Bűnpártoló „értelmiségi” háborgás - megrendelésre

Magukat értelmiséginek nevező bűnözők és bűnpártolók, akik kezükben tartották a hatalmat, szétzüllesztették Magyarországot 2002. és 2010. április 11-e között, most háborognak és aláírást gyűjtenek, mert a nemzet által megválasztott kormány és parlament azt teszi, amire esküt tett.

Igen ezeknek a nemzetrontó, keresztényellenes és ország romboló „értelmiségieknek” a saját szemszögükből persze igazuk van, hiszen erkölcsi tartás, erkölcsi követelményrendszer nélkül nem tudhatják megkülönböztetni a bűnt a jótól, hiszen ezek a fogalmak erősen korlátozottan kódoltattak elméjükbe. Számukra nincs nemzet, nincs állampolgári kötelezettség, nincs törvény és törvényesség, nincs nemzeti összetartozás, nincs erkölcs. Egyedül hatalom van, és – betegesen – az a képzet, hogy csak az normális és morális, amit ők képviselnek. Pedig ők tévednek, nem pedig a nemzet kilencven százaléka.

Mitől is félhetnek ezek a szerencsétlenek, akik ma bűnpártolást követnek el azzal, hogy hamis vádaskodással a tisztességet és a nemzetet szolgáló hatalom erkölcsi irányát igyekeznek eltéríteni, a tőlük megszokott ócska proli szlogenek segítségével? A demokrácia felszámolása volna a bűnösök jogos megbüntetése, számonkérése? Vajon a mai kormány és parlamenti többség bűne-e, hogy a kommunista-liberális hatalom – amelynek az értelmisége ma habzó szájjal hazudozva tiltakozik, és retteg a számonkéréstől – olyan mérhetetlen bűnöket követett el kollektíven (lásd: Balatonöszöd utáni időszak!), amilyeneket 1919-ben a kommün előtt és alatt Károlyi Mihály és Kun Béla primitív, magyart gyűlölő, és Rákosi Mátyás moszkovita söpredéke követtek el Gyurcsányék előtt - legutóbb. A mai kormány bűne-e, hogy a „fél MSZP és SZDSZ” előzetesben van, s az ÖCO vezére fiktív számlákkal lopta el a kisebbség integrációjára nyert uniós pénzeket? A mai kormány bűne-e, hogy 2006 októberétől a magyar rendőrséget politikai magánhadseregként használta Szilvásy, Gyurcsány, és Bajnai? A mai kormány bűne-e, hogy célzott lövéseket adtak le ezek a lealacsonyított egyenruhások gyurcsányi parancsra… a magyar népre? A mai kormány bűne-e, hogy a nemzeti vagyont saját zsebre hamis, vagy törvénytelen szerződésekkel lopták szét azok, akiknek ma bűneikért törvényesen felelniök kell? Ezernyi – a nemzet erkölcsös többségét felháborító és „félelmetes” kétharmados többséget hozó – bűncselekményt és etikátlan tettet, szerződésszegést sorolhatnánk fel az elmúlt évtizedek kommunista-liberális krónikájából, de fölösleges. Hiszen, akik a rendszerváltásra, a nemzeti egységre szavaztunk, akik a nemzeti identitás és kereszténység értékei mellett döntöttünk, azok tudjuk, hogy miért tett ekként az ország lakosok túlnyomó többsége.

Lehet ma aláírást gyűjtenie, tiltakoznia, demokráciára hivatkoznia azoknak, akik mindig aláírást gyűjtenek, ha a nemzet akarata erősebb az ő együgyű, erkölcstelen és demagóg, nemzetietlen mivoltukból eredő akaratukkal szemben. Ám, ez is fölösleges. A nemzeti egységből eredő kétharmados hatalom a nemzet valós hatalma, tehát demokratikus hatalom, amely nemzeti és keresztény is egyben. És nem valakik ellen, hanem a nemzet érdekében történik a számonkérés, a felelősségre vonás. Tán nem kellett volna borítékokat elrakosgatni, Nokiás dobozokba dugott kenőpénzeket elfogadni, emlékező, békés emberekre lövetni idegen, azonosítószám nélküli zsoldosokkal, és zsebre eladni a fél belvárost… Tisztán, erkölcsösen, és alázattal kellett volna kormányozni, és meg kellett volna becsülni azt a bizalmat, amelyet kaptak saját szavazóiktól, akik április 11-én - kevés kivétellel - nem rájuk szavaztak.

Akik pedig ma demokráciára hivatkozva aláírást gyűjtenek a bűnpártolás mellett, vajon milyen erkölcsi normák szerint élnek? Nevezhetőek-e ezek az emberek „értelmiségnek”, s főleg magyar értelmiségnek? Hitem szerint nem. Ők az értelmiség alja, hiszen egyetemi végzettségük van ugyan, de emberi tisztességük aligha üti meg a mérhető szintet. El kell azonban hinniük és fogadniuk, hogy ma Magyarországon demokrácia van. Igaz, nincs előtte a „szocialista” vagy „liberális” szó, mint fosztóképző, de ez attól még demokrácia.

Eszembe jut a régi vicc: - „Mi a különbség a zárda és a zárka között? Az hogy az egyikben belül, a másikban kívül van a kulcs”… és – teszem hozzá: az egyikbe önként mennek az emberek, a másikba pedig azok kerülnek, akik rászolgáltak. Ma még ez utóbbiakból sok van kint… ezért talán az igazságszolgáltatás mód-és rendszere okán kellene aláírást gyűjteni.

Például annak érdekében kéne aláírást gyűjtenie e szánalmas „értelmiségnek”, hogy a liberális-kommunista politikus-bűnözők ne a megszokott bírósági eljárásokban, számtalan jól fizetett fiskális védelme mellett, hanem gyorsított eljárásban és speciális bíróságok által vizsgáltassanak meg és ítéltessenek el. Ámbár, ez lehetetlen ma Magyarországon… hiszen mint mondtam: demokrácia van. És - Istennek hála -, már nem liberális vagy szocialista, hanem csak simán: - nemzeti egységből, és felhatalmazással alkotmányozó, nemzeti demokrácia. És ebbe – bármi fájdalmas is – de bele kell nyugodnia annak a szánalmas proli politikai maffiának is, amely ma retteg a számonkéréstől, és sajátos értelmiségével aláírást gyűjtet. Bízunk abban, hogy a körmünk azért helyén marad, ha nem értünk egyet, és nem írjuk alá erkölcstelen tiltakozásukat!

