Levél Nyirő Józsefhez… halála 64. évfordulóján

Nemzetes Uram!

Fájó és aggódó szívvel vetem papírra gondolataimat. Ám, reménnyel telve is, hiszen amit Kegyelmed nem adott fel haláláig, azt nekem sincs jogom feladni, s amiben Kegyelmed remélt, abban nekem is rendíthetetlenül remélnem kötelező. Nekem többszörösen is, mint Kegyelmednek, hiszen – a Kárpát-medencében elterülő hazát és annak népét szerető, de saját anyaországát, a megszállt és tönkretett Bajorországot lassan már csak emlékként őrző – magyarországi svábként ma már az egyetlen hely a világban a Kárpát-haza, ahol otthon érezhetem, érzem magam. Önnek könnyebb, mert lelke immár hatvannégy éve szabadon jár ezen a szent földön… s jól tudja, hogy teste miért nem nyughatik ott, ahol nyugodnia kellene. Ezért szégyenkezem kicsit, bár nem az én szégyenem, nem a magyar nemzet szégyene, s legkevésbé a székelység tehet e méltatlan és megalázó helyzetről. Igaz, ezt Kegyelmed világosan látja odafentről. 

Itt csak azt látom, hogy akik megakadályozták földi porhüvelyének a szülőföld végső ölelésébe helyezését, ma az egész magyar nemzetet igyekeznek épp olyan hazugságokkal és árulásokkal megsemmisíteni, ahogyan tették a történelem folyamán számtalanszor. Épp úgy és épp ugyanazokkal a hamis vádakkal illetik nemzetünket, mint illették Kegyelmedet, Wass Albertet, Horthy Miklóst, Teleki Pált, Hómann Bálintot… és sorolhatnám – akkor, amikor a kegyelet ideje lett volna… S hasonlóképpen törnek a székelység jogaira ma is, mint akkor Kegyelmed jogára a végtisztességet illetően. Kevesebben teszik ezt Erdélyben, mert a magyar nemzet szemetje Magyarországon van… maradt. Ezt csőcseléket nem söpörte el Trianon, így Istennek hála, nem jutott az amúgy is életveszélyben, idegen főhatalom diktatúrája alatt élő nemzetrészeknek ebből a rágcsálófajtából, amely már elpusztította volna az ott rekedteket. 

Itt ma még álljuk a támadásokat, s feljegyezzük az árulók nevét, nehogy feledésbe merüljön az elszámolás lehetőségéig e sok kártevő, áruló, nemzetünk vesztére törő senkiházi, amelynek Ön is, Wass Albert is csak egy fasiszta gyilkos… noha Önök soha egyetlen ember életét sem oltották ki, sőt, mint tudjuk, igen sokat tettek azért, hogy ezt mások se tegyék…

Ám, a nemzeti keresztény szellemiség az elmúlt hetven évben eltorzult, s képtelen arra, hogy megvédje önmagát, hiszen néhány ezer liberális és bolsevik hazaárulót és azok felbujtóit úgy kezeli, mintha azonos szellemi szinten és egyazon kultúrában lennének velük. Emberi jogokra hivatkozván még a törvények alól is felmenti őket Justitia - hitelét és hitét vesztett - taláros szolganépe, s nem születik olyan ítélet, ha ezek követnek el bűnöket, amely megilletné őket, s amelyet mind a nép, mind pedig a jog megkövetelne. 

Ez már csak így van ebben a köztársaságban. A köztársaságban, amely kígyófészke a liberális és bolsevik sátánizmusnak, s amelyben immár néhány magyar katolikus és protestáns egyházi személyiség is bűntárssá vált, megtagadva Istent, mi több, Isten nevével takarózva rombolják a kereszténységet, a nemzeti és keresztény érzületet, elbizonytalanítva az amúgy is hitében a kommunisták, a bolsevikok és a liberálisok által erősen megtizedelt társadalmat.

Az értékrombolás, a bűn utáni vágy és az Isten ellen való cselekvés határozza meg azt a söpredéket, amelyet tévesen ellenzéknek titulálnak, s amely értéktelen és ártó csürhe a Felsőház nélküli csonka parlamentben is ott üldögél, élvezve a nép izzadtságából előteremtett summát, amelyet a hazaárulásért kap.  

