A keresztényellenes megnyilvánulások egyre irritálóbbakká válnak, de semmilyen
hatósági vagy törvényes ellenlépést nem tapasztalhatunk. A demokráciára
hivatkozással azonban minden más vallási felekezetet, nemzetiséget törvény véd.
Ha keresztényellenes vagy a keresztények elleni gyűlöletkeltő, gúnyolódó írás,
karikatúra kerül szóba, akkor még Justitia immár csaknem nevetségessé váló
intézményében is, „jópofának” titulálva a bűncselekményt képező rajzot, szőnyeg
alá söprik az ügyet. Miért kell tűrnie a magyar keresztényeknek is azt, amit
Európa nyugati felében látunk, és abból levonva a konzekvenciát, miért nem tesz
semmit ez ellen a hatóság, a kormány, a jog – ez érthetetlen… Elgondolkodhatunk
azon is, hogy mi lesz a következő támadás a pusztaszabolcsi, és a bírósági
kereszténygyalázás, vagy a Margit hídi keresztletördelés, és a keresztelés
betiltásának ötlete után? Meg kell-e várnunk a templomgyújtogatásokat, a papok
elleni erőszakos cselekményeket, netán a sekrestyés lefejezését valamelyik
templomban? A keresztény embernek muszáj-e önként és dalolva vértanúvá válnia
ahelyett, hogy megvédené hitét és templomait? Vajon Jézus nem kérte-e ki
magának, amikor a poroszló arcul ütötte? S nem kergette-e ki a templomból a
kufárokat?
A jézusi tanítás nem félreértendő. Nem arról beszélt Jézus, amikor a
szeretetet hirdette, hogy bárgyúságunkkal szinte kihívva magunk ellen az
ellenség haragját, kezet se emeljünk azokra, akik testvéreinket, hitünket és
jelképeinket akarják megsemmisíteni. Lassan meg kell szervezni a kereszténységet
védő légiót, mert nem elég magunkat keresztény értékeink védelmezőjének
kikiáltani, de valóban védelmezni kell azt, ami a miénk, s ami ezer éven át
tartópillére volt nemzetünknek. Nem engedhetjük meg, hogy egy, a világot
elárasztó beteges szellemiség néhány megszállott követője kétezer év után ismét
oroszlánok elé vesse a keresztény tömegeket. Nem hagyhatjuk, hogy ismét
katakombák mélyén kelljen a Teremtő Istent dicsérni titokban… mert a Sátán így
akarja. Az imádság mellett de facto, védekezni kell. Védeni papjainkat,
templomainkat, keresztény testvéreinket, fiatalságunkat és keresztény-keresztyén
közösségeinket, nemzetünket. Az összes keresztény-keresztyén magyarnak együtt,
közösen kötelessége és joga az önvédelem. Ennek elmulasztása nem csak bűn, de
maga az önmagunk elleni büntetés is. Nem kell és nem is szabad továbbengedni azt
a romboló szellemiséget, amely Justitia „istállóiban” és Pusztaszabolcson
egyaránt rombol, megaláz és megsemmisít!
Végre fel kell ismerni, hogy a magyar
kereszténység-keresztyénség iránti beteges kommunista, liberális, gender gyűlölet nem egyedül a vallást, az egyházakat és
templomainkat veszélyeztetni, hanem a nemzet létét fenyegeti! Aki pedig ez ellen
nem lép fel, az bűnösebb, mint azok, akik gyalázzák a keresztény-keresztyén
magyar hagyományokat. Elengedhetetlen tehát, hogy a gyalázkodókkal – ha sem a
bíróság, sem más hatóság nem lép fel ellenük – szembe szállni. Ennek a
szembeszállásnak azonban nem kifejezetten tettlegesség, hanem saját
kereszténységünk megélése és az általa való példamutatás is az alapja kell, hogy
legyen. Mert a kereszténységet-keresztyénséget nem csak emlegetni, de élni kell,
minden tekintetben! Ismét idézem Jakab Antal erdélyi püspököt: „A kereszténység
és a magyarság egy. Ha elválasztjuk a kettőt, akkor az olyan, mint amikor a
lélek elhagyja a testet. Az a halál!” Ha pedig önként és védekezés nélkül
hagyjuk, hogy megsemmisítsenek, akkor azt meg is érdemeljük!
Btk. 332. § Közösség elleni uszítás 332. § Aki nagy nyilvánosság előtt a) a
magyar nemzet ellen, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport
ellen, vagy c) a lakosság egyes csoportjai ellen – különösen fogyatékosságra,
nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – gyűlöletre uszít,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Stoffán György