Keresztényellenes „nemzeti” hőbörgés – egy kis „Vince atyázással”

„Velünk, magyarokkal Boldogasszony Anyánknak szóló szép éneket így énekeltették: "Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el..." Milyen jogon tették ezt? Hogyan éreznék magukat a római egyház képviselői, ha róluk ezt énekelnénk?” (Tomory Zsuzsa – Nemzeti Hírháló)

A fenti sorokat egy közismert hírportál tette közzé, számomra érthetetlen okokból. Ugyan ezen oldalon olvashattunk pálos rendről szóló írásokat, és tömény „Vince atyázást”, olyan tudatlanságra utaló állításokkal, amelyek már-már a néhai, s halálát évekkel megelőzően súlyos szellemi leépültségben szenvedő Árva Vince atya emlékét is két lábbal tapossák. Valami olyasmit érzek, mintha egy keresztényellenes összeesküvés volna erőteljesen kibontakozóban, szembe állítva egy személyt és egy szerzetesrendet azok előtt, akik mit sem tudnak a pálos történelemről, és a Rend mai állapotáról. Ugyanis a Rend ma Magyarországon is virágzik, így a pázmányi hagyomány szerint, az ország is virágzásnak indult. Talán ez zavarja mindazokat, akik igyekeznek szánalmas megnyilvánulásaikkal a Magyar Pálos Rend ellen fellépni, és kisajátítani az általuk eredeti pálos rendnek nevezett valami visszaállítása iránti igényüket. Valami, ugyanis eredeti Magyar Pálos Rend van. Létezik, virágzik és pasztorál. Aki ennek ellent mond, az vagy buta, vagy hazudik. Azonban ezekben Árva Vincére hivatkozni etikátlan dolog, mert egy beteg ember képzelgéseivel él vissza mindenki, aki a Katolikus Egyház és a Pálos Rend mocskolásában e betegségében kihasznált öreg szerzetest idézi, emlékét citálja.

Vince atyát magam is jól ismertem, s kezdetben azt gondoltam én is, hogy minden úgy van, ahogy ő állítja. Csalódnom kellett, mert az általam addig nem ismert betegségéből adódóan súlyos problémákat okozott nekem is, mint újságírónak azzal, hogy képzelt történeteke adott elő, amelyek hihetetlensége okán magam győződtem meg a valóságról… A beteg öregember eddig ismeretlen okból, ismeretlen emberek által utaztatva Erdélybe ment, ahol súlyos baleset következtében nem sokkal Budapestre szállítása után meghalt.

A vele való visszaélés helyett híveinek inkább azt kellene kideríteniük, tisztázniuk vagy közreadniuk, hogy ki és miért vitte Csíksomlyóba a magatehetetlen és szellemileg teljesen leépült embert, hol szállt meg, hol, és hogyan történt a baleset, kik, miért nem engedték az egyházmegye vezetésének halála után azonosítani Vince atya holttestét. Persze ez csupán egy kérdéssor, amelyre eleddig senkitől nem kaptunk választ, csak a halála utáni történésekről hallunk, miszerint – állítólag –Vince atya az MVSZ-re bízta Boldog Özséb szentté avatási ügyét, ami ismét csak szellemi leépülésének – egyes személyek általi – kihasználására utal, hiszen minden pap tudja és ismeri a szentté avatást megelőző eljárást, és tudja, hogy ezen eljárásokat nem intézheti világi prókátor. Árva Vince mindaddig tisztában volt ezzel, amíg betegsége végleg meg nem rontotta elméjét.

A mai „Vince atyázók” és Vince atya emlékét a Római Katolikus Egyház ellen felhasználók - kegyeletsértést követve el - nem, illetve félretájékoztatják az embereket. Ugyanis Árva Vincét tartományfőnöke személyesen kereste fel és kérte, hogy betegségének tudható döntését, a rendből való önkéntes kilépését vonja vissza és térjen vissza a Magyar Pálos Rend hivatalos közösségébe, abba a közösségbe, amelyet a sokat emlegetett, és a rendet II. József után megtartó lengyel rendtartomány is „anyatartománynak” nevez. Arról sem tájékoztatják a kereszténységet aljasul Vince atya nevével támadók a közt, hogy az idős pap már nem tudta ellátni papi feladatait, miséiben betegsége okán többször ismételt vagy éppen kihagyott bizonyos részeket. Ezért megyéspüspöke a székesfehérvári papi otthon szeretetére bízta a magatehetetlen öregembert. Akik a székesfehérvári temetése ellen tiltakoztak, nem tudják a teljes igazságot, amelyet az egyház védelmében – bármilyen nehezen teszem is – le kell írnom: Utolsó szolgálati helyén való temetése ellen maguk a pilisszántóiak tiltakoztak.

