Nevetséges az Operaház igazgatójára szórt vádeső. Ha egy országnak van
keresztény kultúrája, és az, mint nemzeti érték jelenik meg, akkor azt majd
hetven esztendős kihagyás után nem csak fontos, de kötelező is bemutatni. Ennek
a kötelezettségnek tesz eleget a Magyar Állami Operaház kiváló igazgatója -
Ókovács Szilveszter -, amikor a 2020-as évet e gazdag és csodálatos szellemben
tervezi megvalósítani.
Azok, akik emiatt hőzöngenek, vagy nem magyarok, vagy rettegnek egy valódi
magyar kulturális élet térnyerésétől, mert elesnek az apanázstól, amelynek
fejében tőrőlmetszett magyarellenes förmedvényeket adhattak ki, vagy
írástudatlan hülyék modernista agymenéseit adták a kulturálisan lerombolandó,
fél-ostoba olvasóközönség kezébe. E liberális hőzöngők vajon látták-e
Csíkszeredában a Hunyadi Lászlót, s látták-e ott a székely közönség könnyeit?
Igaz, miért is érdekelné őket az Operaház ezen tevékenysége?
A baj nem a nemzeti kultúrával és annak kiadványaival, programjaival van,
hanem néhány jellemtelen szarházi, magas poszton megnyilvánuló ostobaságával,
megvehetőségével, a hagyományos magyar uram-bátyám mentalitással. Hiszen vannak
remekművek íróasztalfiókokban, vannak kutatási eredmények, zeneművek, amelyekre
nincs pénz... mert az államtitkár odaszólt a kuratóriumnak, egy ismerős, barát
vagy "neves társaságban" megismert alkotó érdekében...
Ha csak az NKA Balog-féle pályázati rendszerét és döntéseit vesszük alapul,
akkor világosan látszik, hogy értéktelenségek, pongyola és magyarellenes művek
sokasága jelent meg az elmúlt években. Személyeskedéstől sem mentes döntések,
indokolatlan visszautasítások sokasága verte a hullámokat, hiszen nemzetellenes
filmek, és keresztényellenes könyvek jelentek meg e grémium ostoba, vagy Isten
tudja minek nevezhető döntései alapján.
Ma ezt a remélhetőleg múlt időben említhető szokást és az ebben rejlő
hasznot hiányolják, féltik azok, akik liberálisként meglehetősen aljas módon
támadnak mindent, ami magyar, keresztény és a kultúra témakörébe tartozik. Mert
remélhetőleg nem kaphat liberális, magyarellenes szerző többé 27 milliót
egyetlen kötet kiadására, vagy egy erdélyi, magyarellenes újságírónő
munkásságát megörökítő filmre a rendező 7 milliót… hogy ne is soroljam tovább.
Persze lesznek még eme szokásjogon alapuló uram-bátyám kiadások, mert a
barátság felülírja kicsiny hazánkban az értéket.
És mindig lesznek még olyan állami intézményvezetők,
akik erdélyiként, székelyként vezetnek budapesti állami intézményt, de a
székelyek reciprokértékeként nagy baj van az ítélőképességükkel, és a szavuk is
annyit ér, mint a tavaszi szellő, - hogy irodalmi meghatározásukat, azaz, a
"lófingot" ne említsem.
Mi azonban, csak ilyenek vagyunk. Minden szép és jó, ha a mi kutyánk kölyke
csinálja. És ez baj, mert nekünk igazi példát kellene adnunk ahhoz, hogy ne
köthessenek belénk a liberális és szocialista diktátorok, akik a rendszerváltástól
máig uralták az általuk magyar kultúrának nevezett trágyalét, amely ma igazi
magyar, keresztény kultúrává válik – ha igaz. Mert a mai pályázati feltételek
és döntések remélhetőleg a valódi értékeket fogják támogatni, és végre
megszakad a hetven esztendős diktatúra és összefonódás mételye.
Azonban a már említett intézmények, kutatóintézetek és állami alapok
vezetőinek is a körmére kellene nézni, hiszen uram-bátyámos állami megítélésük
olykor korántsem egyezik a valósággal. Mert hát az uram-bátyám maró füstje a
legjobb szándék ellenére is beszűrődik minden jólfizetett bársonyszék mellé…
Nincs tehát kulturális diktatúra, csak emberi
gyengeségek, visszaélés és ostobaság létezik. Reményeink szerint azonban az idő
ezt is megkoptatja, ha el nem is vásik az a bizonyos vörös csillag…
Ps.: Amíg egy nemzetietlen kommunista
rendszerre, az akkor kiadott, előadott nemzeti értékek miatt jó érzéssel
emlékezünk, addig a mai kapitalista szemlélet még annyira sem nemzeti, mint az
egykori vörösök. Ergo semmit nem tűrnek el, ami ráfizetéses... Hiába van
nemzeti kormányunk, hiába minden törekvés, van egy középszintű szocialista és
liberális, lecserélhetetlen vezető réteg, amely mindent megakadályoz, és
mindenben keresztbe tesz. Ennek a társulatnak a létszáma folyamatosan
növekszik, mert az egyetemisták diploma helyett a világhatalom cselédkönyvét
kapják meg, és aszerint kell dolgozniuk.
Tehát, emlékezni talán még van jogunk, de reménykedésre semmi ok. Ma is
bűnös és rossz, aki az igazat írja... mert a régi komcsik, akik átvedlettek
melldöngető magyarokká és olykor keresztényekké, azok árgus szemekkel figyelik
azokat, akik soha nem voltak sem liberálisok, sem komcsik... és nem engedik „ezt
a fajtát” megszólalni. Ők viszont ostoba és undorító magyarázatul azt mondják,
hogy: át kellett esniük minden szellemi
áramlaton, hogy jó keresztény magyarokká váljanak. Ez hazug és aljas
szerecsenmosdatás, de jó pénzt hoz. Nos, ez az igazi kultúrharc... És leginkább
ez tesz tönkre mindent, ami valóban magyar lehetne...
Stoffán György