A politika legalja az, amikor egy párt vezetése, a saját megmaradása és egyéni jóléte érdekében olyan példaképek emlékét rángatja elő, akiktől a példakép egész életében óvta és védte a rábízottakat. Ez történt 2026. február 18-án Bukarestben, amikor a román alsó- és felsőház, az RMDSZ kezdeményezésére Márton Áron emlékévet hirdetett, a nagy székely püspök születésének 130. évfordulója alkalmából. Politika ez a javából, amelyben sajnálatos módon, komoly részt vállalt a jelenlegi erdélyi magyar katolikus egyház vezetése is. Olyasmi ez, mintha Apor Vilmos püspököt a szovjet – ma már orosz – hadsereggel ünnepeltetnénk, vagy Mindszenty hercegprímás emlékévet hirdetne Dobrev Klára.
Politika ez a javából, és ezt a politikai méregkeverést, erdélyi református testvéreink is aggódva, döbbenten szemlélik!
Hiszen, Márton Áron nem Románia püspöke, hanem a székely-magyar nemzet védelmezője, útmutatója, hitében és magyarságában megtartó ereje volt – felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az elnyomott székely-magyar nemzetéért szenvedett, és kiállt a legveszélyesebb időkben is azért, hogy ez a szülőföldjén megalázott nemzetrész megmaradjon annak, aminek Isten teremtette, s ott maradjon őrzőnek, ahová az Isten teremtette.
Ezt a Márton Áron-i életszentséget hígította fel – próbálja
felhígítani – az a politikai párt, amelynek a magyar-székely érdekeket kellene tűzzel-vassal
védeni, és megtartani, őrizni azon példaképeink emlékét, akik máig erőt,
kitartást és hitet adnak a lankadóknak, akikhez imádkozik a megalázott, akikben
haláluk után is bízik a halandó.
Ám, bedobni egy szentéletű székely püspök emlékét a politika
szennyébe, minden árulásnál aljasabb dolog. Kivált akkor, amikor azok, akik
megszavazták a román parlament két házában az RMDSZ emlékévét, most éppen
törvénytelenül és magyargyűlöletüket kielégítve, vasgárdista módszerekkel,
vasgárdista bírósági ítélettel kényszer-kiköltöztetni akarják a nagyváradi
premontrei apátot a rend saját, megmaradt kolostor-részéből.
Így, ma már érthető, hogy miért nem szólt egyetlen szót sem
az erdélyi magyar katolikus egyház vezetése és püspökei, s miért csak egyetlen
pap állt nyilvánosan Anzelm apát úr mellé.
Micsoda ördögi játék folyik a nemzet utolsó mentsvára, azaz, a székely-magyarság ellen!? Milyen méregkeverés van Erdélyben azóta, amióta az egyházfői látogatás és a balázsfalvi boldoggá avatás megtörtént!? Miért cél minden oldalról a beolvasztás politikája?
Vajon kik és miért rombolják Erdély és a Részek magyar katolikus egyházát? A választ az Olvasóra bízom.
Lassan nyugdíjasok lesznek, kihalnak azok a nagyszerű papok,
akik kitartottak nagy példaképük, Márton Áron mellett, s akiket Márton Áron szentelt
pappá. Számos vértanút ismerünk közülük, akik e kiállásért, az erdélyi,
partiumi magyar katolikusságért vállalták a szenvedést és a halált. Vajon van-e
olyan aktív, fiatal pap, aki ki meri mondani az igazságot, s nem dicsőíti a
szószékről az RMDSZ-t ezért a megalázó és a nemzetmegtartó erő felhígítását
szolgáló tettért? Lesz-e pap, aki Márton Áron láng szavú püspök szellemében
szolgálja népét a szószékről és kiáll Anzelm apát mellett?
Ha a gyulafehérvári érsek hirdetett volna emlékévet, példamutató
és követendő püspökünk születésének 130. évfordulójára, és hangosan tiltakozna Bukaresttől
Brüsszelig a váradi, a szatmári és a temesvári püspökkel együtt a nagyváradi
vasgárdista törvénytelenség ellen, akkor örömmel, hittel és elszántsággal állna
melléjük a nemzet.
A jelenlegi helyzetben azonban, csak a megosztottságot és a
megaláztatást kapják osztályrészül mindazok, akik Márton Áron püspök
szellemiségét és elkötelezettségét vallják és aszerint élnek.
Msgr. Miguel Maury Buendía korábbi bukaresti nuncius marosvásárhelyi,
az erdélyi magyarságra vonatkozó megjegyzése jut eszembe: „Miért nem olvadtak
már be? Volt rá száz évük”…
Ma, ezt a mondatot, ezt a célt másképpen fogalmazták meg. Bocsánatkérés
és a sorjobbítás szándéka nélkül, egy üres, politikai emlékévet nyitottak
Bukarestben, miközben Nagyváradon „korbáccsal ütik” a magyar katolikus egyházat,
a kilencszáz éves premontrei rendet és annak apátját, páter Anzelmet.
A Sátán dörzsöli a tenyerét…
Stoffán György