Jourova, akit az uniós hivatal mentett meg a cseh női börtönök csendjétől, ismét nekünk ment ama magyarul beszélő kollégáinak unszolására, akik a magyar adófizetők pénzéből élnek. Jurova annak a Csehszlovákiának a szülötte, és olyan családból is származik, amely a háború után Pozsony-Ligetfaluban tömegmészárlást rendezett. Ennek az áldozatai magyarok voltak. A szocialista demokráciát tehát, Jurova az anyatejjel szívta magába. Ma, amikor remek állása és börtönmentessége minőségi életet biztosít a számára, véletlenül sem gondolkodik el azon, hogy a tömeggyilkosság nem évül el. Ennek ellenére, Jurovának még nem jutott eszébe, hogy a magyarokat nem szidni kellene, nem hazudozni kellene a magyarokról és nem elhinni a magyarul beszélő idegenek (magyar uniós képviselők) hazugságait, hanem Pozsony-Ligetfaluért bocsánatot kellene kérnie. Ugyanis, ezt még egyetlen cseh sem tette meg. És, ha már demokráciáról beszélünk, akkor neki, mint uniós hivatalnoknak nem csak erkölcsi kötelessége kéne, hogy legyen ez a bocsánatkérés, hanem emberi érzéseinek megfelelő igény is. Persze, ha volna emberi érzése. Az ugyanis, minden nagyon megfizetett és nagyon meggazdagodott emberből kivész. Főleg akkor, ha az ilyen egyed még ráadásul alulművelt és primitív, de hatalmat kap. Jurova ilyen egyed. Megspékelve valami feloldhatatlan liberális és tőle megrendelt magyar-gyűlölettel. Ligetfaluért tehát, nem Verocska fog bocsánatot kérni tőlünk, magyaroktól…
Jurovának
és társainak a demokrácia, azaz az európai demokrácia, az európai értékek, a
jogállamiság a gumicicája. Nos, ha ezeket a fogalmakat a józan európai ember szellemiségében
és történelmi konzekvenciák tükrében boncolgatjuk, akkor egészen világos, hogy
a demokráciát emlegető politikusok rossz irányban tapogatóznak, hiszen a
demokrácia egy kitalált valami, amit minden diktatúrára, elmebetegségre és
bármilyen államformára rá lehet húzni. Ez egy olyan fogalom, ami azt fejezné
ki, hogy a nép dirigál. Az azonban lehetetlen is és hazugság is egyszerre. A
demokrácia addig tart, amíg, a sok választó odaballag a szavazóhelyiségbe és
bedobja voksát az urnába. Mindez egy ostoba és sokba kerülő cirkusz, hiszen a
választás eredménye már régen a választási bizottságok fiókjaiban fekszik és
kihirdetésre vár. Ezt nem kell bizonygatni, hiszen az amerikai választások már
leplezetlenül bizonyították a leírtakat. Sőt, Amerikában a halottak tízezrei is
szavaztak…
Ha a választók szavazata érne is valamit, az csak a személyre, pártra vonatkozna, de amint kifordul a választópolgár a szavazóhelyiségből, máris egy elfelejtett porszemmé töpörödik vissza, akinek négy évig kuss van, majd három és fél év múlva ismét elkezdik beetetni, mint a dunai pontyot…
Jurova tehát, egy olyan valaminek a betegségéről beszél, ami nem létezik. Az állandóan hivatkozott görög demokráciát, még Görögországban sem lehetett fenntartani, nemhogy egy lezüllött és esztelen, hazug világban, amelyben a demokrácia a liberalizmus kígyófészkévé vált.
A demokrácia akkor lenne az, aminek hazudják a mai politikai erők innen is és onnan is, ha a választópolgár nem a milliárdos és elérhetetlen képviselők, a törvényhozásba listán bekavarodott senkiháziak által képviseltethetné magát, hanem a két választás között is beleszólhatna saját sorsába. Bírókat válthatna le, képviselőket hívhatna vissza… ehhez viszont kellő intelligencia kellene, aminek hiányában van maga a megválasztott parlament is… tehát az egész ügy egy hazugságra, egy hatalmas luftballonra épül, ami remélhetőleg kidurran. Mert az európai demokrácia és az európai értékek ma már végképp meghatározhatatlanok. A diktatúra ámokfutását látjuk az egész világon, tömeggyilkosok uralják a vezetői posztokat, s mi magyarok azért kapunk még levegőt, mert ezt a beteg demokráciát kisebb nagyobb hibákkal azok irányítják, akik irányítják. Jurova azért érezheti jól magát ma a bőrében, mert amolyan Pozsony-Ligetfaluvá vált Európa, ahol ismét lehet a magyarokat – ha még nem is gyilkolni de – demokratikusan megsemmisíteni, politikailag a pálya szélére állítani, rákényszeríteni arra, hogy pártszövetségből kilépjen, akárcsak a Hertás kapusedzőt, ha normálisan nyilatkozik.
Beteg demokráciáról beszélünk, de voltaképpen azok beszélnek erről, akik maguk is betegek, rosszindulatúak, ostobák vagy gerinc nélkül születtek. Mert, ami demokrácia az eleve beteg. Bárhonnan nézzük. Betegesen hazug, betegesen mellébeszélő, és betegesen nem humánus. Mert, ami humánus, az a rend. A demokrácia olyasmi, mint amikor a csordát kiengedi a pásztor, de előtte odahívja a farkast is…
A jogállamiság egy másik zsarolóvírus az Unióban. Abban az Unióban, ahol emberi jogról, magzati jogról és emberségről immár nem hallani. Nyugati barátaim és ismerőseim már nem mernek messengeren sem írni arról, mi történik Németországban, Hollandiában vagy Kanadában, mert bárikor megjelenhet a rendőrség, letartóztathatják őket és elkobozhatják még a telefont is, amiről írnak… Nos, ez a demokratikus jogállamiság – ott.
Az ALKOTMÁNYOS REND viszont, védi azt is, akitől megkövetelik a rendet. Akitől megkövetelik a régi parancsokat, amelyek az emberi nem használati utasításai, és ami nélkül demokrácia van. Az európai demokrácia alapvetően diktatúra. Ami nálunk van, az pedig egy képzelt demokrácia, ami olyan, mint a legyengített vakcina, amely tartalmazza ugyan a betegséget, de egyben gyógyít is, mert erősíti az immunrendszerünket, a túlélési reflexeinket, amelyekre nagy szükségünk van a beteg európai demokráciában és a jurovisták birodalmában...
Stoffán
György