A végvárak mindig biztosítékai voltak az országnak. És a végvárakat
ezért rendben is tartották. Ma a végvárakat a vidék jelenti.
Az a vidék,
amelyről a kormánypártok alaposan megfeledkeztek. Hiszen lett volna idő
arra, hogy a vidéki magyar embereket naprakészen tájékoztassák,
összejöveteleken beszélgessenek az ország gondjairól és a kormány
eredményeiről. Nem tették!
A kormánypártok kommunikációja
tragikusan rossz. Mert nem elég vadonatúj TV stúdióból cinikusan
kiröhögve és ócsárolva az ellenzéket, tudóst játszania egy-egy
sztárújságírónak, s nem lehet nagyképűen és alázat nélkül, az ellenzék
trágár szintjére süllyedve elveszteni saját méltóságunkat, azt, ami
által mások vagyunk, mint ők. Ez azonban még nem is volna olyan nagy
baj. Az igazi baj országos szinten, a végvárak ostoba kapitányaival, a
nagy mellényű vezérekkel és alvezérekkel van, akik hatalmi mámorukban
cseppet sem törekednek arra, hogy alázattal és szeretettel, valóban a
haza szolgálatába állva munkálkodjanak. Mert a hatalom és a pénz
elvakít.
Amíg az ellenzék szisztematikusan hazudozott minden kis
faluban, és elment a lakossághoz - amire a lakosság nagyon is érzékeny,
mert igényli azt, hogy a „nagyok” (a nagynak képzelt senkik) szóba
álljanak vele - addig a mi oldalunk a helyi és megyei
vezetőinek csak a városok és a jobboldali celeb előadók voltak fontosak. A környékbeli falvakba a kutya sem látogatott el...
Igaz, hogy ma „csak” Hódmezővásárhely bukott el, de nem is
merek továbbgondolkodni. Hiszen a szalon-trágár, az ellenzéken jókat
röhögő, de üresfejű és elbizakodott nemzeti média-celebek, a kommunikációért
felelős Fidesz-vezetők nemcsak a Fidesz győzelmét veszélyeztetik ostoba
és csapnivalóan rossz, ám jól fizetett kommunikációval, de kétmillió
választó és az egész nemzet jövőjét teszik kockára saját érdeküket
erősen szemmel tartva.
Három éve néhai kollégám és barátom bennfentes özvegye - nem saját indíttatásból - megkért, hogy
írjam le a „magas hivatalnak”, miként lehetne – szerintem – javítani a
Fidesz kommunikációján, milyen hibákat tapasztalok és milyen
lehetőségeket látok a hibák kijavítására, a Fidesz kommunikáció
erősítésére. Megírtam, elküldtem a hölgytől kapott e-mail címre. Választ - kissé európaiatlan módon - azóta sem kaptam… pedig
olvasták, akiknek szólt, akik költő barátom özvegyén keresztül kérték, és akiknek
valóban módjában állt volna a leiratban foglaltakat megvalósítani, vagy azokból
átvenni néhány gondolatot. Három éve érvényes,
és immár igazolódni is látszik az akkor leírtak minden egyes sora.
Ma
elbukott egy város! Holnap minek kell elbuknia, hogy végre alázatot,
szeretetet, méltóságot és következetességet, szakmaiságot és nyelvi,
viselkedésbeni pallérozottságot tanuljunk? Hogy megtanuljuk, meddig
lehet egy arcot folyamatosan a képernyőn tartani, meddig lehet ugyanazt
mondani, milyen stílust kedvel és fogad el a néző, az olvasó, a vidéki
és a városi ember stb…
A legnagyobb baj persze a nemtörődömség
és a fennhéjázó modortalanság, a szalon-trágárkodás, amely nem a kormány és nem a
Miniszterelnök jellemzője, hanem azoké, akik jól élnek, de rosszul
teljesítenek, akik csak önmagukat ismerik el és föl, nem azokat, akikhez
beszélnek, akiknek fontos Magyarország. Igaz, ezek a jobboldali öntelt
média-celebek akkor is megélnek majd, ha kétmillió magyar… sőt, az egész nemzet
vonaglani fog miattuk a fájdalomtól.
S mindezek mellett a
végvárak omladoznak, a vidéki emberhez a kis falukba nem megy a Fidesz,
de megy az összes ellenzéki hazaáruló, s teletömi a vidéki ember fejét, kapzsiságot és irigységet generáló hazugságokkal. És ezt az esendő,
egyszerű ember elfogadja. Ma már ott tart a vidéki emberek nem kis
hányada, hogy hazugságnak véli a migránsok által elkövetett nyugati
bűncselekményeket is. „Nincs azokkal semmi baj” - hallottam a minap a
faluban, s azt is hozzátette még az egykor Fidesz-szavazó, 65 éves gazdálkodó: – „Milyen jogon kér
a cigány(sic!) pénzt a kerítésért a zuniótól, hát nem ők kérték aztat a
kerítést…”
Itt tartunk tehát. Későn jött figyelmeztetés volt a
vásárhelyi választás, s bizonyára azok, akikhez e néhány szemrehányó
sorom szól, meg sem értik miről beszélek. Hiszen, én ingyen kérem tőlük,
hogy megértsék, amiről írtam…
Igen dühös vagyok! Mert hiába dolgoztunk akkor nyolc évig, ha néhány "nagyarcú", szarházi kommunikátor, saját zsebe okán, egy nemzetet is képes tönkretenni. Noha időben szóltam – én is…
Igen dühös vagyok! Mert hiába dolgoztunk akkor nyolc évig, ha néhány "nagyarcú", szarházi kommunikátor, saját zsebe okán, egy nemzetet is képes tönkretenni. Noha időben szóltam – én is…
Stoffán György