Ma a politikát és a társadalom egy részét a hét főbűn irányítja. A kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, és a jóra való restség, de nyolcadiknak a hazugságot is ide lehet csatolni. S ez a mértékadó egész Európában.

Mint látja Kegyelmed, ezek miatt a bűnök miatt nem lehetett Önnek megadni a végtisztességet… csak lélekben. S ezek a bűnök vezetik az egykor volt keresztény Európát a sátáni megsemmisüléshez.

Miért is írom le mindezt Kegyelmednek? Mert kérni akarom Önt. Olyasmire akarom kérni, amit tán kérés nélkül is megtesz minden lélek, aki itt a földön szerette népét, hittel élt, majd így állt Isten ítélőszéke elé, ahol megkapta járandóságát, s ma már a magyarok Királynőjének katonája, az Istenszülőnek, akié ez az ország… Kegyelmed is álljon értünk hadba ebben a seregben. Mert iskoláink és templomain, nyelvünk és hitünk ma olyan veszélyben van, amilyenről gyermekkorában a székelyzsombori tanító is bizonyára sokat mesélt Önnek. A törökre gondolok, aki a Budavári Koronázó Főtemplomból is mecsetet csinált, de akit végül Mária alakja űzött ki a budai várból.  

Hatvannégy éve annak, hogy Ön is besoroztatott ebbe a seregbe. Bízom abban, hogy megfújták már a kürtöket és riadót rendeltek el, mert veszélyben a Kárpát-haza. Ma már nem csak oláh, tót meg rác leselkedik ránk halálos gyűlölettel, hanem a muszlim is… 

Európa többé-kevésbé már elbukott, s a mi dolgunk ismét, hogy megmentsük önmagunkat, és amiből lehet - Európát.

Bízom abban, hogy az égi sereg ereje, s az Ön közbenjárása is hozzásegít, hogy eljöjjön az idő, amikor a predeáli román-magyar határon az Ön hamvainak dísztemetésére útlevéllel jönnek Mária országába a bukaresti magyarok… Akár lesz még keresztény Európa és Vatikán, akár nem lesz! Mi azonban magyarok és keresztények-keresztyének akarunk maradni - és maradunk is - itt a Kárpát-hazában…

Maradok hittel, reménnyel és szeretettel…  

Stoffán György

A Rózsafüzér sértő… Beer Miklós „igehirdetése” az ATV-ben

Már nem csupán bosszantó, de sértő, megbotránkoztató és súlyosan egyházellenes az, amit Beer Miklós, váci püspöknek nevezett ember megenged magának abban a televíziós kanálisban, amely mind a magyarságot, mind a kereszténységet oly sok alkalommal – primitív beszélgetős műsoraiban – gyalázta.  

Legutóbb Aradszki András képviselő úr szavait forgatták ki az ügyeletes kérdező tematikája szerint. Aradszki András azt találta mondani, hogy sátáni az, ahogyan Soros meg akarja semmisíteni az európai keresztény kultúrát. Megemlítette a fatimai jelenést, amelynek 100. évfordulóját üljük, s a Rózsafüzért, amelyet Szent II. János Pál pápa is a Sátán elleni leghatékonyabb fegyvernek nevezett.

Beer püspök azonban ismét nem a kereszténységet, a katolikusságot vette védelmébe, hanem arcátlan és felháborító módon arra hivatkozott a Rózsafüzér említésekor, hogy a protestáns testvéreket sértheti ez a képviselői felvetés, hiszen ők nem imádkozzák a Rózsafüzért, s ennek emlegetése nem való a Parlamentbe. Azt is leszögezte Bergoglio érsek legjobb magyar tanítványa, hogy senkire nem mondhatjuk: Sátán… s mind emellett Veres András püspököt is igyekezett – ha csak szőr mentén is – lejáratni a lombik-ügyben való megszólalása által.

Beer vagy súlyos demenciában szenved, vagy Vácnak nincs katolikus püspöke! 

