyel találkozik, szembe tudjon nézni vele. Ennek nagyon egyszerű módja van: az, hogy magyarok legyünk! – Magyar világnézetet, magyar műveltséget kell adni az embereknek! – Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem! – Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzeti feladatokat vállalja!”

Stoffán György

A mazochista kórista

 

Érdeklődéssel figyelem a huzavonát, amely hazánk és az Unió között zajlik. És bevallom, nem értem. Jó, azt értem, hogy van egy háttérhatalomnak nevezett pénzvilág, amely a kezében tart mindent, ami a mai uniós vezetésben testesül meg: a fehér ember kiirtása, a kereszténység eltörlése, az emberi jogok teljes leépítése, a nemzetállamok megszüntetése és a történelemhamisítás beteljesítése… Ez ma az „Eropunió” – hogy a megnevezésben klasszikusunkat, a vaskoronás, pufajkás törpét idézzem.  

De… ha lefordítom a mai történéseket, akkor valahogy úgy jön ki a dolog, mintha önként és dalolva, kötelezően belép valaki egy énekkarba, ahol a megkapja a kottát, de amikor a kotta szerint akar énekelni, akkor odamegy hozzá a karmester és jól pofán vágja, mert a Monteverdi kórust ő másképpen gondolja előadni. Illetve nem is Monteverdit akar előadatni, csak a Monteverdi kottát kell tartani, de egy Bunyós Pityu számot kell artikulátlanul énekelni, mintha az volna maga Monteverdi Scherzi musicali-ja. 

Az énekes a kórusban még egy-két bátrabbal együtt ismét megpróbál a kottából énekelni, igazi Monteverdit, de akkor összeül a kórus összes tagja, néhány bátrabb kivétellel és megmondják, eldöntik, hogy megbüntetik a renitens kórustagot, mert ő ragaszkodik a hülye Monteverdihez, és nem követi az idők szavát. S ha ez sem sikerül, akkor a főzeneigazgató elveszi a kottát és elvágja a kórustag hangszálait, hogy ha marad is a kórusban, ne tudjon belekukorékolni holmi Monteverdit a Bunyós Pityuba.

 És ez még nem is lenne baj… Az viszont már sokkal komolyabb probléma, hogy az énekes a próba után is Monteverdit fütyül az utcán, és reménykedik abban, hogy majd egy új karvezető nem vágja pofán valamikor, ha egyáltalán lesz új karvezető, hiszen a miniszter, aki kinevezi az új karvezetőt is ebben az énekkarban fújja… És a kórustag marad a kórusban, s énekelgeti tovább… Monteverdit, eredetiben. A Bunyós Pityu nótákat nem tudja megtanulni fejből, Monteverdi kottát tartva a kezében. És marad az énekkarban, tűri a karvezető és a többi kórustag pofonjait, s fújja – hangszálait sem kímélve – a Scherzi musicali madrigáljait.

Közben sebészek hada áll a kórustag lakása előtt, hogy elvégezzék a hangszálműtétet… Pedig volna más kórus is, amiben énekelhetne… Monteverdit…

Stoffán György

Kisasszony napja… gondolatok a kolostorudvaron

Számos településen e varázslatos Kárpát-hazában, a székelyföldi Zágontól a felvidéki Dacsókeszin át ma igazi születésnapot tartanak. Szeptember nyolcadika Szűz Mária születésének a napja. A keleti egyházban már korábban, a nyugatiban pedig a VIII. századtól ünneplik rendszeresen. Általában azonban csak a XI. századtól számít kötelező egyházi ünnepnek.

Bálint Sándor említi, hogy Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, melyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is bekerültek. A Teleki-kódexet idézi a szerző, mégpedig annak Anna-legendáját, amely elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, „a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosítója és asszonya és tengörnek csillaga”. (Ünnepi kalendárium II. Internetes változat. http://209.85.135.104) – írja Csáky Károly a Felvidék ma című internetes újságban megjelent tanulmányában.

