Elhallgattatott Boldogasszony-ünnep és egyéb bajaink

Minden évben kissé felháborodott leszek ezen a napon. Annak ellenére, hogy tudom: egyházam egyetemes egyház… Mégis. Nekem ez a nap az egyik legnagyobb magyar katolikus ünnep. Hiszen azt ünnepeljük, hogy első szent királyunk felajánlotta Máriának, Isten Anyjának nemzetünket, hazánkat, koronánkat, amelyet a Szent Szűz el is fogadott, így ettől a naptól fogva a Kárpát-haza Mária országává lett. A világ nemzetei közül elsőnek Szent István tett ilyen felajánlást, s példájára évszázadok múlva más nemzetek uralkodói is. S e napon, a felajánlás után néhány órával halt meg Szent István… aki a magyarok számára ünneppé tette Mária Mennybevételének napját.

Gyermekkoromban, a kommunista érában – néhány rongy békepapot kivéve –, minden e napon mondott prédikációban hangsúlyt kapott Szent István felajánlása és Mária országa. Ma, sem a liturgikus szövegekben, sem prédikációkban egyetlen mondat sem hangzik el erről a hazánkat megtartó, jövőnket biztosító eseményről, s arról hogy a magyarok Királynője Mária, s a magyarok országa Mária országa. Mintha ez csak egy mellékes valami lenne, ami szót sem érdemel. Mintha a magyar történelemben és a magyar katolikus egyház történetében a Mária-tisztelet, a Máriás hadizászlók, a Máriás zarándoklatok és kegyhelyek nem számítanának. A „nagyfene” ökumené vagy a Vatikán új keletű Mária-tisztelet ellenessége az ok? Ki tudja! A tény hogy a Mária-tiszteletet mintha az egyháziak egy része, a Rózsafüzérrel egyetemben súlytalanná akarná tenni, ki akarná törölni a köztudatból…   

Hiszen, ma nem röstellik a híres kegyhelyet csalásnak minősíteni, noha soha, senkit nem vezetett rosszra az ott hallott – vagy nem hallott – üzenet. S Medjugorje-ban természeti jelenségek is bizonyították a Szűz Mária-jelenlétet, s voltak bizonyított gyógyulások is. Mégis csalással vádolják a szent helyen tapasztalt jelenéseket. (Igaz, nem azokra a visszataszító dolgokra gondolok, amiket a helybéli ferencesek leállítottak, amelyek miszerint magánházaknál a kapura írták ki, hogy: jelenés 15,30-kor…)

Láthatjuk, illetve már nem látjuk a ferencesek rendi ruháján a Rózsafüzért, mert úgy látszik a testvéreknek fájt a derekuk a Rózsafüzér kolostoron belüli viselésétől… kint ugyanis egyáltalán nem hordják Szent Ferenc habitusát. Kint civilbe öltöznek (szerzetesek és világiak egyaránt…), mert lehet, hogy az új rendi vezetés megtalálta Assisiben Szent Ferenc civil ruháját: farmerét és pólóját… s mint szent hagyományt, a habitust már csak jelmezként viselik ezután… elkeserítő, felháborító és kiábrándító valóság, elkeserítő pökhendi oda nem figyelés, fájdalmas, rossz példát adó elvilágiasodás.

Igen… mérgelődöm, hiszen állandóan arról hallunk, hogy nincs pap, hogy nincsenek hivatások, s ma már olvastam olyan papi hőbörgést is, amelyben a híveket vonja kérdőre egy „bölcs” atya, mondván: „mit tettek a hívek a papi hivatásokért”… Nos, kedves Atyák! Ti mit tettetek a papi hivatásokért, vagy azért, hogy megteljen a templomotok? Nem többet, mint a hívek, akiket felelőssé tesztek. És ez baj! Mert a pap ott kezdődik, amikor látszik is rajta, hogy ki ő. Rajtatok szentatyák a farmer és a póló nem papi viseletként áll… pedig milyen nagy ajándék lenne, hogy meg sem kéne szólalnotok, mégis prédikálhatnátok, ha a reverendában, a rózsafüzéres habitusban járnátok a népek között. Tényleg: szégyellitek? Vagy miért nem?

S ma a templomban a magyar ünnepen… nem hallottam a nemzet hitéről, Szent István felajánlásáról és haláláról, nem hallottam Mária országáról és Máriáról, a magyar nemzet Királynőjéről… Pedig kellene! Valami azonban hibádzik a gépezetben évek – évtizedek óta. És ezt a hibát sürgősen javítani kellene, mert nem elég elfilozofálni a tények keserűségén… Emlegessék mindennap a templomokban Mária-országát, a magyar nemzet ebbéli kiváltságát, az égi Anya iránti bizalom és szeretet fontosságát… Mert Mária Mennybevételének napján Magyarország királynőjének mennybevételét ünnepeljük. Mi magyarok…

S mert sajnos a protestáns magyar testvérek 500 éve megtagadták ezt a magyar – isteni – kiváltságot, a katolikus papság és a magyar katolikus egyház viseli a feledés súlyos terhét és bűnét… ha a nemzet elfeledi égi Királynőjét és azt a felajánlást, amelyet 1038-ban e napon tett az első katolikus magyar nagyúr, Szent István…

S csak mellékesen jegyzem meg, hogy mi a nagy "keresztény ország" vagyunk az egyetlen, ahol ez a nap nem munkaszüneti nap augusztus 15-e... noha még Romániában is az... Persze nem a szentistváni felajánlás okán... 

Stoffán György