Egy magyar katolikus püspöknek örülnie kellene, hogy Mária országában nem csupán a protestantizmus nagy ünnepéről hallunk, hanem a katolikusság is kinyilváníthatta végre a véleményét, s a katolikus ember hangja is megszólalt végre a Szűzanyának – néhány évszázaddal a reformáció előtt – Szent István által felajánlott Szentkorona árnyékában, a Magyar Parlamentben, Aradszki András képviselő úr által. 

Egy magyar katolikus püspöknek tudnia kellene, hogy mit hozhat a magyarság számára a muszlim őrület, amelyet volt alkalmunk évszázadokkal ezelőtt megtapasztalni, másfél századon keresztül, s azt is tudnia illenék e szerencsétlen liberálisnak, hogy hány katolikus püspök áldozta életét a történelem során a magyar nemzetért… Beer nem tudja, nem akarja tudni. Beer megalázza, szembeköpi az Istenszülőt, szembeköpi a magyar katolikusok közösségét, szembeköpi püspöktársait, a magyar történelmet és annak nagyjait, mert ő a mindentudó liberális bölcs, aki a tiszta gondolatokat hirdető székely ferencrendi Böjte Csabát is maga elé tolva hazudja el a liberális és magyarellenes Tv csatornán, hamis, Istentől és a magyar nemzettől elrugaszkodott elveit. És ez felháborító. 

Mert Beer megbotránkoztatja katolikus magyar népét. Ám, ez mégsem elkeserítő, mert egy ilyen ember szavaitól Mária oltalma alatt és abban remélve nem keseredhetünk el. Egy ilyen ember miatt a Rózsafüzér hónapjában, Mária hónapjában, a Rózsafüzért imádkozva nem szégyenkezhetünk. S egy ilyen ember katolikusokat megalázó mondatai nem minket, az egyházhoz és Máriához, a Magyarok Királynőjéhez hű magyarokat minősíti, hanem őt magát, a tagadót.

S minősíti őt maga Mária is, akinek a váci egyházmegye egyik templomában (Pásztón) folynak a könnyei… láthatóan és tagadhatatlanul. Mert a nagy elődök silány és áruló utóda szerint a Rózsafüzér megbánthatja a protestánsokat…

Isten legyen irgalmas ehhez az emberhez, akit ma még Vác püspökének titulálnak, s adjon nekünk önmérsékletet, türelmet és erőt, hogy tudjunk imádkozni  a Rózsafüzért ilyen primitív és aljas módon a köz előtt megsemmisíteni akaró, Máriát és Mária országának katolikus népét – az ellenséggel egyetértve – megtipró emberért is… 

http://www.atv.hu/videok/video-20171011-beer-miklos

(Arra nem is merek gondolni, hogy a Rózsafüzér elleni támadások tendenciózusak és a Vatikánból erednének, ám elgondolkodtató, hogy a ferencesek rendi ruhájáról is nemrégiben eltűnt a Szent Ferenc óta hordott hét tizedes szeráfi Rózsafüzér...) 

Stoffán György  

Őcsényi fasizmus, avagy csalódtam Orbán Viktorban…

 Beer Miklós, aki nem a keresztény magyar közösségért aggódik...

Érthetetlen dolog történt Őcsényben. A falusi nép megakadályozta, hogy a szegény megfáradt migránsok megszállják a falut, a hosszú menetelést követően, s egy nemrégiben Németországból hazatelepült jóakarójuk vezetésével felforgassák a teljesen fölösleges és csak elképzelt rendet és a békét. Érthetetlen ez a magatartás, hiszen a televíziós csatornákon is csak csupa jót láthatuk ezekről az üldözött és önzetlen segítségül hozzánk jönni akaró  emberekről, akiket oly könnyű beilleszteni az keresztény társadalomba. Hiszen amint megérkeznek, csapatostul jelentkeznek a legközelebbi plébánián azzal a szándékkal, hogy megkeresztelkednek, s akik maradnának saját(os) hitüknél, esküt tesznek arra, hogy a keresztény kultúrát elfogadják, annak törvényei és hagyományai szerint igyekeznek élni, s nem ellenségeskednek a befogadó államok – köztük Magyarország – rendjével, hagyományaival. Eszükbe sem jutna olyanokat ordítozni, hogy ez az ország a miénk, megölünk minden keresztényt… S milyen aljas feltételezés, hogy mondjuk, Őcsény utcáin randalíroznának, vagy ne adj’ Isten egy autóval a vasárnapi misére vagy istentiszteletre tartók közé hajtsanak… 

