1944. december 31-én megkezdődött a német nemzetiségű polgárok deportálása Romániából a Szovjet lágerekbe.
Az NKVD bukaresti operatív törzsének nyomására és koordinálásával megkezdődött a német nemzetiségűek deportálásának művelete. A román hatóságok rendeleteket bocsájtottak ki a deportálások lebonyolítására. (Rendőrségi államtitkárának 1944. december 32.137/31. számú rendelete, a Rendőrség Főparancsnokának 32,475 S/3, 1945. január, a nemzetbiztonsági rendőrség 32.974/8. számú táviratrendelete, 1945. január 34.974/8, telefonos rendeletek száma 33.224/10., január, 1945., a Rendőrségi Főigazgatóság 34.883-S/24. 1945. január 24.883 rendelete stb…) Ezeket a rendeleteket eljuttatták a területi közigazgatási és rendőrségi szervekhez, és ezeken keresztül megszervezték a németek deportálását, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság küldöttsége által rögzített és előírt időpontban: 1945. január 10–20. között.
Megállapították, hogy minden munkaképes németet nyilvántartásba kell venni, függetlenül attól, hogy milyen állampolgárok. A férfiak munkaképességét 17 és 45 év között határozták meg, a nőkét pedig 18 és 30 év között. Nem deportálhatják azokat a nőket, akiknek egyéves kor alatti gyermekük van. Kivételt képeznek azok a román nők, akik német nemzetiségűekkel házasodtak, valamint azok a német nők, akik románok házastársai, szerzetesek, apácák, és azok a kiemelt gyárakban dolgozó német nemzetiségű munkások, akiket egy szovjet tiszt, és a rendőrség vagy csendőrség képviselője által létrehozott bizottság döntése révén fölmentettek a deportálás alól. Illetve „nem deportálhatók azok a szakemberek, akiket nem lehet helyettesíteni”. (Minden lágerben voltak egyházi személyek, papok és apácák, akikkel szemben különös kegyetlenségeket alkalmaztak a fogva tartók, mind Romániában, mind a Szovjetunióban! – a szerk.)
1945. január 2-án és 3-án megkezdődött a mintegy 5000 szatmári sváb deportálása. A kényszermunkára küldött 5000 fő közül az 1945-1949 közötti időszakban csaknem 3000-3500 szatmári sváb halt meg.
Erdélyi szászok deportálásáról szóló statisztikák szerint több mint 30 000 embert deportáltak a Szovjetunióba, ami Erdély német lakosságnak mintegy 15%-át teszi ki (1941-es népességi adatok szerint). A kitoloncolt személyeket illetően nem tartották tiszteletben a deportálási végzésben előírt életkort. A halálozásokról nincsenek hiteles adataink.
1945. január 14. és 16. között körülbelül 33 000 bánáti svábot szedtek össze házaikból. A városokban a vegyes román-szovjet katonai járőrök erőszakkal távolították el otthonaikból a listán lévőket. A falvakban csendőrök és a polgármesteri hivatalok tisztviselői gyűjtötték össze a német lakosságot, elvitték őket a gyülekezőhelyekre, majd bevagonírozták és Temesvárra szállították a transzportot.
Az első ilyen transzport Temesvárról a Szovjetunióba 1945. január 18-án indult el. Heteken keresztül zsúfolt marhavagonok vitték az embereket a téli fagyban, higany-, és uránbányákba. Ott a deportáltakat napi 12 órát dolgoztatták, ahol éheztek, fáztak, minden higiénia nélkül. A túlélők maguk mesélték el, hogy a fűtetlen barakkokat is maguk építették a csikorgó orosz fagyban, s a fagyott répát rágták ki a földből. A deportáltak közül mintegy 25000 fő halt meg.
Az Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien 1995. január 13-i számában megjelent egy cikk, amelyből kiderül, hogy a román kormányt valójában nem lepte meg „teljesen” a kitoloncolási parancs, mert még mielőtt megkapta volna ezt a parancsot, a kormány úgy döntött, hogy listázza a kényszermunkára fogható férfiakat és nőket. Ezzel egy időben megkezdték a CFR-t (Román Államvasutak) felkészíteni arra, hogy elegendő marhavagon álljon rendelkezésre a deportálásokhoz. Gondosan előkészítették tehát, a német nemzetiségű román állampolgárok deportálását. A román miniszterelnök, már 1944. december 19-én, telefonos megbízást küldött a rendőrségeknek, hogy regisztrálják a német nemzetiségű munkaképes lakosságot.
A Vörös Hadsereg összes fegyveres egységének parancsa volt arra, hogy deportálja és lágerekbe gyűjtse a munkaképes német nemzetiségű civil lakosságot a Szovjetunióban is. Romániában ezt a küldetést a román hatóságok segítségével hajtották végre a Vörös Hadsereg egységei és a GRU ügynökei (Главное Разведивательное Управление - a Szovjet Hadsereg információs szolgálata) támogatásával. (A román hatóságok ugyanezzel a módszerrel deportálták lágereke Románia különböző pontjaira a magyar és a székely lakosságot. Az ott elhunytakról azóta sem született még megközelítő becslés sem. Azokat pedig, akik ellenálltak, saját udvaraikon lőtték agyon – családostól. Ez a deportálás kísértetiesen hasonló volt a romániai zsidóság ellen elkövetett bűncselekmény sorozathoz, amelyet a román hatóságok a német hatóságokkal karöltve követtek el. Ez utóbbiról lényegesen több adat áll rendelkezésünkre, többek között Matitas Carp, Holocaust Romániában című dokumentumkötetéből – a szerk.)
Forrás: Transilvania Noastra – közzétette: Vadnay Lajos
https://moscova.mae.ro/.../files/carte_deportare_schipor.pdf
https://de.wikipedia.org/.../Verschleppung_von_Rum%C3...
Nemzeti Napló