Csernoch János hercegprímás |
Megkésve
emlékezem meg magam is a nagy hercegprímásról, hiszen 2017-ben volt 90.
esztendeje, hogy meghalt Csernoch János hercegprímás. Annak a drámai kornak
volt esztergomi bíboros-érseke (1912-1927), amelyben Magyarország, Ausztria
oldalán elvesztette az I. világháborút, majd egy időre kommunisták prédájává
vált, végül a Magyar Királyság területét kétharmad részben, alacsony kulturális
és szellemi szinten lévő, európainak akkor még nem nevezhető államok vették
birtokukba.
Csernoch
prímás már a világháború utolsó évében látta ezt a veszélyt és igyekezett is fölhívni
a figyelmet a várható tragédiára. A kommunista diktatúra idején a
Tanácsköztársaság Kormányzótanácsát figyelmeztette a békeszerződés várható
kimenetelére, ám azok, nem lévén semmilyen kötődésük Magyarországhoz és a
magyar identitáshoz, figyelmen kívül hagyták a „Tanácsköztársaság
hercegprímásának" intését.
Prímássága
alatt kétszer is részt vehetett pápaválasztáson, 1914-ben (XV. Benedek) és
1922-ben (XI Pius). Mindkét alkalmat arra használta, hogy rávegye bíboros-társait
Magyarország érdekeinek, hazájukban való szolgálatára. Ez több esetben meg is
történt. Amikor 1926-ban részt vett a, chicagói Eucharisztikus Kongresszuson,
beszédeiben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az amerikai kormány lépéseket
tegyen Magyarország, Szent István országa újraegyesítése érdekében. Franklin D.
Roosevelt, aki 1933 és 1945 között volt az USA elnöke, többször hivatkozott is
Csernoch János hercegprímás chicagói kérésére, s ennek szellemében ellenezte Észak-Erdély
Romániához csatolását. Roosevelt elnök és utóda Truman azzal indokolták -
többek között - Észak-Erdély Magyarországnál maradását, hogy ott minden
kulturális és társadalmi értéket a keresztény magyarság teremtett meg, s ezeket
az értékeket a román műveletlenség és gyűlölet meg fogja semmisíteni. (A
történelem igazolta a két nagy amerikai elnököt.)
A
békeszerződés tárgyalásának ideje alatt Csernoch prímás óriási erőfeszítéseket
tett hazája megmentéséért. A Magyarországon állomásozó Sir George Clark
entente-megbízotthoz írt memorandumában a következőket közli:
„Kötelességemnek
tartanám, hogy mint a magyar katholikus egyház feje, Önnél, mint a szövetséges
hatalmak megbízottjánál tiszteletemet tegyem. Azonban a román megszálló
csapatok részéről támasztott nehézségek miatt az Esztergomból Budapestre való
utazásra nem vállalkozhatom. Kegyeskedjék ezért megengedni, hogy röviden
írásban adhassam elő, amit személyesen mondani szeretnék.
Nézetem
szerint a jelenlegi magyar kormányt kellene a választásokig meghagyni, a román
csapatokat Magyarország területéről elrendelni, a politikai választásokat
mielőbb megtartani s az új kormonyt és az új alkotmányt a választások
eredményétől függővé tenni. A mostani kormány az ország lakosságának óriási
többségét képviseli, a szabad választást garantálja, a választandó
képviselőkből álló nemzetgyűlés határozatainak nem prejudikál, sőt amennyiben a
békekötés még a választások előtt történnék, a békekötésért is felelősséget
vállalhat. Az ország lakosságának nagy többsége ma a nemzeti és keresztény
politikát sürgeti. úgy a magasabb intelligencia, mint a polgárság, a
földmívesek és a munkásság megundorodott a proletárdiktatúrától, amelynek
fölidézésében és fenntartásában részesek voltak a magyar szociáldemokraták,
akik a kommunistákkal közös pártot alkottak és legjobb vezéreiket, tömegeiket
és szakszervezeteiket átengedték a proletárdiktatúra támogatására. A
kijózanodott munkásság a proletárdiktatúra után nem akar többé hallani a
szociáldemokrata vezérekről és elvekről, amelyek végeredményben azonosak a kommunista
elvekkel. Csatlakozott a nemzeti irányú keresztényszociális munkásmozgalomhoz.