Erőszakról pedig szó sem lehet. Hiszen hol hallottunk olyat, hogy ezek a migránsok valaha bárkit is megerőszakoltak volna – szándékosan. S ha elő is fordult volna efféle, az sem igaz. Ezek szent emberek, akik meglátták, hogy Európában egyre kevesebb az ember, s emiatt összebeszélt 123 ország minden lakosa, s eldöntötték, hogy megsegítik az Öreg Földrészt, s önmagukat áldozzák fel a keresztény kultúra oltárán, elhagyva otthonaikat, mert az emberi érzékenységük nem viselné el, hogy Európa népei megfogyatkozzanak.

Már otthon tanulmányozták a Bibliát, az európai népek szokásait, s még táncházakat is nyitottak, hogy a szüreti bálokon bekapcsolódhassanak a befogadó nemzetek fiainak táncába, mulatságába.

Micsoda érthetetlen embertelenség ezt a szívjóságot ekként visszautasítani, ahogy az őcsényiek tették?! S még a miniszterelnök is egyetért ezzel a mély fasizmussal, amely miatt Boldog Beer Miklós váci pispek urunk is nagyon szomorú… (ezért a szombathelyi püspök is felajánlotta e nyaraltatás lehetőségét...) Mert nem építünk a vácihoz hasonló hatalmas diadalíveket eme önfeláldozó muszlimoknak, nem fogad be minden plébánia egy-egy harcost – mit nem mondok! – jóakaró migránst, s nem adunk kilencmillió forintot fejenként az európai újrakezdéshez, amint ezt a jó öreg Bergoglio kedvenc szentje, Szent Soros György is jónak látná. Boldog Beer Miklós azonban nem adja fel. Püspöksége honlapján a jó öreg Bergoglio védelmében számos levelet tett közzé, amelyek forrásanyagát a mindnyájunk által nagyra becsült HVG-ből, 444-ből és hasonló hiteles lapokból merítette az felkért pró(vo)kátor.

E nyílt fasizmus ellen fellépett persze számos hiteles humorista is – a hozzájuk hasonló erkölcsi szinten álló politikusok mellett –, akik világosan látják, hogy a migránsok távoltartása Magyarországtól mindössze ócska kampányfogás, embertelen hataloméhség. Pedig lehetnénk London, Párizs, Brüsszel vagy Nizza is, ha befogadnánk ezeket a pihenni vágyó, önfeláldozó tömegeket.

Sőt! Boldog Beer Miklós átadná talán székesegyházát is, és nem várja el, hogy ezek a kiemelkedő képességű jövevények a saját hitük bármely pontjáról is lemondjanak az idejétmúlt kereszténység és magyar hagyományok miatt. Akinek pedig nem jut asszony, azoknak, hogy ne unatkozzanak, a püspök úr szamarakat és birkákat nevel a püspöki palota kertjében... Az ellenzéki politikusok és humoristák pedig kézen fogva vezetnék a hosszú úton szexuálisan kiéhezett ifjúk elé anyjukat, lányaikat, gyermekeiket – mindegy fiú vagy lány –, hogy hálájukat kifejezzék e nagyvonalú Európa-megmentési projekt végrehajtói előtt.

A bugris Őcsény - és egyetértése miatt Orbán Viktor is - leszerepelt. Nem kell nekik Európa, nem kellenek a merkeli értékek, és ostobán ragaszkodnak porlepte, elavult békéjükhöz, biztonságukhoz, hitükhöz, gyermekeinek és asszonyainak tisztaságához, amely fölösleges dolgoknak ugyan – mint Boldog Beer Miklós is megmondta – csak szomorúság lehet a következménye, mert ő már szomorú…. 

És én is. A Beer Miklósok miatt!