Stoffán György

Keresztényellenes „nemzeti” hőbörgés – egy kis „Vince atyázással”

„Velünk, magyarokkal Boldogasszony Anyánknak szóló szép éneket így énekeltették: "Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el..." Milyen jogon tették ezt? Hogyan éreznék magukat a római egyház képviselői, ha róluk ezt énekelnénk?” (Tomory Zsuzsa – Nemzeti Hírháló)

A fenti sorokat egy közismert hírportál tette közzé, számomra érthetetlen okokból. Ugyan ezen oldalon olvashattunk pálos rendről szóló írásokat, és tömény „Vince atyázást”, olyan tudatlanságra utaló állításokkal, amelyek már-már a néhai, s halálát évekkel megelőzően súlyos szellemi leépültségben szenvedő Árva Vince atya emlékét is két lábbal tapossák. Valami olyasmit érzek, mintha egy keresztényellenes összeesküvés volna erőteljesen kibontakozóban, szembe állítva egy személyt és egy szerzetesrendet azok előtt, akik mit sem tudnak a pálos történelemről, és a Rend mai állapotáról. Ugyanis a Rend ma Magyarországon is virágzik, így a pázmányi hagyomány szerint, az ország is virágzásnak indult. Talán ez zavarja mindazokat, akik igyekeznek szánalmas megnyilvánulásaikkal a Magyar Pálos Rend ellen fellépni, és kisajátítani az általuk eredeti pálos rendnek nevezett valami visszaállítása iránti igényüket. Valami, ugyanis eredeti Magyar Pálos Rend van. Létezik, virágzik és pasztorál. Aki ennek ellent mond, az vagy buta, vagy hazudik. Azonban ezekben Árva Vincére hivatkozni etikátlan dolog, mert egy beteg ember képzelgéseivel él vissza mindenki, aki a Katolikus Egyház és a Pálos Rend mocskolásában e betegségében kihasznált öreg szerzetest idézi, emlékét citálja.

Vince atyát magam is jól ismertem, s kezdetben azt gondoltam én is, hogy minden úgy van, ahogy ő állítja. Csalódnom kellett, mert az általam addig nem ismert betegségéből adódóan súlyos problémákat okozott nekem is, mint újságírónak azzal, hogy képzelt történeteke adott elő, amelyek hihetetlensége okán magam győződtem meg a valóságról… A beteg öregember eddig ismeretlen okból, ismeretlen emberek által utaztatva Erdélybe ment, ahol súlyos baleset következtében nem sokkal Budapestre szállítása után meghalt.

A vele való visszaélés helyett híveinek inkább azt kellene kideríteniük, tisztázniuk vagy közreadniuk, hogy ki és miért vitte Csíksomlyóba a magatehetetlen és szellemileg teljesen leépült embert, hol szállt meg, hol, és hogyan történt a baleset, kik, miért nem engedték az egyházmegye vezetésének halála után azonosítani Vince atya holttestét. Persze ez csupán egy kérdéssor, amelyre eleddig senkitől nem kaptunk választ, csak a halála utáni történésekről hallunk, miszerint – állítólag –Vince atya az MVSZ-re bízta Boldog Özséb szentté avatási ügyét, ami ismét csak szellemi leépülésének – egyes személyek általi – kihasználására utal, hiszen minden pap tudja és ismeri a szentté avatást megelőző eljárást, és tudja, hogy ezen eljárásokat nem intézheti világi prókátor. Árva Vince mindaddig tisztában volt ezzel, amíg betegsége végleg meg nem rontotta elméjét.

A mai „Vince atyázók” és Vince atya emlékét a Római Katolikus Egyház ellen felhasználók - kegyeletsértést követve el - nem, illetve félretájékoztatják az embereket. Ugyanis Árva Vincét tartományfőnöke személyesen kereste fel és kérte, hogy betegségének tudható döntését, a rendből való önkéntes kilépését vonja vissza és térjen vissza a Magyar Pálos Rend hivatalos közösségébe, abba a közösségbe, amelyet a sokat emlegetett, és a rendet II. József után megtartó lengyel rendtartomány is „anyatartománynak” nevez. Arról sem tájékoztatják a kereszténységet aljasul Vince atya nevével támadók a közt, hogy az idős pap már nem tudta ellátni papi feladatait, miséiben betegsége okán többször ismételt vagy éppen kihagyott bizonyos részeket. Ezért megyéspüspöke a székesfehérvári papi otthon szeretetére bízta a magatehetetlen öregembert. Akik a székesfehérvári temetése ellen tiltakoztak, nem tudják a teljes igazságot, amelyet az egyház védelmében – bármilyen nehezen teszem is – le kell írnom: Utolsó szolgálati helyén való temetése ellen maguk a pilisszántóiak tiltakoztak.

Valami tehát nem tiszta, és nem erkölcsös azok részéről, akik Árva Vince pálos atya emlékét saját, ostoba és aljas szándékaik érdekében használják fel. Pedig a fenti kérdéseken kívül még egyetlen dologra választ kellene kapnunk: - Mikor, ki és milyen körülmények között vette át Árva Vincétől a Boldog Özsébre vonatkozó, és civilek által a Vatikánba juttatott dokumentációt, és van-e írásos nyilatkozat erről a szándékról Árva Vince atya hiteles, közjegyzőnél történt aláírásával.

Sajnálatos tehát, hogy az egyház ellen használnak fel egy olyan szerzetest, aki a jót szolgálta, valóban megtartotta és ápolta a Magyar Pálos Rendet a kommunista diktatúrában, de betegsége és ebből eredő emberi gyengesége megtörte ebben a munkában. Isten nyugtassa őt!

Aki pedig a ma már ismét virágzó Magyar Pálos rend eredetiségében kételkedve hőbörgő és keresztényellenes írásokat olvas, ezeket magáénak érzi, az tévúton van. Ugyanis a Magyar Pálos Rend jelenleg is kutatja és tudományosan elemzi a Magyar Pálos rend történelmét, s birtokában van a fellelhető dokumentumoknak. A Magyar Pálos Rend önálló, magyar szerzetesrend, akárcsak a magyar ferencesek vagy más szerzetesrendek. Tévhit az is, miszerint a pálosok valamiféle különleges égi táltos hatalommal lennének felruházva, azonban az igaz, hogy krisztusi lelkületük, és az emberek iránti mérhetetlen szeretetük olykor megoldhatatlannak tűnő problémák elsimítására is képessé teszi a pálos atyákat.

Javaslom és szeretettel ajánlom a kétkedőknek, hogy keressék fel a pálos kolostorokat, a pálos szerzeteseket, a pálos közösségeket és a Pálos Baráti Kört és éljék, tapasztalják meg a mai kor magyar pálosainak hitét, magyarságát és Krisztus-követését. Bizonyos vagyok abban, hogy akik Árva Vince atyát ismerték és szerették, de ma felemás, rossz úton járnak, ostoba és hozzá nem értő írásokkal traktálják önmagukat, a pálosokat felkeresve megtalálják azt a szellemiséget, amelyet számukra a még egészséges Vince atya közvetített. Azt azonban ne keressék, amit egy öreg, beteg, szellemileg leépült, és sokak által kihasznált emberben láttak.