Kisasszony napján a kolostorok mindennapjai is ünneppé válnak, hiszen zarándokok és helyi hívek is jönnek, hogy köszöntsék Máriát, az Istenszülőt, égi édesanyánkat, akit maga a Szentlélek választott ki szent Fia anyjának, s akit a Fiú adott a keresztről az embernek, amikor Jánoshoz szólt a keresztről: Íme a te Anyád… (Jn 19,26-27). A szerzetesek fogadják, megáldják és vendégül látják a fáradt zarándokokat, felkínálva nekik a szentgyónás és az Eucharisztiában való részvétel lehetőségét, mint vendégségben az ünnepi asztalt.

A kolostor szakácsa is ünnepi étket készít, hiszen égi Anyánknak, Magyarország Királynőjének születésnapja van.

Kárpát-hazánk több településén szokás ilyenkor a drága emlékű Édesanyák sírját felkeresni, hogy ott imával, virággal és mécsessel emlékezzenek a gyermekek, unokák az immár Mennyországban ünneplőkre.

Kisasszony napján a gazdák is imával készülnek a vetésre, hogy Szent Mihályra a mag anyaföldbe kerüljön. A magyar gazda e napon a vetés kezdetekor némán, fohászkodva és senkihez sem szólva munkálkodik, s még bosszúsan is elkerüli a káromkodást, mert akkor a mag meghallván a rút beszédet nem kel ki… A magot már 7-ére virradóra kitették a szabadba, hogy az Úr szentelje meg mennyei szenteltvízzel, azaz harmattal. A tyúkok e napon tavaszig elálló tojást adnak.

Az asszonyoknak dologtiltó nap a mai. Munka helyett már hajnalosan kimentek a szabadba, hogy együtt imádkozva várják a napfelkeltét, s a Napban meglássák a születő Mária arcát. Ha felhő takarta a Napot, akkor szomorúan adták tudtul otthon, hogy vetésre alkalmatlan lesz az idő, mert esőt jelzett a „Küsasszon”.

Így telik, így telt Kisasszony napja a keresztény Magyarországon, s e napon nem számított, hogy ki melyen egyházhoz tartozik, hiszen a Kisasszony-nap már ősidők óta ünnepe a magyar embernek, aki e napon a fecskéktől is elköszönt, mert apró szárnyas honfitársaink is ezen a napon gyülekeznek az indulásra, hogy tavasszal nyarat hirdetve ismét dalra fakasszák a gazdát, s reménnyel töltsék el a Kárpá-medence magyarjait. Reménnyel, hiszen e villás farkú apróságok kibírták a hosszú utat, s nem megfáradva, elcsüggedve térnek haza, hanem vidáman csicseregve tervezik, csőrükben szalmaszálakkal a fiókáknak fészket igazítva a jövőt…

Kisasszony napja tehát ezerszínű, boldogságot sugárzó születésnap, amelyben érezzük az Édesanya szeretetét és az Édesanya iránti szeretetünket. A szeretetet magát, amely az Édesanyában testesül meg.

S ha e napon azt kérdezik Tőled, hogy: szeretsz-e? Válaszolj örömmel és büszkén: Szeretlek! Ne titkold, és ne térj ki a kérdés elől, ha valóban szeretsz… Mert mint az újszülöttnek, úgy mindenkinek szüksége van a kimondott és vállalt szeretetre, amelyet a Kisasszonytól tanulhatunk meg, de az év minden napján alkalmazhatunk. Erre tanít: „vállald, hogy szeretsz, és vállald, akit szeretsz!”

A XI. század óta ünnepelt napon alig várjuk, hogy a harangok megkonduljanak, „amelyekkel együtt kondul a lelkünk” (Szabó Dezső) is, és a kolostortemplom megteljen ünneplőkkel, felszálljon a tömjénfüst és énekelve köszöntsük Máriát, a Kisasszonyt: 

„Ma született e világra

Egy ékes kisasszonyság,

Kinek kebléből bimbódzik

Fölséges nagy uraság.

