Igen, háború van! Egyelőre csak olyan nagy háború, mint az óvodaudvaron. Számháború. Most éppen, az a legnagyobb problémája mind a jobb-, mind baloldalnak, hogy vajh’ hányan lehettek a liberális világ új szinkrontolmácsának a tüntetésén, azaz, hányan szeretnének katonaruhában ukrajnai frontokon háborúzgatni abban az esetben, ha győzne a Magyar Péter által képviselt „népi demokrácia”? „Komoly” politikai elemzők azon tanakodnak, hogy a „szimüvész” hogyan énekelt és tudta-e a nagyérdemű, félrevezetett tömeg a Kossuth-nótát vagy sem. Valóban ezek lennének Magyarország mai legnagyobb problémái? És a nemzeti oldal publicistáinak is az volna a legfőbb feladata, hogy gúnyolódjék, röhögcséljen? Magyar Péter és követői csak prédái annak a szellemiségnek, amely hatalmas erővel próbálja megsemmisíteni a magyar kormányt,
Magyarországot,
annak érdekében, hogy egy háborút követően ellenségeink kezére kerülhessenek a
még Trianon után is megmaradt értékeink, a vizünk, a gázunk, termőterületeink
stb…
Mert
a cél nem más, mint végre, 1100 év után beteljesíteni a kárpát-medencei magyartalanítás
vágyát, amelyet a pozsonyi csata idején fogalmaztak meg. És mi, itt, a Kárpátok
gyűrűjében véletlenül sem arról beszélünk, hogy miként lehetne a liberális és
kommunista gyűlölködést kizárva összefogni, hogyan kellene Orbán Viktor
politikáját értelmes módon népszerűsíteni, megértetni a
folyton
lázongó és elégedetlenkedő, irigy tömegekkel, és milyen lehetőségek állnak
rendelkezésre a Fideszből élő, de Fidesz-ellenes kiskirályok hatalmának a letörésére
és a hazaárulók megbüntetésére. Nem! A magyar sajtó most megint szórakozik,
primitíven reagál lényeges dolgokra és véletlenszerűen sem sikerül beletrafálnia
abba, hogy valójában mivel kellene komolyan, hozzáértőn foglalkoznia. Lassan
háborús féllé válunk, ha ez így megy tovább, és ha a nemzetnek mondott
civilszervezetek is locsolják az olajat a tűzre. Ki-ki a maga stupid
esztelenségével: a „népé a hatalom” – Kun Béla-i jelszóval, a történelmietlen és
végtelenül ostoba szkíta „kisebbségi” küzdelemmel, az egyház-, és
keresztényellenességgel, a nemzetiségek összeugrasztásával, az antiszemitizmussal
való ostoba félelemkeltéssel stb…
A
jelenlegi magyar belpolitikai helyzet, e demokratikus sokszínűségében olyan, mint
a békebeli, Frim Intézet, azaz, diliház. A baj ott leledzik, hogy a hidegvizes zuhanykezelést
és a sokkolást (a belpolitikai rendcsinálást), a fene nagy nemzetközi,
demokratikus, politikai „orvoslás” Macronnak meg Scholznak igen, de nekünk nem
engedi meg. Persze, ha tovább tart ez az Amerikából pénzelt,
felturbózott, proletár elégedetlenségi hullám, akkor bizony mégis kapunk majd sokkot. Egyet! Az azonban nem gyógykezelés lesz, hanem kivégzés, megsemmisítés, eltörlés, amit már ezerszáz éve tervez a „művelt Nyugat”. Tehát, észhez kellene már térnie mindenkinek kicsiny hazánkban, mert a háború – az igazi –, lassan ránk töri az ajtót! A háború pedig, ha akarják a mai lázítók, ha nem akarják, akkor is eltakarítja a hazaáruló és elmeháborodott, erkölcstelen és hazug politikai múzsákat… Csak az ő agyukig még nem jutott el, mert a kapott dollárokra nem írták rá, mi lesz a sorsuk. Maguktól meg nem fogják fel, hogy az általuk szolgált nemzetközi, liberális káoszba ők is belepusztulnak. Viszont, a nemzeti média is felnőhetne végre a kormányra és a magyar társadalomra leselkedő, a Nyugat által egyre hangosabban hirdetett veszélyek komolyságához. Ugyanis az, amit most a jobboldali média művel, azonos a baloldali - liberális média, ócska, proli színvonalával. A gúnyolódás, az utálkozás, a röhögcsélés nem újságírói műfaj, de jelenleg nem is időszerű! Ebben a helyzetben nem elég a Sajtóklub és a Bayer Show, mint normális, kulturált politikai elemzőműsorok! A napi nyomtatott és elektronikus sajtóorgánumoknak és a Megafonosoknak is minimum azt a szintet kell(ene) hoznia! A nemzeti médiának nem lehetnek súlytalan, hülyegyerekes, az egykori szocialista média szabályai és szokásai alapján készített megnyilvánulásai, mert azok méltatlanok és értelmetlenek! Nem kellene a politikai újságírásban lemenni a „cipőt a cipőboltból” reklám szintjére.
Be kellene látni, hogy jelen pillanatban Magyarországon, de talán az egész Kárpát-medencében is, a legkisebb probléma, hogy hányan is voltak az új Cohen Béla politikai debütálásán, a budapesti tüntetésen, ahol a „szimüvész”-nek valahogy tényleg nem sikerült énekelnie…
Stoffán
György