A tévút, és a pongyola tudománytalanság, az idő homályába tűnt ősmagyar „szerek” rendezése ma nagy divat. A tudatlanság azonban, amelyet bevezető sorok is tükröznek Tomory Zsuzsa tollából, jól jellemzik a szellemi és hitbéli kuszaságot. Tomory tudománytalan hőbörgő cikkének idézetéhez, helyesbítéseképpen annyit tennék hozzá, hogy a meggyötört és Máriához imádkozó magyar a török idők „romlott hazájáról” énekelte, imádkozta Máriához szóló himnuszát, s azt nem „énekeltette” vele senki. Ám, a magyar abban az időben még tudta és érezte, hogy Mária a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony egy romlott hazán is képes, tud és akar segíteni. A himnusz eredeti „romlott hazánkról” szövegét Serédi Jusztinián hercegprímás változtatta meg „édes hazánkról”-ra, a kommunista diktatúrából való felszabadulás utáni években. Aki pedig a kereszténység ellen uszít ma, az hasonló „romlott hazát” készít elő, mint a török… még ha bármilyen jó szándékkal teszi is! A jó szándékot azonban egyre nehezebb a keresztényellenesség megfontolt és olykor aljas, kegyeletsértő módszereiben felfedezni. Jó volna tehát, a pálosokról a pálosokat kérdezni, hogy végre hiteles választ kaphasson kérdéseire minden Istent, és hitet kereső magyar testvérünk!

Sgy.

A Magyar Pálos Rend tartományfőnökének nyilatkozata

Felhívom a Magyar Pálos Rend iránt érdeklődők figyelmét, hogy szerzetesrendünk nevével és jelképeivel kapcsolatban egyre gyakrabban találkozunk visszaélésekkel.

Tudtunk és beleegyezésünk nélkül az élet számtalan területén használják a „pálos” elnevezést, illetve a rendünkhöz köthető fogalmakat vagy éppen a szerzetesrendünket alapító Boldog (Szent) Özséb atyánk nevét olyan célok szolgálatában, amelyhez a Katolikus Egyház keretein belül működő egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendünknek – és ebből következően a Katolikus Egyháznak – semmi köze sincs. Hasonlóképpen bitorolják jogtalanul rendünk címerét is.

A „pálos” elnevezés és a rend címere kizárólagosan csak a Magyar Pá-los Rend Első Remete Szent Pál Rendje jóváhagyásával használható. Rendi jóváhagyás hiányában minden esetben jogtalan használatról kell beszélnünk. Mivel ezek a visszaélések gyakran az interneten megjelenő honlapokon keresztül valósulnak meg, ezért fontos tudni, hogy a Pá-los Rendnek csak egyetlen honlapja van Magyarországon (www.palosrend.hu), tehát jogosan és szabályosan kizárólag csak a Magyar Pálos Rend használhatja „pálos” nevet és címert. Minden más honlap, ha mégoly nemes célnak látszó ügyekért működik is, jogtalanul bitorolja rendi címerünket és a „pálos” elnevezést. Súlyosan félrevezető lehet a "Boldog Özséb" név használata is más személyek vagy intézmények részéről.

Kérek minden jó szándékú embert, hogy ügyeljen erre!

Továbbá tájékoztatok mindenkit, hogy Boldog Özséb atyánk hivatalos kanonizációja, vagyis boldoggá avatása megtörtént azzal a 2008 februárjában kibocsátott vatikáni dokumentummal, amely engedélyezi Boldog Özséb atyánk liturgikus ünneplését. Minden boldoggá és szentté avatásnak ez a célja. Talán kevesen tudják, hogy a boldoggá avatott is szent. Szentté avatás csak abban az esetben történik az egyházi gyakorlatban, ha a helyi egyház által boldogként tisztelt szentet a világegyház is megismeri és tiszteli. Boldog Özséb atya elsősorban édes hazánkban vált ismertté. A világon csak kisebb közösségek tisztelik, ami nem elegendő ahhoz, hogy hivatalosan is szentnek nevezzük. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy magán használatban Szent Özsébet mondjunk.

Az elmúlt időszakban több helyen is nyilvánosságot kapott, hogy Boldog Özsébbel kapcsolatban ún. szentté avatási dokumentumok jutottak el a Vatikánba. Ezek a dokumentumok minden egyházi előírást és gyakorlatot megkerülve kerültek a Szenttéavatási Kongregációhoz, úgy, hogy azokat egyetlen magyar pap vagy püspök sem látta. A kanonizációs eljárást mindig az illetékes megyésfőpásztor indítja el, és ő az, aki kijelöli a megfelelő személyt vagy személyeket a szentté avatás lefolytatására (aktor, posztulátor). Ez a feladatkör nem örökletes, halál esetén a megyésfőpásztor részéről új személy kinevezése szükséges, ami jelen esetben nem történt meg. Elhunytakra való hivatkozás még nem elegendő. Személyes megkeresés esetében a megyésfőpásztor készségesen állt volna rendelkezésre, hiszen a boldoggá nyilvánítás folyamatát is kézbe vette és eredménnyel járt, mindannyiunk nagy örömére.

Boldog Özséb tisztelete nemzetünk számára az egyik eszköz lehet az egység szolgálatában, hiszen Özséb atya is egységet teremtve gyűjtötte össze a szétszórtan élő remetéket, új irányt szabva addigi életüknek. Szétzilált magyarságunknak gyógyír lehet, ha minél több magyar kéri közbenjárását. Ilyen összefogással lehetne elérni azt is, hogy Boldog Özsébet minél inkább megismerjék világszerte, és majdan szentként tiszteljék mindenütt.

P. Bátor Botond OSPPE
tartományfőnök

(Forrás: A Fehér Barát pünkösdi száma)

Gyűjtés Kárpátalján a magyarországi árvízkárosultaknak...

Az alábbi hírt szentendrei ferences öregdiák iskoltársamtól kaptam...

"Régen kaptam ilyen megrázó hírt... Aki járt már Kárpátalján, tudja, miről beszélek. M."

Majnek Antal püspök (ferences szerzetes, M.) június 20-ára gyűjtést rendelt el a Munkácsi Egyházmegyében a magyarországi árvízkárosultak javára. Bár intézkedése és a kijelölt időpont a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciáétól függetlenül született, örömmel üdvözölte ezek egybeesését. Körlevelét június 13-án olvasták fel az egyházmegye minden templomában.

