Ostoba kishitűség… Vásárhely után

A kard felirata magyarul: E jelben győzni fogsz!

Nem értem egészen világosan, mit is változott Hódmezővásárhely kusza és tisztázatlan helyi politikai viszonyainak végeredménye után. A z elmúlt két ciklusban számtalanszor lehettünk tanúi az ilyen-olyan eredménnyel zárult időközi választásoknak, és nem ejtettük ki a kanalat a kezünkből, ha függetlenként valami ellenzéki nyert az adott helyen. Ma viszont azt látom, hogy mindenki letargikus lett, temeti az eddig nagy hangon hirdetett áprilisi választási győzelem reményét, és természetesen az ellenzéket szidja azért, hogy egy magyar városnak egy évre más lett a polgármestere, mint akit a Fidesz (szerintem rossz érzékkel és rossz kommunikációval) kiválasztott. Magyarán, semmi nem történt és ezt a semmit fújja fel a média jobb és baloldalon egyaránt.

Ha történelmi párhuzamokat keresek, nem találok erre a bánatos ostoba jobboldali magatartásra. Hiszen sem Hunyadi János, sem Dobó István, de még Zrínyi sem adta fel látva a veszélyt. Minden jó magyar sírdogálás és reményvesztettség nélkül az utolsó erejével is a győzelemért a továbbélését küzdött. Mi meg? Nem a saját hibánkat vetjük fel e kérdésben, hanem elkeseredve átkozódunk, és szidjuk a másik felet. Fölöslegesen.

Ugyanis, ha nincs egy nemzetközi forgatókönyv, amely szerint vesztenünk kellene április 8-án, akkor nem fogunk veszíteni. Ha van ilyen, akkor pedig akármit is csinálunk, vesztesek leszünk. Ám, ha a saját ostoba félelmeink miatt veszítünk, akkor azt öngyilkosságnak hívják. Tehát mi is a feladat… a feladat az, hogy nem veszünk tudomást a vásárhelyi sajáthibás és egy évre szóló ellenzéki független győzelemről, hanem folytatjuk szépen és hittel azt, amiért nyolc éve közösen dolgozunk. Nem mehet veszendőbe -- ha rajtunk múlik – az a rengeteg pozitívum, amelyet a magyar kormány tett a nemzet érdekében, nem mehet veszendőbe a családok biztonságáért folytatott küzdelem és annak eredménye, határaink védelme, a kisebbségek és a vallási közösségek szabadsága, a nemzetegyesítés hatalmas munkája, a Kárpát-haza magyarságért folytatott erőfeszítések. Sorolni lehetne naphosszat azokat az intézkedéseket, amelyekkel a magyar kormány egy hitét és önbecsülését vesztett nemzetből éledő, bizakodó és hazáját, nemzetét újra féltő országot teremtett nyolc esztendő alatt.

Persze, akiknek ez nem tetszik, akik internacionalisták – amit ma uniós polgár vagyok kifejezésre módosítottak –, akik idegen hatalmat szolgálnak pénzért, azok megtalálják azt a társadalmi réteget és annak minden rossz tulajdonságát, amelyre egy ellen-kampányt, egy velejéig romlott hazugságáradatot lehet építeni. Mert ilyen mindig volt. Konzervért, néhány fröccs áráért ez a réteg a saját édesanyját is eladná, s ezt a hajlamot használja ki és fel a mai "demokratikus", liberális és szocialista ellenzék, amelynek a nép amúgy semmit nem számít, csak a hatalom és az azzal járó összes előny. Hiszen, ha számítana, akkor tévedésből sem említette volna ez a romlott, ócska társaság, hogy lebontja a kerítést, s a "követőiktől" sem lehetne hallani, hogy „a migráncsok azok jó csávók, nem kő tőllük félni, me’ asztat a csak a cigány(sic!) tergyeszti.” 

És ez csak egy szegmense az ellenzéki aljaskodásnak. A többit a még mindig többségben lévő balos szennymédiában láthatjuk. Értelmesnek látszó emberek tudatosan hazudoznak, és rágalmaznak. Tiborcozással, Orbán lop-ozással, diktatúrázással és sok egyéb aljassággal igyekeznek ezek a fizetett közgazdászok, szociológusok és egyéb megvett (megvetett) egyetemet végzett "szakemberek" befolyást gyakorolni a társadalomra, illetve annak hiszékenyebb vagy ostobább rétegére. Arra a társadalmi rétegre, amely  HirTv-t, RTL-t, ATV-t néz. Igaz, sokan a jobboldaliak közül is elbizonytalanodnak, amikor a tömény hazudozással szembesülnek ezeken televíziós csatornákon. 

Az elbizonytalanodás azért van (ÉS EZ FONTOS!), mert azt látja a társadalom, hogy minden aljaskodás és hazugság következmények nélkül történik. Nincs jogi következménye azoknak a rágalmaknak, becsületsértéseknek, amelyeket szemrebbenés nélkül írhatnak, mondhatnak a baloldali liberális oldal pénzéhes gyűlölködői. Az ostoba antalli hagyomány, az „úri magatartás” áthatja azt a három évtizedet, amely a rendszerváltás óta eltelt. Pedig már a rómaiak is tudták, hogy az ellenséget a saját fegyverével lehet a leghatékonyabban „lecsendesíteni”.

Amikor tehát elhatalmasodna a letargia, és bizonytalanságot éreznénk e rágalmak és folyamatos hazudozások miatt, gondoljunk arra, hogy a társadalom nagyobbik felével pont azt a mérhetetlen tragédiát akarja az ellenzék feledtetni, amely az ő győzelmük esetén bekövetkeznék, de amiért ők nagy gázsit kapnak megbízóiktól: - a határnyitás, a terror, hazánk teljes megszállása. A keresztény értékrend és a magyar nemzet teljes kipusztítását tervezték el, s ezt bármilyen körülményeket is hoz a jövő, egységesen és elbizonytalanodás nélkül kell megakadályozni minden(!) eszközzel. Nem szabad, de öngyilkossággal egyenértékű, ha most az utolsó hajrában elveszítjük az önbizalmunkat, ha hiszünk egy-egy jól irányzott hazugságnak.

Minden tisztességes magyarnak azt kell látnia, hogy ez az ellenzék és ez a magyar igazságszolgáltatás (Lásd.; a Czeglédy-ügyet vagy az elsíbolt metrópénz fel nem tárt felelőseinek ügyét) nem a magyar nemzetet, annak erkölcsi normáit és megmaradását szolgálják. Ennek megváltoztatása és a migráció távoltartása kötelező feladat, amelyben nincs helye sem kétkedésnek, sem elbizonytalanodásnak. A háború nem dőlhet el azon, hogy a maroknyi ellenség azt mondja, vesztettünk. Mert ha bedőlünk ennek a kampányuknak, akkor megérdemeljük azt a sorsot, amely leselkedik ránk. 

Ellenségeink csak és folyamatosan a magyarság ellen szavaztak az EU-ban is, nemzetközi megvetés mellett.

Vásárhely tehát semmis, az országos választást illetően. Folytassuk reménnyel és bizalommal azt, amit Vásárhely előtt tettünk, amiben hittünk és hinnünk kell a győzelemig! Keresztényként pedig tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül e sátáni eszmék elleni harcban. Április 8-a az isteni Irgalmasság vasárnapja… és jó, ha e nagy és botor letargiánkban ezt sem felejtjük el… csak kérni kell és megadatik… Mert erre, mi ígéretet kaptunk!

Stoffán György