Kevesen maradtak a szociáldemokrata táborban. Tehát a munkásságot a kormányban
ma jogosan csak a keresztényszocális vezetők képviselhetik. A földművesek
mindig keresztények és nemzetiek voltak. Őket a mostani kormányban a keresztény
és nemzeti irányú földművelésügyi és a kisgazdaminiszter képviselik. Nagyatádi
Szabó István túlságos koncessziókat tett a szociáldemokrata és kommunista
iránynak. Azért ma a földmíves osztálynak nem jogosult képviselője.
A
polgárság liberális frakciója, amely Országos Nemzeti Párt neve előtt
ismeretes, kevés hívővel bír, s annak programja majdnem teljesen azonos a
Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával. Inkább személyi ambíciók választják
el a két pártot, s a liberális frakció egyes embereinek kompromittáltsága, amit
ezek nem akarnak beismerni.
Ma
a kormány kiegészítésének szükségességét el nem ismerhetem. Ha a polgárság
liberális frakciója meg tud egyezni a kormánnyal, ők is részt vehetnek a
kormányzásban, tiszta múltú emberek által. De a szociáldemokrata pártiak
kormányba való fölvétele ellen az egész ország hangosan és szenvedélyesen
tiltakoznék, mert saját hóhérait nem akarja a nyakára ültetni, s nem tűrheti ezeknek
erőszakos, nemzetietlen és keresztényellenes uralmát. A keresztény kormány nem
akarja a szociáldemokraták működését megakadályozni, de velük együtt nem
kormányozhat. Amily elkeseredett és izgatott a nép a szociáldemokratákkal szemben,
oly indulatos a zsidósággal szemben. Zsidók voltak a szociáldemokrácia és a
kommunizmus vezérei, akik a magyar népet hihetetlenül megkínozták. Nem lehet a
népre ráerőszakolni, hogy most újra zsidók uralkodjanak rajta, ha ezek
egyenkint nem is hibásak. Nincs szó zsidóüldözésről vagy pogromokról, amelyeket
mindenki elítél, hanem a zsidók nemzetietlen és kereszténygyűlölő törekvéseinek
korlátozásáról, amely nélkül a keresztény Magyarország nem állhat fönn. Egyébként
a zsidóság a merő számarány alapján sem igényelheti a kormányzásban való
részvételt. Elvben nem záratnak ki, de egyelőre lehetetlen a zsidók részvétele
a kormányzásban, ha a belső békét akarjuk.
A
kath. egyház sohasem hirdette a zsidógyűlöletet, hanem védelmezte a zsidókat a
nép haragja ellen. Sok katholikus pap életének kockázatával védte a zsidókat,
pedig a commune ideje alatt sok katholikus papot megöltek, csak azért mert pap.
Ha a papság vezetné a népet a zsidók ellen, akkor végpusztulás várna a
zsidókra. Magyarország pszichológiáját csak az érti meg, aki végigélte a
commune borzalmait, a szociáldemokraták és zsidók nemzeti és vallásos érzést
gázoló barbárságát.
Ami
Magyarország államformáját illeti, annak eldöntését a választásokból kikerülő
nemzetgyűlésre kell bízni. Jövendő politikánk is a választásoktól és a
békekötéstől függ. A választások szabadságát az entente kénviselői
ellenőrizhetik. Magyarország természetesen nem veheti megnyugvással tudomásul
határainak megcsonkítását és több millió magyarnak lekapcsolását, valamint
olyan nemzetiségek lekapcsolását, akik Magyarország mellett maradni akarnak.
A
magyar nép, amely becsületesen teljesítette kötelességét, vallásos és hős volt,
nem érdemel mások politikájáért nemzeti és gazdasági létét tönkretevő békét.