A megyéspüspök emlékeztette a híveket, mennyi segítséget kapott Kárpátalja az 1998-as és a 2001-es nagy árvizek idején. Azóta szinte minden évben volt gyűjtés az egyházmegyében azok számára, akik éppen nehezebb helyzetben vannak (a szökőár túlélői, az afrikai rászorulók, a közelmúltban a haiti földrengés károsultjai, egy alkalommal pedig a magyarországi árvízkárosultak javára).

Munkácsi Egyházmegye/Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Novák Előd és a kisebbségek - avagy, ha egy proli politizál

Nem tudom, van-e Novák Elődnek bármilyen fogalma is arról, hogy mit jelentett egykor a német kisebbségi lét Magyarországon. Bizonyára nincsen, hiszen akkor ilyen primitív és sértő hangot nem ütött volna meg. Ám megütötte, és ez a Jobbik ismételt névjegyévé vált, e tekintetben a magyarországi német kisebbség szemében. Az enyémben mindenképpen, s amikor az ember származását, nemzetiségét, elődeit rugdossák meg, azt nehezen lehet tolerálni, és erre képtelen is vagyok. S ha képes lennék, lebeszélném magam. Az ócska és undorító ellenségeskedés, amelyet teljesen indokolatlanul a német kisebbség - és ezzel minden magyarországi kisebbség - ellen szít Novák, kihathat számos területre. Ezért nem hagyható szó nélkül. Én magam pont eme megfontolás alapján nem írtam soha semmit a nemzetiségi bűnözésről, amelyet oly nagy vehemenciával ragadott meg a Jobbik a parlamenti bejutás érdekében. Rendnek kell lenni, ez bizonyos, de a rend léte vagy nem léte nem nemzetiségektől, hanem az államtól függ. Ordnung ist ordnung! Ha az állam nem tudja garantálni a rendet, akkor bizonyos csoportok bűnözővé válnak. Ebben az esetben viszont Novák az ordnungswidrig, hiszen ő igyekezett felrúgni egy olyan kapcsolatot, amely immár hét-nyolcszáz éve kisebb nagyobb megszakításokkal rendben volt Magyarországon. Nevezetesen a német kisebbség és a magyar többség kapcsolatát. A jelzett kisebb-nagyobb megszakítások viszont e kapcsolatban nem a német kisebbség miatt jöttek létre. Talán Novák nem ismeri a magyarországi németség történelmét, s ezért mondta azt, hogy önmagában nem érték, ha valaki egy kisebbség tagja. Megsúgom Novák: minden híreszteléssel ellentétben - AZ! Érték, és nem nekünk, kisebbségi németeknek, hanem Nektek.

A magyarországi németség, szászság, svábság, zipserség olyannyira érték, hogy nélkülünk ma semmi nem úgy nézne ki Magyarországon, mint ahogy kinéz, s talán nem sértés megkockáztatnom, hogy e nemzeti kisebbség nélkül bizony sokkal szegényebb, színtelenebb volna a Kárpátok gyűrűje. Önmagában érték tehát németnek lenni Magyarországon. Mert az értéket az is jelenti, hogy mely nemzet miként állt- és tartott ki a magyarság mellett, mennyire tartotta magát magyarnak is saját nemzetisége mellett, s hajlandó volt-e szenvedni is azért, hogy védje, óvja saját magyarságát, és a magyarságot!

A másik értékhordozó tulajdonságunk az, hogy jószerével mi építettük fel Magyarországot a török után, és a millenniumra is mi, az "értéktelen németség" tettünk néhány követ egymásra, hogy Budapest is elnyerje mai – a kommunista és liberálisok által még le nem rombolt – szépségét. Nem, nem verem a mellem emiatt, hiszen a magyarságnak, és a saját magunk magyarságának, önbecsülésünknek építettünk, ha nem volt benne köszönet. Sokszor megkaptuk Tőletek, nagymellényű magyaroktól a magunkét. Voltunk mi alföldi disznóólba deportálva, utaztunk mi húszkilós csomaggal kényszerből, vagonokban, s voltunk a Gulágon is, ha éppen házainkat és vagyonunkat megkívántátok. Mit tud a német történelemről egy Novák Előd, és mit tud a németek szenvedéseiről, a megaláztatások évszázados sorozatáról? Ki építette Hermannstadtot, Schesburgot, Kronstadtot, Fünfkirchent, Ödenburgot, vagy éppen a Ti általatok siratott kincses Klausenburgot? Nézze meg minden Jobbikos melldöngető noválkelőd, a nagy közberuházások megmaradt dokumentumain a tervezők, a kivitelezők és a finanszírozók neveit! Hány magyar név szerepel a 18-19. században e papírokon Pest-Budán? De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amíg mi magyarországi németek csak építettünk és tettünk a Hazánkért, a Heimatlandért, amely lehet, hogy hétszáz, de lehet, hogy csak háromszáz éve hazánk, addig Ti sohasem megköszöntétek, hanem vagy elraboltátok, vagy államosítottátok a vagyonunkat, vagy egy pillanat alatt kitelepítettetek bennünket. És aki – mert családomban ilyenre is van példa – Rózsahegyről, Pozsonyból idemenekült a tótok elől, azt Ti a már említett disznóólba költöztették hálából a bizalomért… Pedig azért kellett menekülniük, mert a magyar zászlót tűzték ki házaik, és a tulajdonukban lévő rózsahegyi Bellevue Szálloda homlokzatára…

Talán jobb lenne megőrizni a békét, és támogatni a német kultúrát Magyarországon ahelyett, hogy efféle mérgekkel szennyezitek ezt a számunkra meglehetősen érdekes társadalmat. Elég csak annyit mondanom, hogy a németség nem véletlenül zárt közösség. Ismeri ugyanis azt a mentalitást, amely ma ismét kibuggyant a „nagy magyar” politikusból. Azért persze megnyugtató, hogy volt egy sváb képviselőnő, aki kivonult a bizottsági ülésről, L. Simon László pedig rendre utasította a "nemzeti értéket", a szánalmas Novákot. Csakhogy… volt már olyan, ebben a Parlamentben, hogy rendre utasítottak egy-egy hasonló kútmérgezőt, ám néhány év múlva, aki rendre utasította, az került munkatáborba, rosszabb esetben Mauthausenbe – még német létére is!

A mai magyar parlamentben nem kellene megvárni egy hasonló, efféle gyászos fordulatot, hanem amíg lehet, el kell némítani a békétlen ostobákat, mert bizonytalan a kétharmad is, az ilyen hozzászólások, és az MSZP tükrében.

Minél öregebb vagyok, annál németebb is, és annál érzékenyebb őseimre, akik majd négyszáz éve kezdték építeni Magyarországot. Nem gondolhatták, hogy eme "építkezésben" semmilyen köszönet nem lesz, csak szenvedés és megpróbáltatás. Nem gondolták, hogy lesznek Novák Elődök, akik mindent megtesznek azért, hogy az ember ne érezze otthon magát négyszáz év elteltével, és szép lassan elmenjen a kedve a magyarság védelmétől, amire amúgy az életét tette fel.

