 |
| Fotó: 444 |
Feri
már nem volt szomjas, amikor hazaért, de a szája kiszáradt. Nagyot kortyolt. A
szeme kiguvadt, s nem tudta lenyelni a folyadékot, amely ott lötyögött a
szájában. Drámai pillanat! Akár a halálát is okozhatta volna. A folyadék
ugyanis, víz volt, amitől apró gyerekkora óta erősen csuklik. Felnőttként emiatt,
meg sem próbált efféle ocsmány anyagot inni. Félhomály volt a villában, mert a
személyzet már lepihent. Piroska édesen mosolygott álmában, mert a papát látta,
amint a Soprontól Nyíregyházáig tartó úton sétál, ahol minden fán és
villanyoszlopon Orbán Viktorok lógtak. Piroska nyála is kicsordult álmában a
gyönyörtől… mélyen aludt, nem hallotta meg veje furcsa krákogását, és artikulátlan,
levegő utáni kapkodását, ami nem sokban különbözött a parlamenti felszólalásaitól.
Pedig, Feri elég hangosan hörgött… A gyerek sem volt otthon. A madaras Tescoban nosztalgiázott, a pápai nagypapira emlékezve. Csokit lopni volt. Klári meg –
bár otthon felejtette a népnyelven „szopás-gátlónak” nevezett védőeszközét –, tárgyalni
ment Peti barátjukhoz, aki a tetkósnál időzött, mert Peti a hátán lévő
horogkereszt helyére éppen vörös csillagot tetováltat. Hiszen, jön a nyár és
nem mutatkozhat a régi jelképeivel. A homlokán lévő Vona-tetoválást is
átrajzolják hamarosan. Mindössze egy nagyobbacska fekete, lyukhoz hasonló pont
lesz rajta.
Szegény, fuldokló Feri, Ágit próbálta hívni, de Ági sem vizet ivott délután, így, ő is hamar elaludt. Telefonját pedig, abban a becsületsüllyesztőben felejtette, ahová Gurmai Zituka szokott bemenekülni, a Szarvas elől.
Feri
továbbra is fulladozott, szájában a lenyelni nem mert folyadékkal. Kiköpni sem
tudta, mert a délelőtti parlamenti rikoltozás miatt szájzárat kapott a vázából kortyolt
hideg víztől, amit Piroska hagyott kint az asztalon, miután az április 4-ei vörös
szegfűs asztali díszt kidobta belőle. A Rákosi-kép még ott díszelgett a korabeli
„viaszkosvászonon”.
Feri
tehetetlen volt… most először. Halálfélelmében lepergett előtte az élete:
Amikor hetente kapott új bringát a papától, utána szomorúság, hogy a papa megint
sitten van, mert a bringa eredetileg másé volt, mint az pár tízezer is, amiből
olykor a papa zsebpénzt adott. A kitartóan és pártutasításra elnyújtott, tíz évig
tartó egyetemi tanulmányok, a (titkos)szolgálat, amit a szocializmusért tett,
jelentgetve évfolyamtársairól. Az elvesztett diplomadolgozat, a KISZ fájdalmas feloszlatása…
és a rendszerváltás, amikor végre megnyílt előtte a romlott kapitalista világ.
És Klára, a munkásőr címlaplány, aki mellett végre, nem kellett lopnia… Mert
már megvolt minden. Goldberger villája, a pénz, a gyárak, a pártelnökség, Gyula
várva várt halála… minden, ami kellhet egy szerény, de vérbeli kommunista ifjúnak…
A miniszterelnökség, amibe majdnem belebukott, ám, Szili Katalin kiállásának
köszönhetően még két évig garázdálkodhatott... a boldog ötvenéves évforduló,
amikor régi nagyjaikra emlékezve, lövethette a magyarokat… és a bukás…
Amikor
ideért gondolataiban, akarva-akaratlan nagyot nyelt. A víz lement, de ettől csuklani
kezdett. Ez amolyan vízallergiás roham, amire egyedül a papa gyógymódja, a kannás
bor volt a medicina. Az azonban nem volt otthon… Felhívta hát Gréczyt és elmondta
neki, hogy csuklik. Ezt Gréczy hallotta, de nem tűnt fel neki, mert ő is
ugyanúgy, szaggatottan beszélt. Igaz, ő egyéb elfoglaltsága miatt… ami a DK-ban
azóta vált divattá, mióta Gréczy kiposztolta. A barát és harcostárs megígérte,
hogy amint végez a művelettel, rohan és visz valami ellenszert. Vitt is. Ám,
Feri már annyira csuklott attól a fránya, leslukkolt víztől, hogy még inni sem
tudott a kannásból… Mentőt hívtak.
A mentős tévedésből a detoxikálóba vitte Ferit, ahol csak a gyomormosás után vették észre, hogy ő az. A csuklás megszűnt. És a szintén DK-s orvos, nagy bocsánatkérések közepette, a saját kannásából adott egy nagyfröccsöt a Ferinek. Gréczy kint várta főnökét, de közben nem tudott uralkodni magán, és inzultálni kezdett egy nővért, aki engedett is neki. Viszont kiderült, hogy a nővért Gendery Bélának hívják… és Béla nővér a nővérszoba mélyén igen következetes volt Gréczyvel szemben. A parti után Gréczyt összeendlizték a sebészet dolgozói, majd átszállították a pszichiátriára, mert a liezont nehezen dolgozta fel. Folyton azt üvöltözte, hogy „Mee too!”…
A drámai este után Ferit hazavitte az idő közben értesített Klári, aki éppen a fekete kalapját próbálgatta a tükör előtt a hallban, mert azt jelentették neki, hogy a Feri válságos állapotban van, vizet ivott. Klári reménykedett, hogy a Zorbán által lerombolt egészségügy most neki kedvez. Nem így lett. Kelletlenül bár, de hazavitte. Idegességében felbontott egy üveg Sztalicsnaját és megitta… A gyerek a Lidl-ből ügyesen megszerzett csokival kínálta szülő kettőt (Ferit), Piroska pedig gyönyörű álmáról mesélt a boldog Szemlőhegy utcai kommunának. A Jobboldali sajtó leközölte, hogy Feri kórházba került, de részletekbe nem bocsátkozott… Feri aznap este nagyon összeveszett az anyósával, és kikötötte, hogy a legközelebbi ünnepen, november 7-én, ne tegyen vörös szegfűt a konyhaasztali vázába a Sztálin szobor elé. Ha mégis, akkor víz helyett vodkába rakja… Mert az ember, részegen akár a vizet is képes meginni…
Stoffán
György