Igen… vártuk, szervezkedtünk, hogy megyünk Hozzá! Máriához! Már korábban is lett volna bátorságunk, de nem engedték. Most sem engedik. Pedig, őseink a pestis és más járványok idején Nála találtak menedéket, Hozzá mentek gyógyulást keresni, s kaptak is, hiszen minden kegytemplomban ott díszlenek a falon a hálából Neki készíttetett emléktárgyak, táblák.
Ma ez nem lehetséges, mert a világ ellene és ellenünk fordult. A politika megváltoztatta a hitéletet, megváltoztatta az emberi gondolkodást és mára egyetlen reménye ennek a betegé tett agyú emberiségnek, hogy beoltassa magát… Aki pedig nem oltat, azt kiveti magából az ostoba társadalom, pedig csak azok fertőznek észrevétlenül, akik megkapták a vakcinát… de most nem is ez a lényeg… hanem Csíksomlyó. Csíksomlyó, ahová majd 500 éve menekülnek gyermekei, ahol megnyugvást és vigaszt talált sok-sok generáció, de ma tilos a „határon túlról” odamenni, s akik mehetnek, mert Isten megáldotta Őket az erdélyiséggel, azok is kapnak bilétát, hogy feljuthassanak a nyeregbe. Sőt! Mint az argentin vendég Romániában tett látogatásakor, most is beosztották a Nyereg minden pontját… – ahová láthatólag, magyarországi zarándok immár be sem férne!
Mi ez, ha nem keresztényellenesség, magyarellenesség?
Ebben a mai pestises időben minden egyházi személynek, így a ferenceseknek is azt kellene hirdetniük, hogy: „Gyertek Máriához, aki gyógyít, aki vigasztal, aki égi Édesanyánk, és közbenjárónk Szent Fiánál, Jézus Krisztusnál! És ne törődjetek állami hatalommal, tiltásokkal, ördögi tervekkel, hanem induljatok el még ma, mert Mária odasegít Somlyóra mindenkit, aki Hozzá igyekszik, aki gyógyulásra és megnyugvásra vágyik!”
De nem! Nem, ezt kiáltják minden égtáj felé, ahol magyarok élnek, hanem a tiltást, a kitűző-kötelezettséget, és a nyeregben való terület-beosztást, a távolságtartást… és nem lehet majd a mise után megállni egy-egy falatra, egy-egy beszélgetésre, egy koccintásra, mert a hatalom (is) így rendelkezett. Mint a Mátyás mesében… lesz is búcsú, de nem is lesz! Hiszen, még azt is javasolták, hogy a Kegytemplomba se menjenek be az emberek… Hol van a hit, hol van a Mária iránti bizalom?
Egykor, a máriaradnai ferences Kegytemplom volt a pestis ellen a menedék, amiért 1709-ben Aradról és Temesvárról gyalog indultak hálát adni Máriának… Ma is sokan indulnának Máriához Csíksomlyóra a csonka-országból! Sokan, nagyon sokan, hiszen a világból – és az anyaországból – odasereglett zarándokok töltötték meg évtizedek óta a somlyói nyerget…
Igen! Minden változik, minden leromlik, amit őseink hagytak ránk. Mert elhisszük a hazugságokat, mondja azt bárki, s meghajlunk a hitetlenség mázas magyarázatai előtt, és feladjuk állásainkat. Az igenek ma már nem igenek, a nemek pedig nem nemek, csak köntörfalazott, hitnélküli ködösítés minden. Június elsejétől már lehet utazni, mert elmúlik a pünkösdi búcsú, és a vírus is minden bizonnyal szabadságra megy a nyáron… és ezt a pár nap különbséget nem tudta sem az egyházi, sem a világi diplomácia Mária kedvéért úgy rendezni, hogy a magyar keresztény-keresztyén emberek újra – kérve és hálát adva a járvány megszűnéséért –, ott lehessenek Csíksomlyón. Ehelyett pénzért elviszik az imaszándékot – akár csak Luther idejében.
A régi, 3. századból ránk maradt imádság jut eszembe, amelyet most csupán feltételes módban mondhatunk… innen, messziről, két éve el-, és kitiltva Csíksomlyóról, Erdélyből, a csíksomlyói segítő Szűz Máriától…
Stoffán György