Évekkel
ezelőtt felhívtam a jobboldali sajtó figyelmét arra, hogy a tisztelt
kollégák ne foglalkozzanak olyan nagy elánnal az ellenzék ostoba és
velejéig primitív megnyilvánulásaival, mert az lehúzza a
legpallérozottabb újságírót is. Ugyanis nem lehet egy proli házmester
kocsmai megnyilvánulásait azon a szinten kezelni, amilyen szinten a
nemzeti keresztény elkötelezettségű magyar értelmiség áll. Erről a
szintről azt a mocskolódást és aljas vádaskodást meg sem volna szabad
hallanunk. Ha meghalljuk és válaszra méltatjuk, akkor mi magunk is egy
lépcsőfokkal… majd még sokkal lejjebb lépünk. Többszöri intésemet
olyannyira vette semmibe a nemzetinek mondott kultur-média, hogy mára
aligha mondhatjuk el magunkról, hogy különbek vagyunk.
Nem
csupán azért nem vagyunk különbek, mert lealacsonyodunk egy-egy proli
megnyilvánulás kommentálására, felháborodva és hisztériát keltve, de már
odajutott a magyar nemzeti sajtó, hogy keresi azokat az ellenzéki
ocsmányságokat, amelyekkel le lehet járatni (bár erre ma már nincs
szükség) a már a jobboldali többség előtt alaposan és régen lejáratódott
ellenzéket.
Miért
is ez a műfelháborodó és sajnos a jobboldalon is elterjedt beteges
ellenségpellengérezés? Mert a sok színvonaltalan, olykor trágár, de úri
kaszinókba be nem engedhető beszélgetős műsorban nem az igazi
problémákról esik szó, nem beszélünk a valós és megoldandó bajokról,
hanem igyekszünk beszántani az amúgy is önmagát elásó ostobákat, akikről
szólni sem érdemes. Elég ugyanis, amit ők, önmagukról megjelentetnek
saját médiájukban.
A
legfélelmetesebb azonban az, hogy a nemzetinek mondott média az utóbbi
időben lapítani látszik. Jó példa erre a dr. Ferencz Orsolyára szórt
szenny, amelyet a bal-liberálisok oly nagy hévvel tettek az elmúlt
napokban. A gátlástalan és aljas sárdobálás egy igazi tudósra, a
családanyára, a világosan gondolkodó keresztény magyar asszonyra igazán
felháborító volt. Ám, csupán egy-két nemzeti média állt ki a miniszteri
biztosi kinevezése miatt célponttá vált Ferencz Orsolya mellett. Ki
tudja miért? Ám, akik egy-egy uniós liberális politikus
megnyilvánulásából élnek a beszélgetős, jól fizetett
hülyegyerek-műsorokban, azok bizony most hallgattak, mint ama bizonyos
végtermék a fűben. És ez is gusztustalannak tűnik.
Hasonlóképpen
hányingert gerjesztő az a hallgatás is, amely László Petra kolléganőnk
felmentése körül tapasztalható. Senki nem szólt az Echo vagy Hír TV-ben
arról, miként hurcoltak meg egy ártatlan, munkáját végző tudósítót, egy
liberális aljasság miatt, amely egyértelmű hazugságokra épült… Senki nem
vetette föl, hogy egy jogállamban meg lehet-e engedni azt, miszerint
egy embert meghurcoljon a bíróság politikai nyomásra. Nem szól senki
arról, hogy egy ember éveken át félelemben élt, tönkrement, kettétört a
karrierje, mert az úgynevezett jog ezt megengedi.
Igen,
ez a két esemény volt, amitől zengenie kellene minden „nemzeti”
médiumnak, határon innen és túl, mert a balga, de ma oly jól fizetett
beszélgetős műsorok résztvevői is kerülhetnek efféle helyzetbe. Mi, mind
lehetünk a politikai jogszolgáltatás áldozatai, mert dolgozunk, mert
igyekszünk a liberális minoritás ostoba és hazug kelepcéit kikerülve
objektíven és tisztességesen dolgozni a haza és a nemzet érdekében. Mint
dr. Ferencz Orsolya és László Petra teszi.
Van
tehát mit átgondolni a jobboldali sajtó munkatársainak, a
hangulatkeltőknek, a pénzért mindent megzenésítő, de üres (fejű)
műsorvezetőknek és a műsorban részt vállalóknak is.
Vannak
bajaink, vannak végzetes folyamatok a nemzeti életben, s vannak
elhallgatott, ám nagy közérdeklődésre számot tartó ügyek. Ám, a
legegyszerűbb az, ha néhány primitív, ostoba és hazaáruló senki elejtett
mondatain csámcsogunk és csámcsogtatjuk a nézőt, az olvasót. És közben
reményeket keltünk egy új szép és keresztény Európa újjáépítésében…
Magyarul: félrevezetjük a jobboldalt, a nemzetben gondolkodókat, mert
kisstílű és igénytelen, de a konyhára sokat hozó cikkeket írunk és
műsorokat szerkesztünk.
Pedig
mindez – mert mi vagyunk többen – nagyobb árulás, mint a percemberkék, a
szobrot robbantani akaró kis hülyék, a hazaáruló uniós képviselők
egy-egy mondata, amelyet örömmel megéneklünk, mert hangulatot lehet
kelteni és a plebsz odaül a jövő héten is a TV elé.… Pedig, ez nem
érték, amit a magyar újságíróknak kötelességük volna közreadni, azzal
tanítani. S nem is pozitív gondolkodásra sarkall, hanem épp úgy rombol,
mint a liberál-bolsevizmus… S a jobboldali néző, olvasó épp úgy áll fel a
készülék elől a műsor végén, mint a gyurcsányista tüntetés nyugdíjas
kielégültjei. S ezt a nemzeti média teszi a választókkal!
Igényes magyar újságírás ma már alig-alig van. És ez nem az ellenzék bűne… a miénk!
Stoffán György