Fellegek és az egek közt

Ma tartatik vigasság,

Az angyalok énekelnek,

Zengenek a muzsikák.

Szent Dávidnak sok húrját

Bár egyenként verhetném,

Szűzanyám kis pólyácskáját

Én azzal tisztelhetném,

Kisasszonynak, Máriának

Versét énekelhetném,

Bölcsőcskéjét vigadozva

Örömmel rengethetném.

A szentmise utáni agapén pedig koccintsunk a kolostorudvaron e „Máriás születésnapra”, amely hosszú évszázadokon – talán évezredeken át a magyar gazdák iránytűje, a magyar asszonyok megerősítője, az anyai szeretet táplálója, a kimondott és vállalt szeretet megtestesítője volt, s az is marad, amíg keresztény magyar él a Kárpátok gyűrűjében.

„Óh Küsasszony segedelmed, adjad nekük Te kigyelmed..”

Stoffán György

Stoffán György: Istentisztelet is lesz az egy hónapig tartó Pride-on…

Mit lehet erre mondani? – ez volt az első döbbenetemben leírt mondat. Majd ezernyi gondoltatom támadt, amelyekből néhányat most papírra vetek...

Amikor meghallottam, hogy egy hónapig tart ez az abnormális rendezvény, és a vidéki városokra is kiterjesztik a fertőzést, megdőlt minden hitem abban, miszerint mi keresztény ország lennénk. Igaz, az Alaptörvényben ez áll, ám elképzeltem amint a KDNP találkozik Jézussal, és jól leszidja, hogy miért parancsolt olyan dolgokat, amelyek betarthatatlanok. Majd Jézus helyett Semjén Zsolt eldönti, hogy mikor lehet tiltani valamit és mikor nem. Hiszen, ha tiltjuk – magyarázná Jézusnak – akkor minket támadna ezért is Brüsszel és az egész világ. Majd… ha itt lesz az ideje, akkor betiltjuk… és ha ez Neked nem tetszik, akkor tehetsz egy szívességet… elvitetlek a TEK-kel!  

Nos, ha ilyen nem is lehetséges, de a meghosszabbított rendezvény szellemisége ez! Van Alaptörvényünk, amelyben a fogalmazók keresztény országnak nevezik Magyarországot, de ennek semmilyen kézzelfogható társadalmi eredménye nincs. Rettegve gondolok arra, hogyha az Alaptörvényben foglalt egyéb törvények is csak ennyit érnek, akkor itt hamarosan elárasztanak minket mindenféle nációk, akik ellen ma kézzel-lábbal tiltakozunk. Hiszen a fentiekből is csak a lényeget nem tartjuk be, s miért volna akkor ez az egyetlen ilyen?

Krisztus ugyanis nem azt mondta, hogy a bűnt az emberek, a kormányok, a rendőrség határozza meg, hanem Ő megmondta mi a bűn, mi a megbotránkoztatás és annak mi a következménye.

Nem a normálistól eltérő szokásokkal bíró emberek zavarnak, hanem az önmutogatás, amely szexualitással, beteges cselekményekkel hívja fel magára a figyelmet nyilvánosan. Ez pedig megengedhetetlen. Hiszen gyermekek, más felfogású emberek is élnek ebben az országban, akiket ez a rendezvény nem csupán zavar, de emberi méltóságában sért.

Az egyházak néma beleegyezését vélem felfedezni abban, hogy a „keresztények a homoszexuálisokért” – vagy mifene – civilszervezet ökumenikus istentiszteletet is tart a rendezvény alatt. Ez pedig a kereszténység legaljasabb kigúnyolása, hiszen Mózestől Jézuson át Mohamedig ismerjük az egyistenhitű vallások parancsait e kérdést illetően. Ki az a merész pap, aki Jézust megtagadva ki merne állni istentiszteletet tartani a perverz-fesztiválon?