Stoffán György

Szellemidézés Gárdonyban – a Zene Világnapján

 

Fotók: Bianchi-Tóth Éva - A képen Maestro Marco Bianchi

Talán mai világunkban az egyetlen felüdülést, feltöltődést a zene jelenti. A zene, amelyről szándékosan, kellő vagy műveltség hiányában feledkezett meg a közoktatás. Amelytől elvették az iskolai tanórákat, s amely nélkül fiatalságunk drámai lelki mélységekbe került. Hiszen népdalainkat, műdalainkat, klasszikus európai zeneszerzőinket nem tanítják, zenetörténeti oktatás silány vagy nincs, s gimnáziumok 11-12. osztályában zenéről már nem is hallanak a gyermekek. Kodály ma sírva fakadna azon, amit az elmúlt évtizedek e téren produkáltak annak a népnek az ifjúsága ellen, amely nép rendelkezik az európai népek közül a legnagyobb népzenei kinccsel, s a mely nemzet oly sok zenei zsenit, előadóművészt adott a világnak.

A közönség...

A Zene Világnapja vigíliáján azonban egy Olaszországból hazánkba települt zseniális művész, Marco Bianchi csodát tett.

Egy gárdonyi villában varázslatos szellemidézésen és zenei kísértetjáráson vehettem részt szeptember 30-án. Maestro Bianchi ugyanis hitvesével, Bianchi-Tóth Évával zongoraiskolát nyitott, ami önmagában is kilátástalan vállalkozásnak tűnhet ebben a világban. Csodák azonban vannak. Bianchi mester bízott a csodában, s ezt a valósággá lett csodát mutatta be közönségének október elseje előestéjén.

Balról középen: Duska Ibolya, Maestro Marco Bianchi és Stoffán Apor

A csendes gárdonyi hegyoldalon lévő villa megtelt zenére vágyó emberekkel, akárcsak a 18. századi szalonok, amelyekben a szeretet, a családiasság és a műélvezet uralt mindent. A félhomályos házi-koncertteremben a szerény és alázatos mester zongoráján felcsendült Csajkovszkij, Glinka, Chopin és Schumann egy-egy darabja, s mintha e darabokat maguk a szerzők játszották volna… Elmúlt évszázadok nagyjait köszönthettük – mi megajándékozott hallgatók – ebben a meghitt, örömmel teli házban Meastro Bianchi jóvoltából. Igazi zenei szellemidézés volt ez a koncert, s a zene templomává vált a villa a Velencei-tó és a lemenő napsugarak ablakon keresztül kíváncsiskodó aranybarna fényének áldott társaságában.

...Ő idézte meg ősei szellemét, a gyönyörű bajor népdallal...

A Mester előadása után tanítványai léptek fel. A 74 esztendős helybéli hölgytől, a húszas éveiben járó Duska Imolán keresztül, a 16. éves Stoffán Apor mutatta be tudását… Előadásaikban Chopin-mű, német népdal, Beatles-dallam, Bartók népdal-feldolgozás, és szalonmuzsika volt hallható…

A tanítványok előadása is szellemidézésként hatott, hiszen a bajor falu őszi mulatságai, és a liverpooli fiúk épp úgy megjelentek, mint George Sand szerelme, vagy a magyar faluvégi cigányprímás…

A koncert után a házigazda hitvese örömmel és szeretettel invitálta a süteményhegyek mellé a hallgatóságot… egy jó beszélgetésre, teára és igazi illatos olasz kávéra.

... és Aki a kellemes szalonmuzsikával ajándékozta meg hallgatóságát - a koncert utáni tere-ferét még családiasabbá téve...

Maestro Bianchi az Örök Város melletti Tivoliból nem csak a zongoráját hozta el Magyarországra, hanem a klasszikus olasz zeneművészet szellemiségét és Liszt-rajongását összekovácsolva valami olyat is, ami majd egy évszázada kihalófélben volt Magyarországon: – a szalonok és kastélyok házi muzsikájának lelket bódító és csordultig töltő örömét is…

Mille grazia Maestro!

