Jobbik-MSZP-LMP koalíció… a nemzet ellen

Már kaján vigyorral írogatták cikkeiket az ellendrukkerek. Orbánék megbuknak, Kósa hülyéket beszélt és ezzel tízezreket hozott rettenetesen rossz helyzetbe, családok mennek tönkre Kósa és a Fidesz miatt stb… Ha nem is pontosan idéztem az olvasottakat, de a hangulat ez volt az elmúlt napokban a kommunista és liberális sajtó hasábjain, s még tegnap is tenyerüket dörzsölve várták azt a bejelentést, amelyet ma Orbán Viktor miniszterelnök megtett. Huszonkilenc pontban fogalmazta meg, és foglalta össze azt, amit kell. Igen, így egyszerűen, „amit kell”. A kommunista rablás és pazarlás, a nép semmibevétele után szinte hihetetlen, ami a Parlamentben, Orbán Viktor szájából elhangzott. Igaz, az ellenzék hőbörög MSZP-től a Jobbikig. Az LMP is ostobán protestált az ellen, hogy bezárulnak azok a kapuk, amelyeken keresztül parlamenti képviselőként egy kis pulszhoz lehetett volna jutni. Akkor meg, mi a fenének üldögélnek ott, hiszen nem a nemzet javát szolgálni jöttek… Szegények azt gondolták, hogy nagy elődeiket követhetik, s lesz egy kis többlet, amit a tejbe lehetne aprítani. Ám a tej, 2010. június 8-án számukra is összement. Ez van! Rend lesz, és végre olyan országban élhetünk, amelyben az igazságosság és a szolidaritás, a kultúra és a nemzeti egység az irányadó, nem beszélve a keresztény értékek visszaállításáról.

Azt megértem, hogy azok, akik eddig semmibe vették a magyar nemzetet, a magyar állampolgárok igényeit és érdekét - akik éppen úgy megalázták és megnyomorították a magyarokat a csonka hazában is, mint egykor Ceausescu, vagy a fasisztoid Slota-Fico kettős -, nos ma azok hazudoztak és keltettek – volna, ha tudtak volna – gyűlöletet a Fidesz, és Orbán Viktor ellen. Igen az MSZP-re gondolok, közülük is a minősíthetetlenül hazudozó Lendvai Ildikóra, aki a szegények elleni támadásként értékelte mindazt, amit a miniszterelnök ma közzé tett. Lendvai elfelejtette, hogy kik rabolták meg a kisembereket, a szegényeket a BKV-tól a DRV-ig mindenütt, ahová csak a lábukat betették. Hasonlóképpen vélekedett valami ócska, a szocdemet a kommunistáknak átjátsszó "politikus" dédunokája is. Ők számomra érthetően nem támogatják azokat, akik a liberális és kommunista aljasságot igyekeznek felszámolni hatvanöt év után Magyarországon.

Viszont… viszont elgondolkodtató, hogy - ha nem is koalíciós partnerként, de - a Jobbik nemzeti pártnak mondja magát… Akkor mi lelte őket ma? Miért támadnak egy olyan programcsomagot, amelynél jobbat ők sem tudnak vagy tudnának felmutatni?

A Bazilikában tartott trianoni megemlékezésről való kivonulásuk - mert „egy zsidó” is elmondta fájdalmát és Édesanyjától kapott útravalóját Trianonról -, ma pedig a kormány, és Orbán Viktor gazdaságnövelő, egyszerű polgárt támogató terveinek leszólása, egy másik kort idéz fel bennem. Egy zsidóra és keresztényre egyaránt félelmetes kort, amelytől nem azért borzongok, mert az iskolában, a kommunista érában sok rosszat tanultam róla, hanem mert szüleim és nagyszüleim – katolikus, magukat magyarnak valló németek – meglehetősen sokat meséltek, s éppen úgy viszolyogtak attól is, mint a kommunista söpredéktől. Igen, a nyilasokról beszélek. És elképzelem mindezek után, hogy milyen programmal állt volna elő a Jobbik… De inkább el sem képzelem, mert az a program nem az én Magyarországom programja. Nem az én Hazám programja lenne, noha számos olyan dolgot is olvastam benne, ami tetszett, amivel egyet is tudnék, tudtam volna érteni. Ám, e két esemény után, és a „gyere ki a kuttur elé wazze” parlamenti stílusukat hallva immár semmit sem jelent számomra ez a párt. Sajnálom mindazokat, akik ezt a képződményt tartják Magyarország egyetlen lehetőségének, mert azok az emberek tragikusan rossz irányba mennek. Eme párt, politikai és diplomáciai téren a nullával egyenlő, és ha ez a két terület hiányos, valamint ha a napi politikában az MSZP-LMP ellenzéki koalíció véleményével ért egyet a Jobbik képviselőcsoportja, úgy számomra bármilyen nagy szájjal hirdeti is magyarságát, és a nemzetben gondolkodást, csak ártónak és súlyosan magyarellenesnek tudom látni, minősíteni parlamenti tevékenységüket. A nemzeti egység ugyanis nem Orbán Viktortól függ, nem a Fidesztől, hanem a nemzettől, és ez az egység, április 11-én világosan megmutatkozott. Egy olyan kis párt, mint az MSZP nem sok vizet zavar e pillanatban, de nemzetközi szinten sokat ronthat a két már említett, szintén ellenzéki és hasonló stílusú párttal együtt.

