2020. augusztus 12., szerda

Keresztény önvédelem, a keresztényüldözés idején…


A kereszténység helyzete mai világunkban drámai. Bármerre nézünk, a kereszténység meggyalázását, jelképeink és templomaink megsemmisítését, gyilkosságokat látunk. A sajtó és a közvélemény hallgat, az európai liberális vezető politikusok tudomást sem vesznek a történtekről, a Vatikán pedig úgy tesz, mint a közismert három majom: nem lát, nem hall és nem beszél… Ha pedig beszél, akkor sem a tényekről szól, hanem néhány ostobán jámbor szólammal igyekszik elütni a tények súlyát, és Jézus tanítását félremagyarázva igyekszik rávenni a keresztényeket arra, hogy tűrjék el a kor üldöztetését. Mindezzel egy időben, a kínai katolikusokat is elárulta az a Bergoglio, aki a kommunista eszmék nagy szimpatizánsa, s aki az európai fehér, keresztény lakosság megsemmisítéséért munkálkodó, jól fizetett politikusokkal egy követ fúj. Ennek egyenes következménye, a kommunista jelképek használata Jézus és a szentek megjelenítése helyett - a templomokban. 

Ám, amikor kereszténységről beszélünk, keresztényüldözést emlegetünk, akkor nem csak és kifejezetten a katolikusok megpróbáltatásaira gondolunk. Ma egyetlen keresztény-keresztyén egyház sem szólal fel kellő eréllyel hívei védelmében, mert ezek az európai egyházi vezetők is besoroltak a fent említett politikai árulásba. Úgy tűnik, hogy ma az ökumené, az európai keresztény vallási vezetők keresztényellenességet semmibe vevő egységében testesül meg, válik valóra…

A belső romlás is súlyos problémát jelent azok számára, akik negatív történéseket látnak egyes egyházkerületekben, egyházközösségekben, egyes papok magatartásában, politikai, egyházon belüli pártoskodásában, vagy erkölcsi normáik megsemmisülése által. Számos példa van ezekre a negatív jelekre, eseményekre, hivatásbéli hiányosságokra. Ma a lelkészség és a papság inkább válik szakmává, semmint hivatás volna. Azok a papok és lelkészek pedig, akik hűségesek Krisztushoz, csak titkon merik hirdetni a színtiszta igazságot: Jézust.

A nyíltan politizáló, és a celeb papok, lelkészek a legveszélyesebbek, mert hivalkodásuk, szereplési vágyuk ab ovo krisztusellenes magatartás. Ismerünk azonban olyanokat is, akik nem csupán Jézus szavaival, nagy hangon hirdetett szociális munkájával (pénzszerzés magas fokon), de egyházi, politikai és gazdasági összeköttetéseivel is visszaélve leplezi magánéleti tévelygéseit, miközben ezrek figyelnek minden szavára… s tízezrek tartják elképzelhetetlennek a szomorú és bűnös valóságot. Olyan ifjú titánok is vannak, akik eladták a lelküket a liberális és szocialista gondolatoknak, és az oltár mellől vagy a szószékről mérgezik a híveket torz, és istentagadó szólamaikkal.

Nem csak a hazai vagy erdélyi viszonyokra gondolok, mert ez a magatartás egyre inkább ránehezedik a keresztény-keresztyén világra, s mint Németországban vagy Ausztriában tapasztaljuk, tízezrek lépnek ki az egyházi kötelékekből.

Mi lehet a megoldás, hol keresheti a keresztény-keresztyén ember a kapaszkodót?

Ahol a legnagyobb a Sátán gonoszsága, ott árad ki legjobban az Isten szeretete is.  Nos, a hívő keresztény-keresztyén ember nem keseredhet el a világ mai helyzetén, a keresztényüldözések miatt, a tévelygések felett. Az egyház egy, akár csak a keresztség. Jézus tanítása mindnyájunkhoz szól, katolikusokhoz, a protestánsokhoz egyaránt. Vannak nagyszerű, nem celeb, nem hivalkodó és mindenkinél okosabbnak tűnő papjaink, lelkészeink, akik valóban Isten szolgái, valóban Jézus szeretetét élik és hirdetik, akik nem tántoríthatók el sem pénzzel, sem előmenetellel a teremtő Istentől, Jézustól. A hívő keresztény-keresztyén ember megtalálja azokat a vezetőket, akik a jézusi úton tartják, erőt adnak, hitben és elkötelezettségben. Igaz, e vezetőket, e papokat kötelezi a kétezer éves engedelmességi „hagyomány” arra, hogy a kétezer éves szent hagyományoknak hátat fordítsanak, ha felekezeti vezetőik ezt megparancsolják… Nonsens!   Ez nagyban nehezíti a munkájukat, de az isteni kegyelem őket sem hagyja magukra! Ám, ez csak az emberi oldala annak az igazságkeresésnek, a jézusi igazság megtartásának, amelyben a mai ember elkezdett kételkedni, mert hitében válik erőtlenné, látva papjainak, egyházának mai züllését, a szekták állami felkarolását, a tévtanok és a belső keresztényellenesség felvirágzását.