Stoffán György

Európa sorsszerű megsemmisülése

Vannak helyzetek, amikor az ember már nem tehet semmit. Még akkor sem, ha maga idézi elő azt, amiben élni kénytelen. A sorsszerűt megváltoztatni lehetetlen. Így élünk ma itt, Európában. A hazudozás, az álszentség, a liberálisnak nevezett szabadosság, a rossz jóként való elismerése és persze a leglényegesebb: az alapvető erkölcsi normák teljes felszámolása… majd a végkifejlet, a  pusztulás. S mindez a szabadság, az alapvető emberi jogok és a „mindenki egyforma” betegesen ostoba, de valójában szándékosan félreértelmezett, erkölcs-, érték-, és Isten ellenes elvek alapján történik. 

Egy civilizáció végét látjuk magunk körül, amely civilizáció megsemmisülésével mi magunk is megsemmisülünk, mert az emberiség egyik része felépítette ezt a civilizációt, az emberiség másik része pedig lerombolja - mint a rák a testet - önmagát is elpusztítva. A jó és a rossz állandó harca ez, amelyben a jó soha nem győzhet, mert a kezét megkötik az ostoba és értelmetlen, saját maga által megalkotott törvények, s az Isten által adott, de politikai okokból - az ember által szándékosan - félreértelmezett parancsok. Noha ez volna az ember használati utasítása, a Tízparancsolat. A végeredmény pedig, így elkerülhetetlen…

Miért? Mert vannak bűnösnek kikiáltott nemzetek, amelyeknek a bűneit naponta halljuk. Vannak kötelező szánakozások, mea culpák,  bocsánatkérések. Vannak bűnös népek, amelyeknek a bűneit nem szabad említeni, mert az sértő lehet és "izmusokat" szülhet. Vannak törvények, amelyeket a történelem során – olykor hazug látszatként de –, betartottak és betartanak, és vannak kiváltságosok, akikre nem érvényes a pórnépre szabható büntetés, ha e törvények ellen súlyosan vétenek. Vannak, akik hatalmukkal visszaélve kiraboltak országokat büntetlenül, s vannak, akik nem rabolnak, mégis ezt harsogja róluk a rablók pénzelte média. Vannak kifejezések, amelyeket nem szabad használni, mert a liberális füleket zavarják, de  ugyanazokat a kifejezéseket a liberális lapok "jogos felháborodással" közölik. Vannak bíróságok Európa szerte, amelyeket kötelező „tisztelni”, de amelyek nem tisztelnek sem törvényt, sem embert, sem nemzetet, sem békét, sem biztonságot, de amely bíróságok a társadalmak erkölcsi normáit megsemmisítik, egy-egy ítéletben világosan felismerhető elfogultsággal, részrehajlással, a politikai megrendeltséggel, vagy politikai elkötelezettséggel. Vannak kémek, akik kiszolgáltatnak hazát, nemzetet, s vannak, akiket ezért felmentenek, vannak csalók, akik kicsiny dobozkákban kapták a néptől elrabolt pénzt, amit magukra költöttek törvénytelenül… ám ezeket tétován „megejnyebejnyézik” a pulpitusról, míg a tyúktolvaj éveket ül. S vannak törvénytelenül lázítók, akik miatt a rendőrség fizet büntetést, mert megtiltotta a nyilvános és aljas hazudozással alátámasztott lázítást. És mindez csupán a jéghegy csúcsa, csak egy a parányi részecske abból az embertelenségtömegből, amely miatt elveszünk, amely miatt minden megsemmisül, amit ma ismerünk, látunk, és amiben élünk. 

Illiberálisnak mondjuk magunkat, de a liberalizmushoz alkalmazkodunk, mert mit mond majd a világsajtó, ha másképpen teszünk, ha kiosztunk néhány pofont a hazaáruló lázítóknak… ellenségeinket pénzeljük, s akitől a pofont mi kapjuk, azt segítjük a legjobban. Két lovat akarunk megülni egy fenékkel, s olyan unióhoz ragaszkodunk, amelyet megváltoztatni nem tudunk, mert a világhatalom már megírta Európa és a világ pusztulásának forgatókönyvét… amelyben persze, minden bizonnyal ők maguk is elpusztulnak. 