Ám, javasolnék valamit, ha már úgyis útban vagyunk nektek Novák! Intézd el, hogy visszamehessünk mind, egytől-egyig oda, ahonnan jöttünk évszázadokkal ezelőtt! Én Bajorországba mennék, mert onnan jöttek el őseim, Rechnitzből, de ne téveszd össze Rohonccal, mert az a tietek (volt), és amúgy is itt van a Fertő-tó partján! Rechnitz - ne felejtsd el! Onnan szerezz nekem megfelelő okmányokat.

Vagy tán kérj bocsánatot… - bár Tőled, ezek után még ez is teljesen felesleges!

És még egy megjegyzést engedj meg: - ha Ti Novák Előd és társai – így gyűlölitek az itt élő, és hazáját szolgáló nemzetiségeket, köztük az enyémet, azaz a németet is, akkor miért vártok el más elbánást a határokon kívülre szakadt magyarok iránt az új főhatalomtól? Hiszen egy ilyen parlamenti bizottsági elszólás miatt Ti már ott állnátok a román nagykövetség előtt habzó szájjal és otromba jelszavakkal. Igazából megérdemelnétek, hogy az összes itt élő nemzetiség hetedíziglen elköltözzön Magyarországról…

Stoffán György

Szép Ernő könyörgése

A trianoni megemlékező szentmisén Ráckeresztúron voltam. A  magyarság összetratozásának ünnepévé emelkedett gyásznapon a szentmise kezdő éneke egy csodálatos dallammal Szép Ernő könyörgése volt. Eddig soha nem halottam, noha az egyházi énekek nem ismeretlenek előttem. Az említett dallamot nem tudom közreadni, de Szép Ernő lelket borzoló imáját az alábbiakban átadom:

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra nem haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.

Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.

Tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen.

S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.

S hogy víg esztendőt várunk mindenért
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.

Óh, keljetek a magyart védeni
Ti Istennek lényes cselédei:

Uradnak mondd el, arany arcú Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog
Könyörögjetek értünk, csillagok.

Javaslatom a Miniszterelnök Úrnak Gyes és Gárda-ügyben

A nemzeti összetartozás és a béke érdekében a következőket javaslom: - A Fidesz-KDNP koalíciót igen nagyra tartom mindazért, amit eddig a nemzeti összetartozás és a Kárpát-medence magyarságának önbecsülése érdekében tett. Szeretem a megfontolt politizálást, ugyanakkor azt is, ha egy kormány, egy állam a nemzeti célokat valósítja meg első körben, s igazodik elvekben és gyakorlatban is mindahhoz, amit önmaga számára célként kijelölt.

Olvasom azonban, hogy a Gyes-t a kormány 2012-től állítaná vissza három évre. Mélyen nem értek egyet ezzel az elgondolással. Kerül, amibe kerül, egy „kihalófélben” lévő országban az első intézkedési csomag első pontja kellene, hogy legyen a Gyurcsány-féle, magyar-és családellenesség kirívó támadásának, az anya-gyermek kapcsolat szétzilálásának megszüntetése, azaz a Gyes három évre történő visszaállítása. Hiszen egy tollvonással elvették, és egy tollvonással vissza is lehetne (kell!) állítani. Még kétévnyi családrombolás ugyanis rengeteg családot arra inspirál, hogy ne vállajon gyeremeket… és ez ma, a nemzeti tragédiák sorozatában az első helyen álló súlyos és helyrehozhatatlan probléma.

I./ Tehát: Javaslom Miniszterelnök Úrnak és Kormányának, hogy a Gyes-t haladék nélkül, azonnal állítsák vissza három évre. Az egyes ma még vizsgálati fogságban lévő kommunista és liberális csalók, bűnözők teljes vagyonelkobzásából futna ezen intézkedés meghozatalára és finanszírozására is. Hiszen amíg ezek az emberek a lopott állami pénzekből dőzsöltek, és milliárdokat raboltak a magyar nemzet legszegényebbjeitől, addig a szocialista rablóbanda elvonta a családok, az anya és gyermek kapcsolatát – ha nem is teljes mértékben, de – mélyítő, államilag finanszírozott lehetőséget. Nagyon fontos, hogy a gyermekvállalási kedvet növelő, és ezzel nemzetünk megmaradását biztosító törvények is szülessenek, hiszen minden más másodlagos kérdés. Mint tudjuk, azé az ország, aki teleszüli! De 1001-szer is leírom, hogy a nép jóléte a legfőbb törvény! Nem az EU-é, nem a multiké, nem a bankoké, hanem a népé. Örömmel látjuk, hogy ezt a Kormány is tudja, ám a Gyes ügye még lyuk ezen az intézkedés-sorozaton. Kéretik tehát "műstoppolni".

II./ A másik tiszteletteljes javaslatom a Gárda-ügy, mint ügy megszüntetésének kérdéséből ered. Ez nagyon kényes kérdés, amit nem lehet, és jogtalan is volna a kampányban jól hangzó „két pofonnal és hazaküldéssel” megszüntetni. Sokkal több ez ennél. A Gárdában sok száz, nemzetéért aggódó, azért önként szolgálatba álló magyar ember tett esküt, éppen azon végszóval, mint a mai kormány. „Isten engem úgy segéljen!” Esküszegésre azonban még a bíróság sem kötelezhet senkit. (Ha csak nem a Rákosi-éra ocsmány bíróságait tekintjük etalonnak!) De miért is került a Gárda bíróságra? Miért is volt a lendvais-kókás-gyurcsányos Gárda-hisztéria? Miért is próbálta a jog sárba tiprásával megszüntetni e civil mozgalmat (ami minden demokratikus országban működőképes) az állam… mármint a gyurcsányi magyarellenes állam? Miért is fasisztázta le az eddig csak kenyeret osztó, gátakat védő, és a szegényeknek ruhát, cipőt gyűjtő Gárdistákat ez a kommunista söpredék? Mert ez volt a feladata. Nemzetközileg is a Gárdán keresztül tudta lejáratni a magyarságot, a nemzeti érzést a gyurcsányi hatalom, s ez volt a „revolver” a cigányok és a zsidók ellen is. Velük lehetett példálózni hazug módon az antiszemitizmus és a rasszizmus tekintetében. Ennek megfelelően a liberális és kommunista cigányvezetők jelentették fel a Gárdát, mert az állítólag félelmet keltett bennük… ám, talán nem akkorát, mint az ő soraikból kikerülő gyilkosok és bűnözők a magyarokban! De nem is ez a lényeg. Ezt a részét intézze a Belügyminisztárium...