A Jobbiknak tehát nem a nemzetmentő, a kisembert szolgáló politika a lényeg, hanem az, hogy jobbikos-e valaki vagy nem… Primitív cinizmusról kell beszélnem ez esetben, amely cinizmust és primitívséget korábban, az MSZP-vel kapcsolatosan proletár gőgként aposztrofáltam. Hiszen sok senkiházi uralma volt az hatvanöt éven keresztül. Ma viszont egy másik jelzőt kellene használnom, mert egy másik pártban látom ugyanazt a visszataszító butaságot, hozzá nem értést, és proli gőgöt, a házmester-hozzáállást. De nem találok másik jelzőt. Amit meg találok, újságíróként nem írhatom le. Legfeljebb körül: - Olyan, mint a kocsmában részegen hangoskodó, a szocpolból iddogáló állampolgár, aki mindenkibe beleköt egy feles után, mert a kisebbségi érzés viaskodik az alkohol által „naggyá lett” primitív alanyban. Nos, nekem ezt jelenti a Jobbik, mint a mai MSZP-vel és LMP-vel egyetértő, az Orbán-kormány huszonkilenc pontját bíráló pártocska. S amint környezetemben hallom, a Fidesz egyre jobb működése és parlamenti törvényalkotó munkája a Jobbikban, mint pártban is mind több kérdést vet fel, s a tagság értelmes része is e reálpolitikában véli felfedezni a valós, országot mentő törekvéseket. Nem szidni vagy ócsárolni akarom mindezzel a Jobbikot, csak felhívom a figyelmet arra a jelenségre, amely két kérdést vet fel. Hová vezet a jobbik ebbéli „ellenzéki” politikája, és meddig lesz hiteles úgy, hogy a nemzet érdekeit, ellenzéki „nemzeti párt”-ként nem támogatja? A nagy hang nem föltétlenül a tudást és a hozzáértést tükrözi. És a Jobbik eddig csak a nagy hangot produkálta a nemzet érdekében. Jó lenne tehát tettekre fordítani a hangerőt, a „radikalizmust”. A Jobbik, mint radikálisnak és nemzetinek mondott párt, ma radikálisan kellene, hogy védje a nemzeti összefogást, és azt a kormányt, jelesül a Fidesz-KDNP koalíciót, amely a nemzeti egységet tavasszal Gyurcsány Ferenc nyolc éves megfeszített baloldalellenes munkájának eredményeképpen megteremtette. Ma a nemzetről és nem pártokról van szó! Ezt kellene felfognia végre a Jobbik vezetésének, és ezt kellene hirdetnie a tagságának is. Mert akkor, amikor egy Fideszes javaslatot, amely a nemzet javát szolgálja a Jobbik elvet, akkor Lendvai Ildikóval ért egyet. Az pedig nem kifejezetten nemzeti megnyilvánulás és nem tükre a Jobbik programjának.

Még egyszer mondom, ma nem a Fideszt támogatja vagy támadja a Jobbik, hanem a nemzeti egységet! És aki azt támadja, és nem támogatja, az a nemzet körmönfont és aljas ellenségévé válik. Nem szeretném ezt a meghatározást néhány hónap múlva a Jobbikra bélyegezni… Ezért ma még csak tudatom, hogy mivé lesz a gőg, az értetlenség, a nemtelen kivagyiság, az ellenségeskedés. Hazaárulássá – mint láttuk hatvanöt éven keresztül a világ legbutábbjainak véres uralma alatt.

Azonban, ha a Jobbik ezt a hozzáállást és viselkedést folytatja, akkor sokkal hamarabb bukik és válik megvetett hazaárulóvá, mint azt bárki hinné. Ugyanis a nemzet nem szellemi fogyatékos! A nemzet felfogta az elmúlt fél évszázadban, hogy kik, mit, mikor és hogyan tettek vele - ellene. És az összetartó nemzet soha többé nem engedi meg sem azt, ami az 1948-as kommunista diktatúra kezdete óta, sem azt, ami előtte néhány hónapig történt vele. Mert a nemzeti radikalizmus már megtette a magáét 2010. április 11-én. Radikálisan váltott! És ma, 2010. június 8-án ezzel a radikális, és az egységes nemzeti akarat szülte váltással ment szembe a Jobbik Magyarországért Mozgalom a magyar Parlamentben. Akárcsak Lendvai Ildikó, és egy hírhedt, a szociáldemokrata pártot eladó ember dédunokája...