A
történelem, – bizonyára nem véletlenül, de – ismétlődik. A huszadik századi különösképpen,
hiszen az, egyetlen folyamat összessége, amelynek kimenetelét ma még nem
ismerjük, de összevetve az évtizedeket változó politikai berendezkedéseit, a
ránk erőltetett nemzetközi döntéseket, valamint a kommunista és később
liberális erkölcsi mélyrepülésből eredő, egyre növekvő számú
elnemzetietlenített, majd hazaárulóvá vált társadalmi rétegeket, nem sok jót
kaptunk, és nem sok jóra számíthatunk.
A
mai politikai káoszhoz és árulássorozathoz hasonló az 1919-es – rövid ideig
tartó – kommunista ámokfutás, amelyet régebben „dicsőségesnek” neveztek a mai
hazaárulók tömeggyilkos szellemi elődei. Ha összevetjük a mai történéseket a
’19-es hazaárulással, azt látjuk, hogy csaknem azonos a nemzetközi és a hazai politikai
helyzet és magyarellenes tevékenység. Igaz, most nem vesztettünk háborút, s e
pillanatban még nem arról szól a vita az EU-ban, hogy kinek adják a megmaradt
országot, ám ettől csak egy lépés választ el bennünket. Hiszen ma „ugyanazok”
ülnének tort Magyarország felett, mint akik 1920. június 4-én, 1947. február
10-én, vagy a kékcédulás választási csaláskor.
A
Sargentini féle „jelentés”, amelyet a Magyarországon élő, de nem magyar liberálisok
és kommunisták segítségével állítottak össze a keresztény magyar nemzet ellen,
a Rákosi-féle koncepciós perekhez hasonlatos eljárás, amely minden szempontból
hasonlít a trianoni magyarellenes ámokfutáshoz is. Akkor Gróf Apponyi Albert nem
kapott szót, s ma is csupán hét percet adnak a magyar miniszterelnöknek arra,
hogy a rágalmakkal szemben megvédje Magyarországot és magyar nemzetet.
Magyarországnak
akkor választott kormányzója volt, ma kétharmados többséggel szintén választott
miniszterelnöke és nemzeti kormánya van.
Igaz, a kormányzóválasztást a kommunista történelem igyekezett
törvénytelenként beállítani, s ez a hazug állítás sajnos a mai napig mételyezi
a magyar tudatot, mint sok más ferdítés is, ám már talán látjuk, hogy a
hamisítók ma is közöttünk vannak és hamisítanak rendületlenül… teljes gőzzel a
magyar nemzet ellen áskálódnak mai kenyéradó gazdájuk pénzéért. Ám, ma nem
Moszkvából jön az apanázs, hanem Brüsszelből. Nekik viszont mindegy, csak
élhessenek genetikai adottságukkal: a magyarellenességgel, a
kereszténygyűlölettel, a hazudozással és az árulással.
Zadravecz
püspök 1919-ben elmondott beszédei ma is érvényesek, ma is épp olyan
igazságokra mutatnak rá, mint akkor. Mert a nemzetközi, magyar gyűlölő és
keresztényüldöző „forgatókönyvíró” ma is ugyanaz, csak a személyek változnak…
Végigolvasva
a Sargentini jelentést, az mindenben hasonlít a trianoni ország-rablás tót és
oláh érveihez. (Pl.; a Sajó hajózható folyó…)
A
hazai árulók pedig pont úgy viselkednek ma, mint 1919-ben és a húszas években
viselkedtek. Sajtójuk is épp úgy hazudik, s éppen úgy gyalázzák Magyarországot,
mint azokban az esztendőkben, amelyekben a szétrabolt gazdaságot a magyar erő
és a lelkiismeretes munka, a haza iránti elkötelezettség és az elrabolt területek
visszaszerzésének vágya újraépítette. Mint ma is…
Két
fontos különbség azonban van a mai kort és a két világháború közötti időszakot
górcső alatt vizsgálva.
1./ Ma azok gyűlölködnek, és igyekeznek
megsemmisíteni Magyarországot és a magyar keresztény kultúrát, akiknek nem
alárendeltjei vagyunk, hanem partnerei szerettünk volna lenni – igaz, a
parlament által jóváhagyott, súlyosan alkotmányellenes, és így jogellenesnek is
nevezhető népszavazással!
2./ Horthy Miklós kormányzása idején nem emlegettek üres
és nem létező demokráciát, s ennek köszönhetően volt jog és igazságszolgáltatás.
Így mind Szálasi, mind pedig Rákosi börtönbe kerülhetett. A hazudozó újságokat
és újságírókat is megbüntette az akkor még külföldre, hazája ellen árulkodni
nem járkáló bírói kar.
És
jött a háború… amely alapot adott a – későbbi – hazugságokon alapuló
fasisztázásra, antiszemitázásra, történelemhamisításokra, amelyek okán/miatt
már az 1941-ben a németek által meggyilkolt Teleki Pál is felelőssé tétetett…
Hóman Bálintot pedig, a váci börtönben bekövetkezett halála után évtizedekkel
újra megalázta a magyarnak és tudományosnak aligha nevezhető hundsdorferista
akadémia, amikor a kiváló tudós nem kaphatta vissza akadémiai tagságát. A
rendszerváltás után csaknem harminc évvel…
Ha
bármilyen tanulságot akarunk levonni az elmúlt évszázad történelméből a magunk
– ismét drámainak nevezhető – magyar sorsát illetően, akkor legfőbbképpen a
rend megszilárdításának lehetőségét és a hazaárulás megbüntetését kellene
újragondolnunk sok egyéb mellett. Mert a nemzetközi liberális polip csápjai
ismét összeroppanthatják az országot, ám ebből többé nem lehet felállni, nem
lehet újraépíteni és nem lehet életben maradni. A hazugságokat végre le kell
vetni és a történelemhamisítást meg kell szüntetni. Mert hazugságokra építve
jövőt tervezni nem lehet. Ahogy ágyút sem lehet felvontatni derékig érő sárban
a hegytetőre…
Történelmünk
tehát egy ilyen folyamatban csak akkor ad levonható konzekvenciákat, ha végre
igazat beszélünk, nem hamisítunk történelmet és nem dőlünk be mások ostoba és
alaptalan marxista történettudománytalan fenyegetésének. Ma olyan történelmi
helyzet állt elő, hogy abban senkinek az érzékenysége a magyaron kívül nem
lehet meghatározó. ha mi magyarok megmaradunk, akkor a velünk élők is
megmaradnak. Ha nem, akkor mindnyájan belepusztulunk saját balgaságunkba.
A
jövőhöz ad útmutatást, Gróf széki teleki Pál, „Merjünk magyarok lenni” címmel
megjelent könyvecskéjében:
– „Az embernek el kell készülnie arra, hogy ha bármi
veszéllyel találkozik, szembe tudjon nézni vele. Ennek nagyon egyszerű módja
van: az, hogy magyarok legyünk! – Magyar világnézetet, magyar műveltséget kell
adni az embereknek! – Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben
sem! – Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzeti feladatokat vállalja!”
Stoffán
György