A Gárdának egy hibája van: párthoz kötődik, s ennek a pártnak a magánhadseregeként tartja számon a politikai közvélemény, amit Vona pártelnök többször igyekezett bizonyítani is beszédeiben, rontva a Gárda megítélsét. Vona és párttársai pedig folyamatosan rontanak a Gárda hírnevén, az utóbbi időkben elkövetett ostoba, gyerekes, kihívó magatartásukkal, ami nem felnőtt, érett politikusokra utal. Ilyen ostoba és elítélendő cselekvés volt Vona részéről a partlamenti eskü gárdamellényes cirkusza, amellyel mind önmagát, mind a Gárdát tette nevetségessé. Ugyanis az ország helyzete nem egy mellénytől és annak viselésétől függ. Az népmese, ez pedig a valóság. Éppen ezért kétoldalú javaslatom van a Magyar Nemzeti Gárdát illetően:

1./ A Magyar Nemzeti Gárda főparancsnoka és tagsága ajánlja fel szolgálatait, és nemzetvédő hivatását, esküjének megfelelően a jelenlegi rendvédelmi szervek kötelékében való részvételre, mintegy kiegészítendő a mai rendvédelmet. Ugyanis az önkéntes sokkal lelkesebb, mint a fizetett katona, rendőr. Egyben a Gárdának ki kellene nyilvánítania, hogy politikától és pártoktól független szervezetként kívánja szolgálni a Hazát.

2./ A Kormány el kell, hogy fogadja ezt a felajánlást, hiszen a Gárda állománya magyarokból, becsületes tenni akaró emberekből áll. Mint a Miniszterelnök Úr sem bízott meg a gyurcsányi munkásőrséggé aljasodott rendőri és kormányőrségi vezetésben és tagságban, úgy a 2006-os és későbbi események után a magyar állampolgárnak is vannak kételyei a hivatalos rendvédelemmel szemben. Tehát, a bizalom megerősítésének egyik forrása és jele volna a két fél pártokon felül és kívül történő megegyezése, amely garancia lenne mind a magyar állampolgárok, mind a kormány számára. A külvilág felé pedig azt igazolná, hogy mindössze a volt kormánymaffia-hatalom által, polgárháborús hangulat generálása volt a fasisztázás, a Gárda-ellenesség és a Gárdától való félelemkeltés.

3./ Egyetlen a nemzetre felesküdött katonai, vagy félkatonai szervezet sem lehet párt vezetése alatt, így a Gárda állományának is - esküjéhez híven - ki kell nyilvánítania, hogy nem a Jobbik, hanem a nemzet gárdája. Az állomány további feladatait a belügyminiszter által erre kijelölt parancsnokság határozná meg, egyeztetve a Magyar Nemzeti Gárda legfelsőbb vezetésével.

3/a. Ha nem sikerülne megegyezni a Magyar Nemzeti Gárdát illetően a két félnek, és a Gárda továbbra is ragaszkodnék a Jobbik részeként való működéshez - esküjével ellentétben -, akkor a Gárda működését a legszigorúbb eszközökkel - joggal - be kellene tiltani. Ez a lépés azonban mind erkölcsileg, mind gyakorlatilag, mind a demokráciát tekintve súlyos tragédia volna mindkét fél számára és Magyarorszgára nézve.

4./ Ki kellene mondania mindkét félnek azt is, hogy a Gárda jelképe, az 1270-es években Spanyolországból a magyar királyi családba való benősülés révén Magyarországra került piros-fehér-piros sávos zászló, benne az esztergomi királyi palota kápolnájában is látható oroszlán ábrázolással, nem nyilas jelkép, hanem szép magyar heraldikai alkotás, amely nem kapcsolódik semmilyen emberiség ellenes bűncselekményeket elkövető korszakhoz, szervezethez, párthoz. (Igaz, az Árpád-házhoz sem, hiszen az Árpád-ház eredeti zászlaja - pajzsa - 1270-es évekig egyszínű vörös volt.) Akik ezt a motívumot emberiség ellenes tevékenységük közben és annak jelképeként használták, és Árpád-sávosnak elnevezték, azok aljas, és a magyarság jelképeivel visszaélő módon szennyezték be történelmünket és történelmünk ereklyéit.

S.Gy.

Jobbik-MSZP-LMP koalíció… a nemzet ellen

Már kaján vigyorral írogatták cikkeiket az ellendrukkerek. Orbánék megbuknak, Kósa hülyéket beszélt és ezzel tízezreket hozott rettenetesen rossz helyzetbe, családok mennek tönkre Kósa és a Fidesz miatt stb… Ha nem is pontosan idéztem az olvasottakat, de a hangulat ez volt az elmúlt napokban a kommunista és liberális sajtó hasábjain, s még tegnap is tenyerüket dörzsölve várták azt a bejelentést, amelyet ma Orbán Viktor miniszterelnök megtett. Huszonkilenc pontban fogalmazta meg, és foglalta össze azt, amit kell. Igen, így egyszerűen, „amit kell”. A kommunista rablás és pazarlás, a nép semmibevétele után szinte hihetetlen, ami a Parlamentben, Orbán Viktor szájából elhangzott. Igaz, az ellenzék hőbörög MSZP-től a Jobbikig. Az LMP is ostobán protestált az ellen, hogy bezárulnak azok a kapuk, amelyeken keresztül parlamenti képviselőként egy kis pulszhoz lehetett volna jutni. Akkor meg, mi a fenének üldögélnek ott, hiszen nem a nemzet javát szolgálni jöttek… Szegények azt gondolták, hogy nagy elődeiket követhetik, s lesz egy kis többlet, amit a tejbe lehetne aprítani. Ám a tej, 2010. június 8-án számukra is összement. Ez van! Rend lesz, és végre olyan országban élhetünk, amelyben az igazságosság és a szolidaritás, a kultúra és a nemzeti egység az irányadó, nem beszélve a keresztény értékek visszaállításáról.

Azt megértem, hogy azok, akik eddig semmibe vették a magyar nemzetet, a magyar állampolgárok igényeit és érdekét - akik éppen úgy megalázták és megnyomorították a magyarokat a csonka hazában is, mint egykor Ceausescu, vagy a fasisztoid Slota-Fico kettős -, nos ma azok hazudoztak és keltettek – volna, ha tudtak volna – gyűlöletet a Fidesz, és Orbán Viktor ellen. Igen az MSZP-re gondolok, közülük is a minősíthetetlenül hazudozó Lendvai Ildikóra, aki a szegények elleni támadásként értékelte mindazt, amit a miniszterelnök ma közzé tett. Lendvai elfelejtette, hogy kik rabolták meg a kisembereket, a szegényeket a BKV-tól a DRV-ig mindenütt, ahová csak a lábukat betették. Hasonlóképpen vélekedett valami ócska, a szocdemet a kommunistáknak átjátsszó "politikus" dédunokája is. Ők számomra érthetően nem támogatják azokat, akik a liberális és kommunista aljasságot igyekeznek felszámolni hatvanöt év után Magyarországon.

