2024. április 19., péntek

Krumpli-mizéria és visszaélés Iváncsán, a Reálban…

 


Hétvégi bevásárlás. A slejfnire mindent felír az ember, aztán elindul megvenni, amit kell. Mivel alig van már maszek, adott, hogy az ember a legközelebbi rabló-multihoz térjen be. Nekem ez, Iváncsa, ott is a Reál. Mivel várom hétvégére a családomat, elsősorban krumplit, disznóhúst akarok beszerezni. Ám, a jelzett bolt vezetői, önállóan eldöntötték, hogy személyenként 2, azaz kettő kilogramm(!) krumplit vásárolhat mindenki. Az indok, hogy náluk olcsóbb, mint másutt, ezért lehet szerintük, a kormányrendeletet és minden normális elgondolást mellőző boltos-diktatúra.

A „náluk olcsóbb, mint máshol” állítás azonban nem igaz, hiszen a 460 és az 520 ft-os, szemmel láthatóan külföldről behozott, netán ukrajnai burgonya nem számít olcsónak. Gyorsan letettem hát arról, hogy itt vegyem meg a krumplimat. Irány Adony! Itt is 500 ft körüli árban volt a már kicsirázott, hibás, tavalyi pityóka, tehát ezt a lehetőséget is kihagytam, habár az eladók kedvessége jól esett. Felajánlották ugyanis, hogy segítenek kiválogatni a kellő mennyiséget. A krumpli minőségét látva, nem éltem a lehetőséggel. Benéztem hát az adonyi Sparba, ahol a 380 ft-os krumpli elfogyott már, cserébe azonban, volt öt szem, újnak mondott krumpli szép műanyag dobozban ezerkettőszáz forint/kg körül. Itt bár bizonytalanul ígérték, hogy délutánra talán hoznak az olcsóbb élelmiszerből, de inkább vártam két-három órát. Beszerző utam tehát, a közeli Pusztaszabolcsra vezetett, ahol a Sparban szintén volt az 1300 ft körüli „új” krumpliból. A hazai krumpli itt is hiánycikké vált… Végül örömömre, a maszeknál tudtam venni 10 kg krumplit 2000 forintért.

Az újkrumplis mese tehát, egy olyan üzleti vállalkozásból eredhet, amely korántsem tisztességes, mondhatni ócska gazemberség. A nagybani kereskedők és a cinkos boltosok pedig, hogy el tudják adni ezt a külföldi szemetet, eldugják a hazai, tavalyról maradt krumplit, így hamarabb elkel – ha elkel – a külföldről, fillérekért, ki tudja honnan behozott, mivel és hogyan kezelt portéka.

A legfurcsább azonban eme üzleti gazemberség mellett az, hogy a Rákosi-korszakra emlékeztető iváncsai Reálban, nem csak a krumpliból lehet két kilót vásárolni, de az eladók kapásból vagy tíz terméket felsoroltak, amelyekből egy vagy két liter, kilo vagy csomag vásárolható.

Ilyen körülmények között kérdés, mit tehet a szülő ha, három-négy gyermeket, idős családtagokat stb… kell a hétvégén jóllakatni? Netán tolókocsival és babakocsival felsorakoztatja a családot, hogy szombat és vasárnap ne maradjanak elegendő étel nélkül? Hol van ilyenkor a fogyasztóvédelem, és az egyéb ellenőrzés? Egyáltalán ki védi meg Iváncsán, az efféle kereskedelmi túlkapásokkal szemben a vásárlót, a családokat? A porciózó kereskedelem, békeidőben csak és kifejezetten a boltos, így a multi kapzsiságára vezethető vissza. Hiszen, azzal él vissza az iváncsai Reál vezetése, hogy habár a kormány kötelezte az akciózásra, ám abból az áruból, amely akció alatt van, ő maga határozza meg a vásárolható mennyiséget. Tehát, nem csak a vásárlót károsítja meg az iváncsai Reál, hanem törvényt is szeg az álnok és önhatalmú visszaélésével. Láthatóan minden következmény nélkül!  Egyelőre…

A vásárló pedig, marad a dohogással, a mérgelődéssel és azzal, hogy körbejárja a környéket, ha enni akar.

Mindezt miért írtam le és adom közre? Mert ha ezen az iparosított vidéken ez megtörténhet, akkor nem egyedi kereskedői visszaélésről, hanem országos szintű nagykereskedői, kereskedői gazemberségről lehet szó. Jó volna, ha a vásárlói tudatosság az efféle visszaéléseket is megakadályozhatná. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mások is szóvá teszik a törvénytelenségeket. Hiszen minden magyar állampolgár adózik és meg is akar élni. Mert ez nem kereskedői privilégium! 

Nemzeti Napló