Nézem, hallgatom, olvasom a híreket és csak álmélkodom azon, hogy milyen ostoba teremtmény az ember. Az idő múlásával, mintha valami ismeretlen kór támadta volna meg az egész emberiséget, azaz, az egész emberiség agyát. Ebben kivált a politikusok járnak elől, nagymértékben bizonyítva saját fertőzöttségüket. A kisebb mértékű tünetek a társadalom minden szintjén láthatóvá váltak, főként a közösségi oldalakon, de az egyházakban, és a világi civilszervezetek vezetői és tagjai sorában is. A betegség legkirívóbb tünete az okoskodás, ami nem csupán a tett halálát, de a tehetetlenség teljes bizonyosságát is mutatja. E szánalmas tehetetlenségben is kirívó a betegség másik tünete, a gyűlölködés. Mindenki mindenkit támad, mindenki mindenkinek az ellensége és mindenki számára az az egyetlen igazság, amit ő maga vall. Igaz, a saját igazsága is úgy kezdődik, hogy „elfogadom a mások véleményét is, tolerálom azt, de…” – ám, máris felhúzná a géppisztolyt e tolerancia jegyében.
A súlyos kór kutatása arra a következtetésre jutott, hogy a kór okozója a főniciaiak találmánya, a pénznek nevezett méreg. Hatása nem függ politikai, érzelmi, vallási, eszmei elkötelezettségtől és mindegy ki terjeszti. A betegség kezdeti szakaszában teljesen egészségesnek tűnik a páciens, majd minél több kórokozó birtokába kerül, annál súlyosabbak a tünetek. Megjelenik e kórokozó a másik mutánsa is, a kapzsiság, amely abban mutatkozik meg, hogy a kórokozót a beteg sajátjának tekinti, és megfertőzni sem akar senkit, sőt, ha valaki más is megfertőződik, akkor annak a kórokozóját – pénzét – is el akarja venni. A kór mindaddig nem jelentett veszélyt, amíg jól körülírható területen fertőzött. Ma már azonban világjárvánnyá nőtte ki magát. Az élet és a társadalom minden területén súlyos elváltozásokat okozva, de veszélyezteti a Föld nevű bolygó egészséges fennmaradását is, ami ellen a Föld nevű bolygó az utóbbi időben öngyógyító folyamatok beindításával kezdett védekezni. Földrengések, árvizek, tűzvészek, vulkánkitörések és a jégtakaró felolvadása, összességében ennek a védekező mechanizmusnak a részét képezik, de a betegségtől ezt a folyamatot nem észlelik sem a politikusok, sem az egyházak vezetői, sem a hétköznapi emberek, bár ez a folyamat teljesen megszünteti majd a betegséget a már fertőzöttekkel, és a betegség terjesztőivel együtt. Van persze más lehetőség is a kipusztuláson kívül, de maga a betegség vakít, így az erkölcsnek, hitnek, mint a természetes és kíméletes gyógymódnak a létezését vagy homályosan, vagy sehogy nem látja a beteg (világ) és annak diktátorai... pedig ők is kipusztulnak.
Ma már a betegség súlyosabb változata is feltűnt. Ez a harácsolás, amelyben azt is elfelejtik a harácsolók, hogy sem akkor nem veszik hasznát a felhalmozott kórokozónak, ha a Föld nevű bolygó kitessékeli az emberiséget, sem akkor, ha természetes úton kerül dobozba vagy kolumbáriumba. Ráadásul a legkisebb részvétet sem fogják érezni a megmaradottak, a kapzsiság után kimúlt embertársaikkal szemben. A politikusok, akik a saját népüket is feláldozzák a betegségükben, úgy kerülnek majd be a történelemkönyvekbe – ha még lesznek effélék –, mint gyűlölt és áruló niemandok. Ám a betegség ezt sem engedi észlelni a számukra. Inkább a társadalom szellemi elmaradottságban szenvedő részének tartanak előválasztást, és átvernek mindenkit, aki él és mozog - a szerezhető, ellopható pénz érdekében, hiszen ez a betegségük. Pedig, ezek a betegek sem örök életűek, csak arra a haszonra áhítoznak, amelyet ma más politikusok tehetnek zsebre egy-egy projekt előtt, közben és után. A betegség velejárója egy másik kór: az irigység. A betegségben bármit képesek feláldozni, csakhogy nekik jusson a legtöbb kórokozó. A betegség pusztítja a kultúrát, a zenét, az irodalmat, a művészeteket, a társadalom erkölcsét, a vallási elkötelezettséget, a nemzet és a haza iránti hűséget, a családokat, a házasságot, a nemek közötti, és a Teremtés által alapigazságként létező különbséget, az ártatlan gyermekek tiszteletét és józan nevelésük lehetőségét. Mindent.
S amíg e betegségtől szenvedő politikai világ önmagával, előválasztással, a hatalom erőszakos megszerzésével múlatja a drága időt, addig a Föld nevű bolygó keményen dolgozik azon, hogy mindez írmagostul megszűnjék. És meg is szűnik hamarosan. Mert a Föld nevű bolygónak, a Teremtésnek és a Teremtőnek e betegség megszüntetése csak egy mozdulat… egy vulkánkitörés, egy árvíz, egy tűzvész vagy egy földrengés. És mindez nem azért van, mert a Mari néni a faluban fával fűt és a tehene nagyokat fingik, vagy, mert gyermekek születnek… hanem pont azok miatt pusztul el a világ, akik efféle megállapításokat tesznek, mint a világ jól (le)fizetett (tehát menthetetlen beteggé tett) rendkívül primitív, embertelen és nagyon nagymértékben megfertőződött, vezető kommunista és liberális politikusai…
Jobb volna tehát, ha a természetes gyógymódot, a régi "tízpontos használati utasítást" használnánk, kicsit megkeverve a jézusi parancsokkal: alázat, szeretet, hit…etc... Mert bármennyire is hihetetlen, Dobrevtől-Jakabig, Bidentől-Merkelig mindenki dobozba kerül előbb vagy utóbb, és attól kezdve értéktelenné válik a harácsolt, lopott, ebül szerzett vagyon, a hazaárulással szerzett „betegség” - azaz, a pénz -, és a hatalom. Csak az utálat és a szánalom, az undor marad utánuk… Olyanokká lesznek, mint Hitler vagy Sztálin a történelemkönyvekben.
A Föld nevű bolygó azonban helyreáll, emberekkel vagy emberek nélkül… akár a Tisza, a ciánszennyezés után. Mert a normalitás is regenerálja önmagát! Csak még az árát nem ismerjük pontosan. Pedig, az hasonló lesz, a mai, észre nem vett, a hírekből szándékosan kihagyott természeti katasztrófákhoz.
Mi okoztuk, mi tűrjük, és mi nem teszünk ellene semmit, pedig lehetne!…
Ergo: megérdemeljük…
Stoffán
György