Viszont… viszont elgondolkodtató, hogy - ha nem is koalíciós partnerként, de - a Jobbik nemzeti pártnak mondja magát… Akkor mi lelte őket ma? Miért támadnak egy olyan programcsomagot, amelynél jobbat ők sem tudnak vagy tudnának felmutatni?

A Bazilikában tartott trianoni megemlékezésről való kivonulásuk - mert „egy zsidó” is elmondta fájdalmát és Édesanyjától kapott útravalóját Trianonról -, ma pedig a kormány, és Orbán Viktor gazdaságnövelő, egyszerű polgárt támogató terveinek leszólása, egy másik kort idéz fel bennem. Egy zsidóra és keresztényre egyaránt félelmetes kort, amelytől nem azért borzongok, mert az iskolában, a kommunista érában sok rosszat tanultam róla, hanem mert szüleim és nagyszüleim – katolikus, magukat magyarnak valló németek – meglehetősen sokat meséltek, s éppen úgy viszolyogtak attól is, mint a kommunista söpredéktől. Igen, a nyilasokról beszélek. És elképzelem mindezek után, hogy milyen programmal állt volna elő a Jobbik… De inkább el sem képzelem, mert az a program nem az én Magyarországom programja. Nem az én Hazám programja lenne, noha számos olyan dolgot is olvastam benne, ami tetszett, amivel egyet is tudnék, tudtam volna érteni. Ám, e két esemény után, és a „gyere ki a kuttur elé wazze” parlamenti stílusukat hallva immár semmit sem jelent számomra ez a párt. Sajnálom mindazokat, akik ezt a képződményt tartják Magyarország egyetlen lehetőségének, mert azok az emberek tragikusan rossz irányba mennek. Eme párt, politikai és diplomáciai téren a nullával egyenlő, és ha ez a két terület hiányos, valamint ha a napi politikában az MSZP-LMP ellenzéki koalíció véleményével ért egyet a Jobbik képviselőcsoportja, úgy számomra bármilyen nagy szájjal hirdeti is magyarságát, és a nemzetben gondolkodást, csak ártónak és súlyosan magyarellenesnek tudom látni, minősíteni parlamenti tevékenységüket. A nemzeti egység ugyanis nem Orbán Viktortól függ, nem a Fidesztől, hanem a nemzettől, és ez az egység, április 11-én világosan megmutatkozott. Egy olyan kis párt, mint az MSZP nem sok vizet zavar e pillanatban, de nemzetközi szinten sokat ronthat a két már említett, szintén ellenzéki és hasonló stílusú párttal együtt.

A Jobbiknak tehát nem a nemzetmentő, a kisembert szolgáló politika a lényeg, hanem az, hogy jobbikos-e valaki vagy nem… Primitív cinizmusról kell beszélnem ez esetben, amely cinizmust és primitívséget korábban, az MSZP-vel kapcsolatosan proletár gőgként aposztrofáltam. Hiszen sok senkiházi uralma volt az hatvanöt éven keresztül. Ma viszont egy másik jelzőt kellene használnom, mert egy másik pártban látom ugyanazt a visszataszító butaságot, hozzá nem értést, és proli gőgöt, a házmester-hozzáállást. De nem találok másik jelzőt. Amit meg találok, újságíróként nem írhatom le. Legfeljebb körül: - Olyan, mint a kocsmában részegen hangoskodó, a szocpolból iddogáló állampolgár, aki mindenkibe beleköt egy feles után, mert a kisebbségi érzés viaskodik az alkohol által „naggyá lett” primitív alanyban. Nos, nekem ezt jelenti a Jobbik, mint a mai MSZP-vel és LMP-vel egyetértő, az Orbán-kormány huszonkilenc pontját bíráló pártocska. S amint környezetemben hallom, a Fidesz egyre jobb működése és parlamenti törvényalkotó munkája a Jobbikban, mint pártban is mind több kérdést vet fel, s a tagság értelmes része is e reálpolitikában véli felfedezni a valós, országot mentő törekvéseket. Nem szidni vagy ócsárolni akarom mindezzel a Jobbikot, csak felhívom a figyelmet arra a jelenségre, amely két kérdést vet fel. Hová vezet a jobbik ebbéli „ellenzéki” politikája, és meddig lesz hiteles úgy, hogy a nemzet érdekeit, ellenzéki „nemzeti párt”-ként nem támogatja? A nagy hang nem föltétlenül a tudást és a hozzáértést tükrözi. És a Jobbik eddig csak a nagy hangot produkálta a nemzet érdekében. Jó lenne tehát tettekre fordítani a hangerőt, a „radikalizmust”. A Jobbik, mint radikálisnak és nemzetinek mondott párt, ma radikálisan kellene, hogy védje a nemzeti összefogást, és azt a kormányt, jelesül a Fidesz-KDNP koalíciót, amely a nemzeti egységet tavasszal Gyurcsány Ferenc nyolc éves megfeszített baloldalellenes munkájának eredményeképpen megteremtette. Ma a nemzetről és nem pártokról van szó! Ezt kellene felfognia végre a Jobbik vezetésének, és ezt kellene hirdetnie a tagságának is. Mert akkor, amikor egy Fideszes javaslatot, amely a nemzet javát szolgálja a Jobbik elvet, akkor Lendvai Ildikóval ért egyet. Az pedig nem kifejezetten nemzeti megnyilvánulás és nem tükre a Jobbik programjának.

Még egyszer mondom, ma nem a Fideszt támogatja vagy támadja a Jobbik, hanem a nemzeti egységet! És aki azt támadja, és nem támogatja, az a nemzet körmönfont és aljas ellenségévé válik. Nem szeretném ezt a meghatározást néhány hónap múlva a Jobbikra bélyegezni… Ezért ma még csak tudatom, hogy mivé lesz a gőg, az értetlenség, a nemtelen kivagyiság, az ellenségeskedés. Hazaárulássá – mint láttuk hatvanöt éven keresztül a világ legbutábbjainak véres uralma alatt.

