"Nagyon jobboldali" magyarellenesség - az emléknap után

Olvasom a híradásokat, a kommentárokat június 4-ről. Elkeserítő. Elkeserítő az a sok ostobaság, amit leírnak mint jobboldaliak számos honlapon. Messze nem az egységről, a szeretetről és az összetratozásról, nem Istenről, a magyarság megmaradásáról és az összefogásról írnak e jobboldalinak nevezett "értelmiségiek", jobbos és liberális parlamenti képviselők. Volt zaftos zsidózás, természetesen a katolikusságot is emiatt porig gyalázva, volt a miniszterelnököt gyalázó cikk, volt nagyképű "elfoglaltuk Pozsonyt" írás, és a gyerekes ostobaság, miszerint rá kell kényszeríteni Európát Trianon felülvizsgálatára… és sok hasonló balgaság.

Nem tudom, kinek akarnak imponálni ezek a beteges, és a hazaárulás mezsgyéjén járó írások. Nem tudom felfogni józanésszel, hogy mit akarnak elérni azok, akik a béke soha nem látott és nem tapasztalt lehetőségét, közelségét efféle gyűlölködő és békétlenséget szító írásokkal mérgezik. Nem tudom felfogni, milyen lélek lakozik azokban, akik nem a családok segítésére, a gyermekek születésére, a békés együtt munkálkodásra ösztönöznek, hanem ehelyett keresik a békétlenséghez vezető utat.

Feldmájer rabbi bazilikában elhangzott beszéde miért volt sérelmes e betegesen háborgók számára? Miért baj az, ha valaki szerető édesanyjára hivatkozva áll a magyarság mellé az összetartozás napján, s zsidóként elmondja, hogy a megélt borzalmak után is azt tanította édesanyja, hogy a magyarság legkínzóbb tragédiája Trianon volt. Mondhatta volna ugyanezt egy sváb, egy rác, egy rutén is, hiszen minden nemzetet megkínzott és eltiport a „művelt” Nyugat 1920-as és 1947-es döntése. Hogy zsidó mondta? Hogy zsidó ember emlékezett? Miért baj ez? Hogy a holocaustot emlegette? Miért baj ez? Hiszen ami nekik a holocaust, az nekünk százszorosan Trianon! Miért várjuk el másoktól, hogy egy fájdalmas tényre emlékezve ne említse saját népe tragédiáját? Micsoda ostoba önzés és szeretetlenség elvárni és megkövetelni, hogy csak a mi fájdalmunk lehet fájdalom, a másé nem? Nemde ugyanezt vetjük sokszor és joggal a cionizmus szemére? Nekünk ugyanilyenekké kellene válnunk?

Miért nem lenne jó a „nagyon jobboldali” sajtónak, ha a békéről és az összetartozásról, ennek öröméről írna? Mert nem lehetne hőbörögni, s dolgozni kellene egy szebb és élhető jövőért? A JÖVŐÉRT, A MEGMARADÁSÉRT?

Miért jó a „nagyon jobboldali” sajtónak, hogy a keresztény egyházakat köpködi? Miért jó ennek az olykor debilis társaságnak, hogy a Katolikus Egyházat minden aljassággal igyekszik alázni, hiteltelenné tenni, kifigurázni?

Ez a stílus és ez a mentalitás 1989-ben sem volt divat, noha akkor joggal követeltek a nemzeti oldalon teljes megtisztulást a társadalom minden rétegét tekintve.

Most, amikor végre lehetőség van egy új, és nemzeti kormány vezetésével egy új, keresztény értékekre épülő Magyarország felépítésére, akkor nem csak apolitikusnak, de magyarellenesnek és súlyosan ártónak kell neveznem ezt a magatartást, ezeket az általam olvasott és minősíthetetlen, magyarellenes gondolatokat. A gyurcsányizmus jobboldali megnyilvánulásai ezek, sátáni és körmönfont nemzet-és keresztényellenesség. Ócska proli házmester stílus, s mint tudjuk, a proli házmesterrel nem lehet Mozartról beszélgetni.

Pedig sürgősen meg kellene értenie minden „nagyon jobboldalinak”, hogy amit mond és leír, az nem építő, hanem romboló, az nem nemzetmentő, hanem nemzetvesztő ideológia, akár mennyien ujjongnak is e botor és aljas, nemzetellenes hőbörgéseket olvasva.

2010. június 4-e, a magyar értelmiség, a haza érdekét szolgáló minden felelősen gondolkodó magyar ember számára igazán felemelő nap volt. És aki e nap jelentőségét és erőt adó mondandóját figyelmen kívül hagyva hőzöng és gyűlölködik, az vagy nem normális, vagy rettenetesen primitív, vagy nemzetellenes. És ezt az írott „nagyon jobboldali” sajtónak erősíteni bűn, hazaárulás. Soha nem hittem, hogy egyszer jobboldalinak nevezettek veszik át az SZDSZ és az MSZP magyar-és kereszténygyalázó szerepét a magyar közéletben és a Parlamentben. Ma ez történik… és nagyon helytelenül. Ám, ők is belebuknak előbb-utóbb. Mert az ostobaság soha nem győzi le a józan gondolkodást. Ma sem! Kárt azonban okozhat.