Az írói agy néha meglehetősen furcsa asszociációkra képes egy-egy hír hallatán. Mária Terézia óta nem volt női vezetője Magyarországnak… Régen ott porosodó emlékek kerülnek elő fejem merevlemezéről, pedig csak egy-egy morzsa kapcsolja össze a hallott hírt és a régi történetet. Szinte nincs is összefüggés közöttük… Hiszen, Orbán Viktor miniszterelnök úr döntése Novák Katalin elnökké választását illetően, mint sok más esetben, most is bölcs döntés…
Szórakoztatásul azért elmondom a történetet, ami eszembe jutott a Kormányinfó alatt…
Sokszor megfordultam a rendszerváltás idején az ausztriai Scharnitzban, ahol öreg barátom, Gróf Széchenyi János Péter élt. Azután került Tirolba, miután a szovjetek megszállták Sopronhorpács környékét, s alig marad idejük, két szekérnyi ingóságot felpakolni. Sok viszontagság és hosszú évtizedek után, az Innsbruck fölötti határfalucska lett az otthona. Felesége, a Gräfin származott innen, s Olaszországból végül visszaköltöztek e mesebeli tiroli falucskába. A rendszerváltás után megbízott azzal, hogy magyarországi vadászati és ingatlan ügyeit intézzem, mintegy azzal tisztelt meg, hogy titkára lehettem.
A jó kedélyű, hihetetlen műveltséggel rendelkező idős gróffal sok időt töltöttünk együtt. Hol szerény tiroli rezidenciáján Scharnitzban, hol pedig itthon, Magyarországon.
Egy
scharnitzi látogatásom alkalmával, családi ünnep lévén aznap, kicsit több
Obstlert sikerült innom, amivel János Péter igyekezett lépést tartani. Ő az
általa szeretett Apfelweint kortyolgatta. S mint mindig, előkerült a történelem…
nagyjaink hősiessége, árulóink aljassága, a kommunizmus és minden más, ami a
magyar sorsot, az arisztokrácia életét befolyásolta. Így esett szó Mária
Teréziáról is, és arról a törvényről, amelyet Pargamtica sanctioként emlegetünk,
bár eredeti latin jelentése egy idegennek semmit nem mond. Nekünk, magyaroknak
azonban igen… például Madéfalvát…
Már meglehetősen kapatos állapotban arról is beszéltünk, hogy jó lenne ezt a törvényt mihamarabb eltörölni. Halványan rémlik, hogy Habsburg Ottó neve is szóba került, meg a telefon… majd filmszakadás.
Még
reggel is forgott velem a vendégszoba, de erőt véve magamon, s a mosdó csapja
alá tartott fejem megkönnyebbülése révén, sikeresen felöltöztem, s lementem a
nappaliba. János Péter ott ült a fotelben és kortyolgatta az Alcaselzeres
vizet, felváltva a kávéval, amit a Gräfin volt kénytelen megfőzni, mert János
Péter nem tudta feltölteni vízzel a kávéfőzőt… Nos, így üldögéltünk kis ideig,
s mindketten az esti beszélgetésre gondoltunk… Azon meditáltunk, hogy mi maradhatott
ki…
A választ hamar megkaptuk. Csengett a telefon. János Péter felvette, és mihelyst felvette, abban a szent pillanatban jött a kagylóból is kihallható kissé ideges „áldás”. Gelsey Erzsébet grófnő, Őfensége Habsburg Ottó főherceg pöckingi titkárnője tett „javaslatot” János Péternek, a következőképpen: – „Na, idefigyeljen Széchenyi! Ha maguk Scharnitzban, éjnek idején, sub rosa rendi gyűlést tartanak tökrészegen, akkor legyenek olyan kedvesek legközelebb nem hajnali fél háromkor hívni Őfenségét, a Pragmatica sanctio eltörlésének az ügyében! Megértette?„… és a telefon elnémult, csak a szokásos hang maradt a grófnő után, mint amikor az EKG kiegyenesedik az intenzív osztályon.
Egy pillanatig János Péter kezében a telefonnal mereven állt, majd letette a kagylót. Mindketten nagy nevetésben törtünk ki. A Gräfin, aki éppen a reggeli hamm end eggs-et készítette semmit nem értett – hála a Fennvalónak –, János Péter pedig azzal intézte el az ügyet, hogy: – Akkor kérlek, telefonáltunk is, nem csak akartunk telefonálni…
Hazafelé, Bécsben, az Opernringen Gelsey grófnőt látogattam meg egy könyvkiadás ügyében, de nem mertem rákérdezni az éjszakai rendi gyűlés pöckingi eseményeire… Nem tudta ugyanis, hogy én voltam a másik Pragmatica sanctio eltörléséről szóló „Obstleres törvényjavaslat” előkészítője…
Stoffán
György