Azonban, ha a Jobbik ezt a hozzáállást és viselkedést folytatja, akkor sokkal hamarabb bukik és válik megvetett hazaárulóvá, mint azt bárki hinné. Ugyanis a nemzet nem szellemi fogyatékos! A nemzet felfogta az elmúlt fél évszázadban, hogy kik, mit, mikor és hogyan tettek vele - ellene. És az összetartó nemzet soha többé nem engedi meg sem azt, ami az 1948-as kommunista diktatúra kezdete óta, sem azt, ami előtte néhány hónapig történt vele. Mert a nemzeti radikalizmus már megtette a magáét 2010. április 11-én. Radikálisan váltott! És ma, 2010. június 8-án ezzel a radikális, és az egységes nemzeti akarat szülte váltással ment szembe a Jobbik Magyarországért Mozgalom a magyar Parlamentben. Akárcsak Lendvai Ildikó, és egy hírhedt, a szociáldemokrata pártot eladó ember dédunokája...

Javaslat a Belügyminiszter Úrnak: - Agyon kell lőni az árvízi fosztogatókat!

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Javaslom, hogy az árvíz sújtotta területeken, a házakat fosztogatókkal szemben vezessen be Belügyminiszter Úr  statáriumot, amely intézkedés garantálhatná az árvíz miatt amúgy is drámai helyzetbe került honfitársaink megmaradt ingóságainak biztonságát. A fosztogatókat felszólítás, és etnikai hovatartozásra tekintet nélkül le kell lőni! Csak így lehet ma rendet tartani és teremteni, hiszen minden rendvédelmi szerv szinte teljes állománya éjt nappallá téve zsákol és védi a még védhető területeket, tehát nincs ideje és lehetősége arra, hogy még a kényszerűen elhagyott házakat is őrizze. A megoldás tehát a statárium, és kijárási tilalom a kiköltöztetett település-részekben. Bizonyos, hogy ezen intézkedés bevezetése meghozná a kellő és elvárható eredményt.

Tisztelettel: Stoffán György

"Nagyon jobboldali" magyarellenesség - az emléknap után

Olvasom a híradásokat, a kommentárokat június 4-ről. Elkeserítő. Elkeserítő az a sok ostobaság, amit leírnak mint jobboldaliak számos honlapon. Messze nem az egységről, a szeretetről és az összetratozásról, nem Istenről, a magyarság megmaradásáról és az összefogásról írnak e jobboldalinak nevezett "értelmiségiek", jobbos és liberális parlamenti képviselők. Volt zaftos zsidózás, természetesen a katolikusságot is emiatt porig gyalázva, volt a miniszterelnököt gyalázó cikk, volt nagyképű "elfoglaltuk Pozsonyt" írás, és a gyerekes ostobaság, miszerint rá kell kényszeríteni Európát Trianon felülvizsgálatára… és sok hasonló balgaság.

Nem tudom, kinek akarnak imponálni ezek a beteges, és a hazaárulás mezsgyéjén járó írások. Nem tudom felfogni józanésszel, hogy mit akarnak elérni azok, akik a béke soha nem látott és nem tapasztalt lehetőségét, közelségét efféle gyűlölködő és békétlenséget szító írásokkal mérgezik. Nem tudom felfogni, milyen lélek lakozik azokban, akik nem a családok segítésére, a gyermekek születésére, a békés együtt munkálkodásra ösztönöznek, hanem ehelyett keresik a békétlenséghez vezető utat.

Feldmájer rabbi bazilikában elhangzott beszéde miért volt sérelmes e betegesen háborgók számára? Miért baj az, ha valaki szerető édesanyjára hivatkozva áll a magyarság mellé az összetartozás napján, s zsidóként elmondja, hogy a megélt borzalmak után is azt tanította édesanyja, hogy a magyarság legkínzóbb tragédiája Trianon volt. Mondhatta volna ugyanezt egy sváb, egy rác, egy rutén is, hiszen minden nemzetet megkínzott és eltiport a „művelt” Nyugat 1920-as és 1947-es döntése. Hogy zsidó mondta? Hogy zsidó ember emlékezett? Miért baj ez? Hogy a holocaustot emlegette? Miért baj ez? Hiszen ami nekik a holocaust, az nekünk százszorosan Trianon! Miért várjuk el másoktól, hogy egy fájdalmas tényre emlékezve ne említse saját népe tragédiáját? Micsoda ostoba önzés és szeretetlenség elvárni és megkövetelni, hogy csak a mi fájdalmunk lehet fájdalom, a másé nem? Nemde ugyanezt vetjük sokszor és joggal a cionizmus szemére? Nekünk ugyanilyenekké kellene válnunk?

Miért nem lenne jó a „nagyon jobboldali” sajtónak, ha a békéről és az összetartozásról, ennek öröméről írna? Mert nem lehetne hőbörögni, s dolgozni kellene egy szebb és élhető jövőért? A JÖVŐÉRT, A MEGMARADÁSÉRT?

Miért jó a „nagyon jobboldali” sajtónak, hogy a keresztény egyházakat köpködi? Miért jó ennek az olykor debilis társaságnak, hogy a Katolikus Egyházat minden aljassággal igyekszik alázni, hiteltelenné tenni, kifigurázni?

Ez a stílus és ez a mentalitás 1989-ben sem volt divat, noha akkor joggal követeltek a nemzeti oldalon teljes megtisztulást a társadalom minden rétegét tekintve.

Most, amikor végre lehetőség van egy új, és nemzeti kormány vezetésével egy új, keresztény értékekre épülő Magyarország felépítésére, akkor nem csak apolitikusnak, de magyarellenesnek és súlyosan ártónak kell neveznem ezt a magatartást, ezeket az általam olvasott és minősíthetetlen, magyarellenes gondolatokat. A gyurcsányizmus jobboldali megnyilvánulásai ezek, sátáni és körmönfont nemzet-és keresztényellenesség. Ócska proli házmester stílus, s mint tudjuk, a proli házmesterrel nem lehet Mozartról beszélgetni.

Pedig sürgősen meg kellene értenie minden „nagyon jobboldalinak”, hogy amit mond és leír, az nem építő, hanem romboló, az nem nemzetmentő, hanem nemzetvesztő ideológia, akár mennyien ujjongnak is e botor és aljas, nemzetellenes hőbörgéseket olvasva.

2010. június 4-e, a magyar értelmiség, a haza érdekét szolgáló minden felelősen gondolkodó magyar ember számára igazán felemelő nap volt. És aki e nap jelentőségét és erőt adó mondandóját figyelmen kívül hagyva hőzöng és gyűlölködik, az vagy nem normális, vagy rettenetesen primitív, vagy nemzetellenes. És ezt az írott „nagyon jobboldali” sajtónak erősíteni bűn, hazaárulás. Soha nem hittem, hogy egyszer jobboldalinak nevezettek veszik át az SZDSZ és az MSZP magyar-és kereszténygyalázó szerepét a magyar közéletben és a Parlamentben. Ma ez történik… és nagyon helytelenül. Ám, ők is belebuknak előbb-utóbb. Mert az ostobaság soha nem győzi le a józan gondolkodást. Ma sem! Kárt azonban okozhat.