Van valamilyen bája a rendszerváltást követő parlamentek züllésének… Mint egy alkoholista vagy egy drogos lassú, de teljes tönkremenetelének folyamata. S amíg az egyszázalékos ellenzék e züllés de facto megtestesítője, addig sajnálattal kell látnunk és tapasztalnunk, hogy a társadalom ezen ellenzékre szavazó „bázisa” hasonlóképpen züllik, értelmi képessége a bányász-béka ülepét sem éri el. Mert a választók szellemi minősége, magyarsága, felelősségtudata rejlik a Parlament falai között azokban az emberekben, akiket a választó beültet a jól fizető bársonyszékekbe, ahonnan azután többé nem látható a választó, azaz a nép.
Ma minden európai parlamentben két tábor feszül egymásnak: az egyik a hatalmat kezéből kiadni nem akarók tábora, a másik a hatalomért bármit elkövetők tábora. Nem a nemzetért és a népért harcol ez utóbbi, hanem azért, hogy ő legyen a húsosfazékhoz legközelebb. A húsosfazék pedig nem más, mint az uniós támogatásokból elvégzett munkák munkadíja, és egyáltalán e támogatások el- és beosztásának lehetősége. Hiszen a mai kormányzat e pénzekből épít, míg a korábbi milliárdosok, akik szocialistának és ki tudja még minek nevezték magukat, horribilis összegeket loptak el ezekből a befolyó pénzekből. Jó példa erre a 4-es metró építési költségeinek megcsapolása, amely 167 milliárdra rúgott. Igaz, a jogállamiság hiánya biztosítja, hogy e sikkasztások ne váljanak büntetőjogi kategóriává. A 167 milliárd senkit nem terelt be egyik büntetés végrehajtó műintézetbe, mert azok csak a nép számára elérhetőek. A kiváltságosok csak egymást fenyegetik vele, mintegy színházi előadásként a parlamenti felszólalások alkalmával.
A harc tehát folyik, de igazából nincs is harc. A Parlament falai között mindenki tud mindent a másikról és ez biztosítja a védelmet minden képviselő számára. Egyetlen dologban, a kétszázezer forintos fizetésemelésben volt egység, minden más a TV által is közvetített, ülésszaknak nevezett kabaré része. Akárcsak a világpolitikában, amelyben hasonlóképpen a pénzt, a hatalomvágy és a kapzsiság vált meghatározóvá. Minden érték nélkül.
E tényeknek tudhatjuk be az utóbbi idők ellenzéki politizálását, a parlamenti felszólalások minden méltóságot nélkülöző primitívségét, és a szakmányban elmondott hazugságokat, rágalmakat. S mert manus manum lavat, senki nem kér jogi elégtételt az ott elhangzottakért, bizonyítékául annak, hogy a jog is cinkosa ennek a szánalmas kabarésorozatnak. Hiszen a közszereplő jogai mások, mint az egyszerű honpolgáré. A jog bizonyára úgy tartja, hogy a képviselő szabadon rabolhat, lophat, rágalmazhat, ám ennek ellentételezéseként muszáj eltűrnie a nyilvános, de minden ódiumot nélkülöző kabarétréfákat, amelyeket a néző, azaz a választó nagy élvezettel politizál végig a fotelból, otthon a TV előtt.
A mai ellenzék aranyköpései ellen sem lép fel senki. És ez nem csak a bosszantó, hanem megalázó is azokra nézve, akik a kétharmados többséget „ünnepélyesen átadták” a kormánynak, április 8-án.
Hiszen folyamatosan azt halljuk, hogy akiben hisz és bízik a magyar nemzet jobbik fele, az nem más mint egy rabló, lókupec, hazudozó, akit előbb-utóbb vezetőszáron visznek mutogatni Brüsszelbe… Így tehát, voltaképpen minden Fidesz-szavazó büdös bunkó, aki egy bűnöző bandát választott meg ország-vezetőnek. Ezt – a magam részéről – kikérem magamnak… és elvárom, hogy akikre szavaztam, értékeljenek annyira, hogy a proli-gőgöt utasítsák vissza, tegyék lehetővé az ezért járó büntetést, büntethetőséget. Vagy legközelebb nem megyek el választani.
A proli-gőggel telt, és méltóság nélküli ellenzék szavazói is lejutottak abba a mélységbe, ahol az általuk választott milliárdos prolik vannak. Immár egyre gyakrabban esik szó a kocsmákban, MSZP-s klubokban, DK-s és LMP-s tüntetéseken a Fidesz-szavazók akasztása, bebörtönzése, családjaikkal együtt való kiirtása. És ez is tűrhetetlen, hiszen a buta, megvezetett és primitív emberek hajlamosabbak az emberölésre, így potenciális bűnözőkké válnak önhibájukon kívül, mert őket, megválasztott képviselőik tüzelik fel embertelen cselekmények tervezgetésére, s esetleg később azon cselekedetek megvalósítására.
Tehát, amikor azt hiányolom, hogy a proli-gőg ostoba és primitív parlamenti megnyilvánulásait nem bünteti a jog, és nem tiltakozik emiatt az érintett, akkor a mai ellenzék választóit is védem, hiszen ők börtönbe kerülhetnek a felbujtók miatt. S ez esetben a felbujtás is bűncselekmény.
Magyarán: az ellenzék mai viselkedése nem más, mint önös érdekek és Orbán-gyűlöletük tökéletesítése érdekében nem a haza szolgálata, hanem a pénzhajhászás és a hazaárulás okán/miatt vannak a magyar törvényhozásban, a társadalmi béke elleni felbujtást használva céljaik elérésére, s kihasználva választók meglehetősen alacsony IQ-ját. Így emberek életét és – választóik tekintetében – szabadságát veszélyeztetik. Ha ezt a gondolatot tovább elemezzük, akkor a jelenlegi kormány, az ügyészségek és a rendfenntartó erők is felelősek a társadalom ebbéli leépüléséért, hiszen a társadalmi békét veszélyeztetőkkel szemben semmilyen eljárás nincs, vagy ha van, akkor az felmentéssel és hülye, körmönfont bírói indoklásokkal végződik.
Van tehát teendő ezzel az egyszázalékos, de annál nagyobb pofájú ellenzékkel kapcsolatban… mind az igazság- vagy jogszolgáltatást, mind a parlamenti képviselők jogállását tekintve.
A legjobb megoldás talán az volna, ha a képviselő hölgyek és urak a Statisztikai Hivatal által megállapított mindenkori átlagbért kapnák, s minden egyéb juttatás és vagyonszerzés tilos volna a számukra négy évig. Bizonyára a semmi másra nem jó egyedek nem a parlament kapuját zörgetnék a választási kampányok alatt, s több lenne a hazáját valóban szolgálni akaró politikus is a parlamenti patkóban… balról és jobbról egyaránt…
Stoffán György