Ilyen béke nem volna béke. A jó Isten dönti el, igazunk volt-e vagy sem, de az
bizonyos, hogy jóhiszeműek voltunk a harcban és adott szavunkat megtartottuk,
amíg magyarok kormányoztak minket. Soha nem tudnók megérteni, hogy az igazság
követelné tönkretételünket.
Egy
ezeréves országnak földarabolása oly tragédia, amely visszahatással van a világ
sorsára. Egy nép csak pillanatig nyugodhatik meg az erőszakban, állandó
megnyugvást csak az igazság teremthet. Az igazság pedig az, hogy a nemzeteket
ne erőszakkal csatolják egyik államból a másikba. Kívánjuk, hogy
Magyarországtól ne szakítsanak el senkit, megkérdezése nélkül. Föltolakodott
vezérek nyilatkozatai semmit sem érnek. Nyilatkozzék a nép, szabad
népszavazással. A teljesen szabad népszavazás eredményében meg tudnánk
nyugodni, bármily fájdalommal is. De amikor látjuk az elszakítandó népek
ragaszkodását a keresztény Magyarországhoz, amely a különböző népeknek
szabadságát úgy fogja védeni, amint azt a régi keresztény magyar királyok
védték, akkor nem tehetünk egyebet, mint könyörögni a szövetséges hatalmak
képviselőinél: fontolják meg a tervüket és biztosítsák a Magyarország
történelmi határain belül lakó magyar és nem magyar nyelvű népének a teljes
szabadságot annak eldöntésében, hogy a magyar államhoz akar-e tartozni vagy más
államhoz. Ilyen szabad akaratnyilvánítás alapján álló békekötés meghozná a
külső és a belső békét. Mint katholikus főpap, fölhasználom az alkalmat ama
kérésem előterjesztésére is, hogy a megszálló csehek, románok és szerbek
utasíttassanak, hogy a katholikus püspökök lelki jurisdictiojának gyakorlását
ne akadályozzák, az egyházi birtokokat le ne foglalják, és jogos élvezőiktől el
ne vonják.
Fogadja
kötelező tiszteletemet:
Csernoch
János Magyarország prímása
Esztergom,
1919. okt. 29.”
A
memorandumot november 30-án adta át a hercegprímás személyesen Clarknak francia
fordításban is, aki megígérte, hogy a levélben foglaltaknak érvényt szerez,
lehetőségeihez mérten. Sajnos azonban Clark lehetőségei szűkre szabottnak
bizonyultak…
Csernoch prímásról számos humoros anekdota is maradt fenn. Ízes, "tótországi"
akcentusát is sokan említik különböző emlékiratokban.
Egy
alkalommal a Kormányzó Úr megbízásából küldöttség kereste föl Csernoch prímást
Esztergomban, Gömbös Gyula vezetésével, aki biztosította őt, hogy bármit kér, a
kormányzó teljesíti a kérését. Csernoch gondolkodott egy kicsit, majd azt
mondta: – „Nem kérek én mást, á máguk kormányzójától, csák ázt, hogy áz utódom
is kátolikus lehessen…”
Amikor
Párizsban járt, és a mellé rendelt francia idegenvezető megmutatta neki az
asztalt, amelyen a „béke”szerződést aláírták, odaszólt az őt kísérő szolgájának:
– Há ez á bárbár elfordul, hoggyozd le ezt áz asztalt”. (Hogy a cselekmény megtörtént-e,
arról nem szól a fáma.)
Más
alkalommal a vitézi rend tagjai keresték fel esztergomi palotájában, és kértek
tőle földterületet a vitézi rend számára. Ő, az érseki palota ablakához hívta a
díszes társaságot, s Párkány felé mutatva azt mondta: – „Ná ázt szerezzék
visszá… Onnán káphátnák májd fődet.”
Síremléke az esztergomi bazilika kriptájában |
Halála
nagy veszteség volt a nemzet számára, amit a temetéséről fennmaradt filmhíradó - http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8727 - és a síremlékén olvasható felirat is bizonyít. Csupán
a hálátlan és az eltelt évtizedek alatt szándékosan elbutított utókor felejtette el egyik legnagyobb és
a nemzetéért erején felül küzdő hercegprímását.