Közeleg Stefan Wyszyński bíboros boldoggá avatása, ám, mi magyarok, sajnos nem tudhatjuk, hogy mikor avatják boldoggá az évszázad magyar főpásztorait, Márton Áront és Mindszenty Józsefet. Magyarországon, állami szinten senki nem foglalkozik e kérdéssel, és Mindszentyt is csak halkan, elvétve emlegetik. Márton Áront pedig, sehogy.
Lengyelországban a 2021-es évet az
országgyűlés mindkét kamarája – az alsóház és a szenátus – döntése értelmében
Tiszteletreméltó Stefan Wyszyński emlékének szentelik. A bíborost szeptember
12-én, ünnepélyes boldoggáavatási szertartás keretében az oltár dicsőségére
emelik. A magyarok két szentjüket, lélekben már oltárra emelték.
A lengyel parlament mindkét határozata
hangsúlyozza, hogy „az évezred prímása” rendkívüli módon járult hozzá Isten és
a haza szolgálatához. A magyar parlament eddig nem adott ki ilyen határozott nyilatkozatot,
sem Mindszenty bíborosról, sem Márton Áron püspökről, akik a nemzet
megtartására szentelték az életüket.
Mindszenty bíboros megvédte a magyar
Egyházat és Magyarországot, Márton Áron püspök pedig, az
elcsatolt Erdély magyarjaiban tartotta a hitet és a magyarságot. A két szent
főpásztor régi elődei sorsát választotta és soha nem tántorodott el a
nemzettől, amelyért szenvedést és megaláztatást, börtönt és kínzást kellett
elszenvednie.
Karizmatikus főpásztorok és illusztris
államférfiak voltak, akik megvédték az Egyházat és a magyar nemzetet, ezért
illetjük őket az „évezred főpásztorai” elnevezéssel.
Átvezették a magyar népet a kommunizmus
tragikus évein, betöltve az „interrex”, az ideiglenes államfő szerepét. A
Gondviselés emberei voltak Magyarország számára. A vörös rezsim bebörtönözte
őket, de ők mindent hősiesen tűrtek. Vállt vállnak vetve dolgoztak XII. Piusszal
a nemzet megmaradásáért. Mindszenty bíborossá kreálásakor, XII. Pius, aki
szerette a magyarokat, felhívta a prímás figyelmét a vértanúságra. „Az évezred főpapjai”
már 1919-ben személyesen megtapasztalták a kommunizmust, majd közös
fájdalomként Trianont, később pedig a kommunista, valamint a román kommunista diktatúrát,
amelynek kezdetén titkos levélváltások segítségével megpróbálták közösen, a lehetetlent,
amiben mégis sikerrel jártak. Szenvedéseik által megtartották a nemzetet a kereszténységben
és az elkötelezett magyarságban.
A bíboros prímás 1975-ben bekövetkezett
halálára emlékezve minden évben zarándoklatot szerveznek Mindszenty sírjához,
Márton Áron boldoggáavatásáért pedig minden erdélyi templomban elmondják a
könyörgő imát.
Mindszenty József bíboros 1975 májusában halt meg, néhány hónappal azután, hogy VI. Pál és Casaroli, a pedofil szabadkőműves, a Szentszék bíboros-külügyminisztere kiegyezve a kommunista diktatúrával, magára hagyta a kommunista országokban szenvedő papokat és főpapokat, megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. A világ felháborodott ezen az intézkedésen, amelynek folyamata ma is tart… hiszen a magyar főpapok boldoggáavatása, a teljes kárpát-medencei magyar katolikusságot megalázva – késik vagy végleg elmarad. Épp úgy, mint a többi boldoggáavatása váró magyar katolikus példakép oltárra emelése. Említhetnők itt Boros Fortunát tudós ferencest, akit a románok vertek agyon lapáttal a Duna-csatornánál, vagy páter Kiss Szalézt, akit a börtönben öltek meg az ÁVH-s gyilkosok. Nem került napirendre annak a szentéletű brassói ferencesnek, Csiszér Eleknek a boldoggáavatása sem, akinek szentszéki perét, az akkor még erdélyi ferences provinciálisként működő Boros Fortunát kezdeményezte. És sorolhatnánk még sok elfelejtett, a Vatikánban porosodó iratokra írt hős magyar nevet…
Bízom benne, hogy Isten visszaadja a magyarság erejét és megfelelő alkalmat ad arra, hogy úgy tehessenek, ahogy éreznek. Mindszenty temetésén a bécsi érsek azt mondta: „Holtában is beszél!” Meg kell, hogy hallja tehát, a magyarság az érces hangot, amely harcba hívja a nemzetet a megmaradásért és a keresztény hit védelmére. Márton püspök temetési szertartását, az akkori esztergomi érsek végezte, kifelé fordított pásztorbotjával jelezve Márton Áronhoz és Erdélyhez való hűségét és fennhatóságát éppen úgy, ahogyan Mindszenty tette volna, ahogyan Mindszenty érezte.
Róma nem ismeri már sem Mindszenty hősiességét, sem Márton Áron szenvedéseit, s talán ezért, és a XII. Pius halála óta tartó vatikáni diplomáciai magyarellenesség – vagy túlzott bizalmatlanság? – miatt késik az évezred legnagyobb magyar főpapjainak de facto boldoggáavatása. Ám, ezt nem vesszük sértésnek, s nem is haragszunk érte. Hiszen, nem minket, magyarokat, és nem a két szentet minősíti. A magyar és a székely szívekben ugyanis mind Mindszenty, mind Márton püspök a szentek sorában van. Hozzájuk imádkozunk, őket kérjük közbenjárónkul Jézushoz, s ennek jogossága sokszor bizonyossággá vált a szenvedések évtizedeinek során…
Most, amikor barátját és harcostársát, a lengyel bíborost – akinek Mindszenty példaképe volt –, az oltárra emelik, e két magyar főpap is ott imádkozik a Mennyországban a szentek és boldogok között. S talán jobb is így! Hiszen, ahol VI. Pált szentté avatták, méltatlan volna Mindszentyt, a VI. Pál által megalázottat, és Márton püspököt, a VI. Pál által magára hagyottat, ugyanazon pápa bullája alapján oltárra emelni… Ők, a vatikáni döntés nélkül is azok, akiknek mi magyarok tartjuk őket… Magyar szentek!
Tiszteletre méltó Mindszenty József és Márton Áron, Isten alázatos szolgái, könyörögjetek nemzetünkért, hazánkért és megmaradásunkért…
Stoffán György
a „Sum paratus” című Mindszenty
életrajz írója és szerkesztője