Vannak a világnak olyan országai, ahol a mohamedán vallásúak zavarják szét ezeket a rendezvényeket. Ez pedig mindent elmond a jövőre nézve! Figyelmeztet, és felszólít. Mert mi azt mondjuk, hogy a keresztény értékeket védjük, miközben a kereszténység által a legszigorúbban tiltott bűnöket hagyjuk terjedni, állami támogatásokkal.... A keresztény egyházak is sunyin lapulnak, néhány kiváló és hitéért kiálló pap, akolitus és diakónus kivételével. Ha pedig valaki bírálni mer bármit és bárkit, vagy az ötven évvel ezelőtt még természetes szent hagyományokat sírja vissza, és nem tetszik neki, hogy a pápa is a migrációt támogatók so(d)rában van, vagy, hogy szabadkőműves csúcson a Szentszék is képviselteti magát, esetleg azt, hogy a keresztény egyházak nem tiltakoznak folyamatosan és látványosan az abortuszok ellen, akkor azt kitiltják a közösségből. Mert ma a bűn szimpatikusabb, egyszerűbb, konfliktus-mentesebb és modernebb, mint a józan ész, mint Jézus parancsai, mint maga az Isten.

Csakhogy a lélektelenné vált népek nem támogatják majd a papságot, s ha nem emel szót a keresztény egyházak mindegyike Jézus tanítását és parancsait gúnyoló, és ebben a kereszténységre hivatkozó bűnös rendezvények ellen, akkor maga is részesévé válik annak az égbekiáltó bűnnek, amelyet azok elkövetnek. Miféle ökumenikus istentisztelet lehet a szexuális önmutogatás közben? Hol tehát a tiltakozás ez ellen atyák és tiszteletes urak? …

Sehol. Hallgatás van, mint volt akkor is, amikor szektákból lett egyház…  

Azt gondolom, hogy a tűzeső ellen nincsen ernyő… mert lehet ez a tűzeső háborús konfliktusból eredő, lehet az immigráció következménye, lehet természeti katasztrófák eredménye is… de egyetlen percig se gondolja se a kormány, se a papság, se a társadalom, hogy ezt a gyalázatot megússzuk, hogy ennek a gyalázatnak nem lesz isteni számonkérése. Szodomában sem hitték el, hogy lesz… de volt! Lehet ezen nevetni, lehet legyinteni, csak elkerülni nem lehet…

És hagyjuk abba a könnyes-szemű templomi és ünnepségek alatti éneklést… „megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt”… mert jelentem tisztelettel még nem! Nyolc millió megölt magzat, a napi 100-140 új áldozat, az egy hónapig tartó Pride, és a mindezek ellen való tiltakozás elmaradása nem utal igazi bűnbánatra. Így megbocsájtás sincs! Büntetés azonban lesz… van…

 Jó lenne tehát, ha előszednénk újra régi imádságainkat és énekeinket… amelyeket szándékosan felejtetnek el a modernizálás szellemében a népekkel. Mert szép a somlyói nyeregben látni félmillió magyart… de gyászos tény, hogy idén először nem hangzott fel a Nagyasszonyunk, hazánk reménye című régi himnusz… helyette a 20. századi, remekműnek éppen nem nevezhető, a szentimentalizmustól csöpögő „himnuszok” zengtek, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet imádságnak mondani…

Minden, mindennel összefügg. Ha már lehetőséget kaptunk a megmaradásra, élhetnénk is vele... tartsuk meg a parancsokat és bízzunk végre Istenben is … Mert a Pride-ra igazán nem illik a „Soli Deo gloria” jelmondat! Ellenkezőleg!

(VÉGÜL CSAK ZÁRÓJELBEN KÉRDEZNÉM: HOL VANNAK A JÓL FIZETETT "SOLI-DEO-GLORIÁS" véleményformáló PUBLICISTÁINK? Szólhatnának, írhatnának - nagy hangon és tiltakozva - erről a lelki tömeggyilkosságról) ...