Elment Fekete András atya is… akiről évről-évre megemlékezem a betlehemi jászol előtt, hálát adva azért a vállalásáért, amellyel az emlékké nemesedett szép családi karácsonyestéket megkoronázta.
Évről-évre
bátyáméknál, Halásztelken jött össze a család. Családunk apró gyermekeinek nyüzsgése,
az angyal megszólaltatta csengőre várás, és a karácsonyfa csodás fényénél
Édesapám evangélium-felolvasása, a közös imádság és éneklés minden évben egy
kicsiny Mennyországot varázsolt a halásztelki „családi főhadiszállásra”. A családi
vacsora után előkerültek a szentendrei ferences gimnázium kórusában énekelt
Mozart noktürnök, Monteverdi Scherzi Musicali-ja, az „Éljen minden bájos szép
nő” vagy Verdi: Lombardok kórusa és az elmaradhatatlan „Régi mesékre
emlékszel-e még”… etc., amely műveket több szólamban, amolyan szentestét
ünneplő szórakozásként énekeltük…
Amikor pedig közeledett az éjfél, ott dideregtünk a jurta-templom előtt, és vártuk ferences öregdiáktársunkat, az azóta szintén elköltözött Győry Gábort és András atyát, aki a budai ferences kolostorból hosszú éveken keresztül eljött Halásztelekre, hogy a Szent Áldozattal osztozzék a halásztelkiek ünnepi örömében. Mert Gábornak, és András atyának, mint az én immár fájdalmasan megfogyatkozott családomnak is, az András atya által celebrált éjféli mise hozzátartozott a szenteste öröméhez, a karácsonyi együttléthez.
Az égi szentélyben gyűlik ez a halászteleki társaság, hogy ott is együtt ünnepelhessék, s később ünnepelhessük majd Krisztus születését, egy jól összehangolt „Adeste fideles”-szel… másik ferences barátom, Márk József atya karvezetésével, aki pár hete költözött Csíksomlyóról az Égi Hazába.
András atya, mint iskolaigazgató, mint pap, mint ember, az élet súlya alatt korán ment el, ám azzal a hittel és örömmel, amely hittel jött minden karácsony éjjelén Halásztelekre, és amilyen örömet okozott minden éjféli misével egy – akkor még – nagy falu lakosságának, benne azoknak, akik ferences szeretettel és örömmel vettek részt András atya régi barátaiként, a kis Jézus születésnapjának megünneplésében. (Édesapánkért, András atya celebrálta a gyászmisét is, a budai ferences templomban...)
Apró karácsonyi emlék ez ugyan, de a legszebbek közé tartozik, mert áldozattal és ez áldozat örömével járt együtt… Karácsony éjjelén szüleim, Győry Gábor és András atya ismét találkoznak odafenn, bizonyosan reánk is gondolnak majd az égi jászol előtt… hogy majd mi is biztos úton jussunk el végső célunkhoz, az Üdvösséghez…
Nyugodj békében András atya!
Stoffán
György