A magyar kultúra és népművészet, a magyar hűség örök jelképe, Haszmann Pál, ma reggel visszaadta lelkét a Teremtő Istennek. Ma Csernáton, a Székelyföld és minden érző, hazaszerető székely és magyar elcsendesedik… Szavak még nincsenek, csak fájdalom és könnyek. Pali bátyánk élete végig küzdelem, harc és kínlódás volt, annak a szent célnak az érdekében, hogy a magyar fiatalság megismerje és megszeresse a népművészetet, a székely élet csodáját, Erdélyt... a túlélés, a hazához és a nemzethez való hűség szentségét. A Múzeum, amelyet sokszor csak a Fennvaló mentett meg az ellenséges kéztől, mindig hirdetni fogja Haszmann Pál nagyszerűségét, kitartását és generációknak ad példát arra, hogy mitől magyar, mitől székely és mitől ember az ember…
Haszmann Pál, szeretett Pali bátyám mától odafenn jár el a „hatóságoknál” nemzete ügyében és érdekében, s bízunk abban, hogy épp olyan sikerrel, mint itt a földön tette. Mert odafenn nincs a székely-magyarnak annyi ellensége, mint idelenn…
Isten
Veled Pali bátyám!
Stoffán
György