Eddig
sem nagyon, de most már egyáltalán nem aggódom Európáért… Májusi
választás ide vagy oda, hidegen hagy a győzelem vagy a bukás, mert
mindkettőt egy irányból igazgatják. Immár látszik, hogy az Európai
Néppártot is bedarálta a liberális húsdaráló, s ha jobboldali győzelem
lenne májusban, az csak a kimenekülése azoknak, akiknek a kezéből eszik a
teljes Unió. Hibáztak, tehát menekülni kell, mert ha felébred Csipke Rózsika
Manó (mert nemre vonatkozó nevet nem szabad használni) álmából
ötszázmillió uniós állampolgár, az akár kötelet is jelenthetne minden
kollaboráns nyakára, de még azokat is fellógatnák, akik a háttérből
igazítják az értékrombolást… Így legkönnyebb kimenekülni. És senkit nem
kérne számon egy néppárti vezetés… akárcsak a rendszerváltásnak hazudott
időkben sem volt szabad a kommunista gyilkosokat bíróság elé állítani…
(de nem is volt olyan bíróság, amely elítélte volna őket, hiszen akkor
saját magukat ítélték volna el a kommunizmusban is bíráskodók, akik
Mannsfeld Péterért és sok más áldozatuk haláláért ez idáig sem kértek
bocsánatot!)
Igen,
májusban választás lesz, ám ha a választásban valóban a nép döntene,
akkor már betiltották volna. S mi mégis reménykedünk. Még akkor sem a
kilépést fontolgatjuk, amikor újra és újra megtapossák a magyart, újra
és újra telefossák nemzeti történelmünket, és szemünkbe vágják saját
piszkukat, mint tette Junker a minap., amikor a saját nemzetét is
eláruló bakszász Klausescu Iohannissal találkozott. Hiszen Iohannis
eladta nekik Romániát, s ma a liberális szellemiségnek kígyófészkévé
tette a lassan elveszni látszó országot, benne Erdélyt és a Partiumot
is. S aki hazaárulóvá, nemzetgyalázóvá válik, az pénzt kap, s elismerést
tudhat magáénak ettől az emberi magatartást nem ismerő gazemberekből
álló gyilkos bandától, amelyet Európai Uniós vezetőknek neveznek.
Miért
is háborgom? Mert tűrhetetlen az, miszerint Trianont, a Trianont
létrehozók száz esztendő után is ünneplik aljas és gyilkos döntésüket,
és mi egy ilyen bandában muzsikálunk, ráadásul ugyanabból a kottából,
mint ők… Nem hallok sem a Szentszék, sem a civilszervezetek, sem európai
politikusok részéről felháborodott ellenkezést, tiltakozást, de még a
magyar politika sem reagál erre a pofátlan és a magyarságot semmibe vevő
junkeri nyilatkozatra.
Erdélyből
hazatérve még inkább kinyílik a bicska a zsebemben, hiszen látom az
erdélyi oktatás drámai rombolását, amelyet a magyar „szakemberek”
végeznek idegen parancsra, látom a csak magyarul tudó négy-ötéves
kisembereket, akik csak évek múlva veszik észre, hogy nem azt a nyelvet
kell beszélniük, amelyet édesanyjuk tanított meg nekik, de látom már a
románosodni látszó világot, amelyben egyre több a kollaboráns magyar,
székely. Mert a pénz, az ígéret, – ami nem tántorította el Dobó katonáit
–, ma eltántorítja a legtökösebbnek hitt magyarokat… is.
És
ezért nem csak a megtántorodottak a hibásak, a felelősök, hanem az a
mérhetetlen hazudozás, amellyel becsábították – nálunk
alkotmányellenesen! – ebbe az ószövetségi konglomerátumba, azaz az
Unióba a volt szocialista államok polgárait… mert ugye mindenki nyithat
cukrászdát a Kaiserstadtban… – mondták.
És ma is folyik a hitegetés, a világhatalom kottájából énekelt „Szép május jöjj, hogy ébreszd” című altatódal…
Trianon
viszont ünnep az Unióban… s együtt őrjöng majd győzelmétől – 1920-as
győzelmi mámorától – az a szemét banda, amely saját nemzeteit adta el,
viszi a vágóhídra. Mária országa azonban nem vész el! Mert ennek a
Kárpát-medencét felölelő Magyarországnak hivatása, kötelessége van!
Lehet ünnepelni, lehet az esztenán koccintani a nagy területszerzésre,
de ez nem marad így. És az Isten irgalmazzon mind az olyan európai és
magyar politikusoknak, akik ünnepelni akarnak, akik nem teszik szóvá ezt
a nemzetünket szembeköpő aljas liberális európai érzületet, s akik
csendben ingatják a fejüket Junker és Klausescu Iohannis találkozójának
hírein. Mert erre sem reagálni épp olyan ostoba és aljas dolog, mint
kijelenteni, és/vagy együtt ünnepelni a rabklókkal.
Ismét
mondom: Én nem írtam alá semmit 1920. június 4-én, tehát nekem a Magyar
Királyság területe egy és oszthatatlan. Számomra a mai utódállamok csak
ideiglenes hatalmak, amelyek súlyosan meglakolnak azért, amit tettek
száz év alatt a magyar és a székely nemzettel. És nem szavaztam meg az
Unióba való belépést, mert láttam és tudtam – s akkor le is írtam – mit
jelent mindaz a gonosz, aljas és nemzetek ellen támadó Unió, mára
nyíltan el kívánja pusztítani önmagát is, és amely nyíltan és aljasul
vállalja ünnepként egy nemzet, és az európai kereszténység bölcsőjének
megsemmisítését.
És
nem vagyok mindezzel egyedül. Sokan vagyunk itt a Kárpát-hazában, sokan
vagyunk Európában és a világon. Ma már csak egy kürtszó, egy intés, a
véres kard kell, hogy eltakarítsuk ezt a szennyet, ezt a történelmi és
világtörténelmi posványt, amelyben élni kényszerítettek bennünket.
Október 23-a csak egy apró történése volt a magyar szabadságszeretetnek,
de ha ez az apró lángocska egyszer eléri a nagy tüzet – és eléri! –
akkor vége lesz a liberális, ószövetségi pünkösdi királyságnak, amely
immár száz éve ugrál örömében a magyar hősök, a magyar áldozatok
hulláján.
Mi legalább, majd eltemetjük őket… hamarosan!
Stoffán György