 |
| fr. Kőszegi Fülöp |
Szerettük
és tiszteltük a mindig zárkózott ezermester, Kőszegi Fülöp testvért, aki
gyermekkorunk amolyan ki nem mondott példaképe volt a budai ferences
kolostorban. Soha nem láttuk tétlenül. Műhelyében vagy az esztergagép zakatolt,
vagy fúrt, faragott, javított és alkotott. Akkoriban a kommunisták által
tiltott ferences csuha helyett kék munkaköpenyben, svájcisapkában járt
télen-nyáron… Igaz, télen egy bekeccsel bővítette egyhangú öltözetét. Fülöp
testvérnek az volt a habitusa… a munkaruha. Mindaddig, amíg a rendszerváltás az
ostoba kommunista tiltásokat meg nem szüntette. Ekkor már öregen, lelassultan,
de még mindig dolgozott.
Igazi ferences volt a maga alázatosságában, de
megállíthatatlan munkásságában is.
Egyetlen hasonló kaliberű ferences szerzetessel
találkoztam rajta - és mai ideiglenes határainkon - kívül: ő Esztelneken élt. Nagy
Tarzíciusznak hívták… S épp olyan szentéletű volt, mint Fülöp testvér, ám Tarzi
atya budai rendtársával ellentétben ki is mondta, ami nyomta a szívét… lett légyen
a beszélgetés bármilyen témájú.
 |
| P. Nagy Tarzíciusz |
Nos,
hogy e kis kitérő után visszatérjek Fülöp testvérhez…
…egy
alkalommal, amikor felnőtt fejjel az ódon kolostor könyvtárba igyekeztem Zadravecz püspök
fellelhető nyomait kutatni, a klastrom folyosóján találkoztam a kordáján viselt
rózsafüzérét morzsolgató Fülöp testvérrel, aki nagy csudálkozásomra évtizedek után
is megismert, s tőle szokatlan atyai közvetlenséggel invitált egy kis
beszélgetésre. Megtámaszkodott az egyik ablakmélyedésnél, s mintha csak kérdeztem
volna, úgy mondta el nekem emlékeit, s közöttük egy olyat, amelyet akkor még
nem értettem… de inkább idézem Fülöp
testvért:
„–
Én mindent megálmodtam, ami az életemben később megtörtént velem. Amikor gyerek
voltam, azt álmodtam, hogy ferences leszek. Pedig, akkor nem is tudtam még, hogy
egyáltalán léteznek ferencesek… Aztán később megálmodtam, hogy egy nagy püspökkel
együtt börtönbe kerülök. Pedig, akkor még nem ismertem Zadravecz püspök urat,
akivel évtizedek múlva valóban a kommunisták börtönébe kerültem. (…) És
nemrégiben volt még egy álmom. Ez az álom rettenetes volt. Európát láttam,
mint egy hatalmas sivatagot. Halottak millióival, szürkeségben, lerombolt
templomokkal… Ha elvész a hit, elvész Európa is Gyurka. Rettenetes volt az az
álom, és tudom, hogy bekövetkezik, mint minden, amit megálmodtam… de arra kérem
a Szűzanyát, hogy ezt ne kelljen megérnem, mert iszonyatos szörnyűséget láttam.„
Évekig
nem gondoltam Fülöp testvér álmára, ám mindig szeretettel és tisztelettel
emlékeztem rá, mint tanítómesteremre, akitől megtanultam az élet nagy aranyszabályát:
„Egyet tanulj meg, és soha nem felejtsd el! Mindent… a jót és a rosszat
egyaránt tudd megköszönni Istennek. Bármi ér, öröm vagy tragédia, mindig és
mindent tudj megköszönni, mert minden érted van!” – mondta a fent említett
beszélgetés befejeztével, mintegy nekem szóló utolsó intelmét...
Sok
évvel e Fülöp testvérrel folytatott beszélgetés után, a Háromszék vármegyei Esztelneken járva, döbbenten
hallgattam a már említett fentebb ferencrendi Tarzíciusz atyát, aki elmondta saját Európa-képét:
– „Európa fekete lesz, megszállják, elpusztítják, mert Európa elhagyta keresztény hitét,
megtagadta Istent.”
(Mint
később hallottam, a halála előtti, olykor szörnyű küzdelmeiben is vissza-visszatért ez a
látomása.)
Miért
mondom el mindezt? Mert Fülöp testvér szavai valamiért napok óta a fülembe
csengenek, s Tarzíciusz atya mondatai is itt járnak a fejemben… „Ha elvész a
hit, Elvész Európa… sivataggá válik lerombolt templomokkal, halottak millióival…”
„Európa fekete lesz…”
Talán
érdemes volna elgondolkodni a két egyszerű franciskánus barát próféciáján… s
ettől-attól, öreg rokontól, nagymamától ránkmaradt régiségek közül ideje lenne előkeresni egy
rózsafüzért vagy egy öreg imakönyvet… mert ha „ha elvész a hit”… mi is elveszünk!
Stoffán
György