Valami tehát nem tiszta, és nem erkölcsös azok részéről, akik Árva Vince pálos atya emlékét saját, ostoba és aljas szándékaik érdekében használják fel. Pedig a fenti kérdéseken kívül még egyetlen dologra választ kellene kapnunk: - Mikor, ki és milyen körülmények között vette át Árva Vincétől a Boldog Özsébre vonatkozó, és civilek által a Vatikánba juttatott dokumentációt, és van-e írásos nyilatkozat erről a szándékról Árva Vince atya hiteles, közjegyzőnél történt aláírásával.

Sajnálatos tehát, hogy az egyház ellen használnak fel egy olyan szerzetest, aki a jót szolgálta, valóban megtartotta és ápolta a Magyar Pálos Rendet a kommunista diktatúrában, de betegsége és ebből eredő emberi gyengesége megtörte ebben a munkában. Isten nyugtassa őt!

Aki pedig a ma már ismét virágzó Magyar Pálos rend eredetiségében kételkedve hőbörgő és keresztényellenes írásokat olvas, ezeket magáénak érzi, az tévúton van. Ugyanis a Magyar Pálos Rend jelenleg is kutatja és tudományosan elemzi a Magyar Pálos rend történelmét, s birtokában van a fellelhető dokumentumoknak. A Magyar Pálos Rend önálló, magyar szerzetesrend, akárcsak a magyar ferencesek vagy más szerzetesrendek. Tévhit az is, miszerint a pálosok valamiféle különleges égi táltos hatalommal lennének felruházva, azonban az igaz, hogy krisztusi lelkületük, és az emberek iránti mérhetetlen szeretetük olykor megoldhatatlannak tűnő problémák elsimítására is képessé teszi a pálos atyákat.

Javaslom és szeretettel ajánlom a kétkedőknek, hogy keressék fel a pálos kolostorokat, a pálos szerzeteseket, a pálos közösségeket és a Pálos Baráti Kört és éljék, tapasztalják meg a mai kor magyar pálosainak hitét, magyarságát és Krisztus-követését. Bizonyos vagyok abban, hogy akik Árva Vince atyát ismerték és szerették, de ma felemás, rossz úton járnak, ostoba és hozzá nem értő írásokkal traktálják önmagukat, a pálosokat felkeresve megtalálják azt a szellemiséget, amelyet számukra a még egészséges Vince atya közvetített. Azt azonban ne keressék, amit egy öreg, beteg, szellemileg leépült, és sokak által kihasznált emberben láttak.

A tévút, és a pongyola tudománytalanság, az idő homályába tűnt ősmagyar „szerek” rendezése ma nagy divat. A tudatlanság azonban, amelyet bevezető sorok is tükröznek Tomory Zsuzsa tollából, jól jellemzik a szellemi és hitbéli kuszaságot. Tomory tudománytalan hőbörgő cikkének idézetéhez, helyesbítéseképpen annyit tennék hozzá, hogy a meggyötört és Máriához imádkozó magyar a török idők „romlott hazájáról” énekelte, imádkozta Máriához szóló himnuszát, s azt nem „énekeltette” vele senki. Ám, a magyar abban az időben még tudta és érezte, hogy Mária a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony egy romlott hazán is képes, tud és akar segíteni. A himnusz eredeti „romlott hazánkról” szövegét Serédi Jusztinián hercegprímás változtatta meg „édes hazánkról”-ra, a kommunista diktatúrából való felszabadulás utáni években. Aki pedig a kereszténység ellen uszít ma, az hasonló „romlott hazát” készít elő, mint a török… még ha bármilyen jó szándékkal teszi is! A jó szándékot azonban egyre nehezebb a keresztényellenesség megfontolt és olykor aljas, kegyeletsértő módszereiben felfedezni. Jó volna tehát, a pálosokról a pálosokat kérdezni, hogy végre hiteles választ kaphasson kérdéseire minden Istent, és hitet kereső magyar testvérünk!

Sgy.