Vak és sátáni, megsemmisülést kívánó korszak ez, telis-tele értékeket nem ismerő gazemberekkel, fizetett hazaárulókkal, az európai nemzetek megsemmisítőivel, a kereszténységet lépésről lépésre kiirtó kereszténynek mondott egyházi vezetőkkel és őket követő helytartókkal, akik imamalomként ismételgetik a keresztény tanítás ellenkezőjét, s védik a védhetetlent, lenézve azokat, akik hitükhöz hűen élnek és mernek ellenkezni a gonosszal.

A társadalom kihal, mert a magzatgyilkosság, azaz a gyilkosság a nők alapjoga lett… de már Európa egyes részein nem beszélhetünk nőről és férfiról sem, mert egy pokoli elmélet az isteni elrendeltetéssel is ellenkezve – esztelenül és lehetetlenül – „megszüntette a nemeket”, őrült eszmeként felszámolni készül a család, a gyermek, a szeretet szentségét. Az őrjöngő szexualitás, mint egy erkölcstelenség-cunami minden érzelmet és érzést elsöpör, mert már nem elég az, aminél nincs több. Állatkuplerájok nyílnak, s a gyermekek elleni aberrációk is hamarosan megengedetté válnak. Kivált, hogy ezt még a megszállók is megengedett vallási törvényeik közé sorolják. A homoszexualitással pedig immár láthatóan megfertőzték a fiatalságot. Divat lett az azonos nemű fiatalok szexuális kapcsolata…

Feltehetném a kérdést: mit tehetünk mindezen ördögi világ megállítására, mit tehetnénk az ellen, hogy minket kikerüljön a vég? Ám, a globális megsemmisülés ellen nem tehetünk semmit. Ahogy nem tehettek semmit Sodoma, Gomora és a környékbeli városok sem. Persze nem lehet széttárt karokkal megállni és semmit sem tenni. Küzdeni, harcolni, az élni akarás ösztönével a fennmaradás reményében kapálódzni kötelező. Nemzeti érdekeinkért ugyancsak kötelező kiállni, de megfékezni is kötelező az árulókat. A törvények betartása is kötelező, s a bíróságok becsületének visszaállítása is az volna. Ám mindez nem mentesít attól a végső megsemmisüléstől, amely Európára és a világra vár. Mert Európát és a világot nem tudjuk megmenteni. Civilizációk jönnek-mennek… és a mi keresztény európai civilizációnk most épp menőfélben van. Akár belátjuk, akár nem. 

Kár hazudozni önmagunknak és kár áltatni magunkat azzal a sok ostoba politikai állítással, amelyek szerint reformálható még Európa, megszüntethető a migráció, visszaállíthatók az erkölcsi normák... A sorsszerűséggel nem tudunk, mert nem lehet szembemenni. Ezt önmagának készítette elő az emberiség, önmagán hajtja végre. Isten nélkül, hit nélkül, embertelenségben, árulásban tobzódva. 

Ha nem alakul ki egy egész földünkre kiterjedő forradalom a liberális megsemmisítők ellen, és az emberiség nem írtja ki ezt a nyomorult, értékromboló és pusztító sátáni eszmét akkor minden a fentiek szerint történik majd. Ám, egy efféle forradalom szinte elképzelhetetlen. Hiszen a jólét, a kényelem, az hazug ígéretek hitele, az egzisztencia, a pénzhajhászás és a szabadosság gyönyöre mindet felülír.

Egyetlen forradalom persze még segíthetne. A hit, az Isten felé fordulás, a bűnbánat forradalma. Mert nem Isten fordult el az emberiségtől, hanem az ember fordított hátat Istennek, visszautasítva az isteni szeretetet, az atyai jóságot, amely kiáradt az emberiségre… Megmaradásunk egyetlen lehetősége az önmagunkkal való szembenézés, az önvizsgálat, a bűnbánat és a könyörgés Máriához, a Magyarok Királynőjéhez.

Mert ma már sem a politika, sem a gazdaság nem menti meg a világot a pusztulástól! Október hatodika közeledtével pedig keserű érzéseim támadnak, a Parlamenthez közeli Neudegebäude udvarára gondolva… de ez már egy másik gondolatsor…

Stoffán György