A hívő keresztény-keresztyén ember igazi és eredeti vezetője azonban maga Jézus, aki számos ígéretében erősítette meg azt, hogy nem hagyja magára az embert, hogy vele marad a világ végezetéig, s, hogy a Szentírásból egyetlen ékezet sem tűnik el vagy változik meg (még akkor sem, ha egyes egyházi vezetők ezt igyekeznek másképp gondolni!). Jézus azt is tudtunkra adta, hogy ha néhányan az Ő nevében együtt vannak, akkor Ő is közöttük van, s hogy bármit kérnek az emberek az Ő nevében Istentől, azt megkapják. Lehet-e ennél nagyobb garancia arra, hogy fölösleges a félelmünk, a megbotránkozásunk? Igaz, Jézus azt is kijelentette, hogy egyedül Őáltala juthatunk a Mennyek országába… de csak akkor, ha olyan ártatlanok leszünk lelkileg, mint a kisdedek….

Mindazonáltal, nem valami rettenetesen nehéz feladat az, amit vállalnunk kell. Már aki képes és hajlandó vállalni. Mindössze Jézust kell hívni segítségül a hitelhagyás helyett, s nem kell megriadni attól, ha nehézségekbe, ellenkezésbe, üldözésbe botlunk. Hiszen a Teremtő Isten minden pillanatban velünk van, még akkor is, ha ezt nem érezzük, ha kézzelfoghatóan nem tapasztaljuk meg, ha olykor baj vagy szenvedés ér is bennünket. Ő ott van! Emberi logikával a Mindenható logikáját képtelenség volna követni, megérteni, felfogni. Ő adott számunkra egy használati utasítást, amelynek betartása mellett mindenre képesek lehetünk, vagyunk.

Fel kell végre ismerni azt, hogy mi keresztények és keresztyének, mind Krisztust követjük, Rá hallgatunk, Őt ismerjük el szellemi, lelki vezetőnknek és általa érünk el az élet beteljesülésébe, értelmébe, az örök boldogságba. Ha mi vallási felekezetenként másképpen vélekedünk és ítéljük meg Jézus tanítását, akkor folytatjuk azt a rossz hagyományt, amelyet őseink politikai, gazdasági és egyéb okokból – Krisztus tanítása ellenében – folytattak. Mert egyetlen egyház van, amelyet Jézus alapított, de számos felekezet van, amelyet emberek – sokszor nem is keresztények – hoztak létre. És annak az egyetlen egyháznak nem emberi vezetője van, hanem maga az egyházalapító, Jézus Krisztus.

A mai világban az imádság, és a Biblia gyakori olvasása az egyetlen menekülési útvonal a keresztények számára, és persze az önvédelem. Mert Jézus nem mindenkiért, hanem csak övéiért halt meg a kereszten, áldozta föl emberi valósságát, és szenvedett el rettenetes kínokat. Aki csatlakozik Hozzá, aki elfogadja tanítását és aszerint igyekszik élni, az válik testvérünké. Mindenki másra úgy kell tekintenünk, mint Jézustól kapott parancsra: „Tegyetek tanítványommá minden népet!” Tehát, aki nem testvérünk Krisztusban, az sem ellenség, hanem feladat… azonban önmagunkat, egyházunkat, keresztény hitünket, ha kell, erővel is meg kell védeni, nem jámbor ostobaságok alapján öngyilkosságot elkövetni. És ki kell vetni magunk közül a képmutató papokat, lelkészeket, politikusokat, celebeket, az egyházat és a szociális munkát csak pénzszerzésre használó bűnösöket… mert Jézus is korbácsot font, amivel megtisztította a templomot a kufároktól.

Félelem és rettegés helyett, tehát, sokkal több hitet, sokkal nagyobb elszántságot és erőt kell végre felmutatnunk, s olykor a kötelező engedelmesség helyett az engedetlenséget is vállalni kell. Krisztusért, a kereszténységért, a megmaradásért és mások megmentése érdekében. Mert ez a kétezer éve elrendelt feladat!   


Stoffán György