Bayer Zsolt és a hímivarsejt = 0:1

Az elmúlt hét jogi eseményei, a sajtóhírek és a közhangulat érdekesen alakultak. Az ember nem tudja valójában, sírjon vagy nevessen azokon a történéseken, amelyeknek ha akarjuk, ha nem, részesei vagyunk. Úgy kezdődött, hogy Bayer kollégánkkal szemben a bíróság döntött és meghatározta a trágárság jogi normáit. Eszerint az egyik minősítés megengedett Vonával kapcsolatban, a másik nem. Bár a szabad véleménynyilvánítás jogát még nem vette el a taláros testület, így ezután már a jogi egyetemeken is „g…nek” lehet – mert az elfogadott – nevezni azt az előadót, aki a kollokviumról páros lábbal rúgja ki a jövő fogadott vagy fogadatlan taláros pró(vo)kátorait, a nyelvészkedő bírójelölteket.  

Régen a jog és törvény a korcsmai káromkodást vagy az utcán hangosan kimondott illetlenséget is szigorúan büntette és nem kellett bírósági tárgyaláson nyelvészkednie a mindentudó és mindenhez értő, kötelezően tisztelni parancsolt talárosoknak. Mert ugyebár a káromkodás, a trágárság mindenféleképpen büntethető és büntetni rendelt megnyilvánulás volt. Sőt! A székely falutörvények némelyike azt is tiltotta, hogy marhának vagy baromnak neveztessék ama állat, amelynek a becsületes magyar elnevezése volt az inkriminált szó. Ha pedig említtetni volt elkerülhetetlen e szóval valamely oknál fogva az illető állat a falutanácsban, akkor a szónok, a szó kimondása előtt mea culpázni volt kénytelen a tanács jelenlévő tagjai bocsánatáért. Mindszenty József esztergomi érsekünk, korábbi állomáshelyén, zalaegerszegi plébánosként a paraszt szót tiltotta be használni, ugyanis igen sokan e megnevezést trágár kifejezéssé degradálták. Igaz, érsekünk a himnuszt sem engedte a templomban énekelni, mert a benne lévő „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt” sor túlzottan világi, és Istennel szembehelyezkedő volt. Van benne valami… ám a nép nem így ítélte meg, ezért a tilalom rövid életűnek bizonyult. E tiltások és bár logikus, de szokatlan plébánosi rendeletek miatt nevezte el a város Mindszentyt „Zalai Lámának”…

No de! A mai kor értékítélete más. És nem a reakciók felett kimondott szentenciával kellene kezdenie a nagyméltóságú talárosoknak a rendcsinálást és a megfélemlítést, hanem annak a körülménynek a megszüntetésével, amely miatt tanult és nagyra becsült kollégámból néha ki-kicsap a teljesen jogos undor a hazaárulókkal, a takonygerincűekkel, a szarkupacokkal – bocsánat a g....kel – szemben. Én magam utálom ez utóbbi, mára jelzőként alkalmazott szót leírni is, ám a bíró másféle gyermekszobában nőtt fel, s neki a szarkupac nem oly elfogadható, mint annak népiesen durva megnevezése, amelyből sajnálatosan ő maga is lett. 

(Ez a „durvaság” az elkövetett cselekmények egyenesen arányos következménye, jelzője, hiszen hülyén hangzanék egy magyar írótól, ha Vonára azt mondaná, fölöttébb megkérdőjelezhető erkölcsiségű politizálását látva, hogy „kis csacsi” vagy „kis huncut”… (Bár ez utóbbinak javaslom eredeti jelentését megismerni. Ama értelemben ugyanis már közelít Vona egyéniségéhez).

Tehát levonva a nagyméltóságú taláros erkölcsi konzekvenciáit, arra a következtetésre jutunk, hogy a magyar jog valami sáros posványkeverékké degradálódott, amelyben a hazaárulás, a gerinctelenség megengedett, az erkölcs, az emberi tartás, a magyar nyelv ismerete viszont nyomokban sem található immár. Csak irigyleni tudom a régi erdélyi falutörvények korát, amelyben a hazaárulót pallossal, az efféle nyelvészkedő bírót pedig minimum pellengérrel fizetnék ki.

A másik jogi ügyről nem beszélnék részletesen, hiszen van az a harminc ezüst, amiért a nemzete és a hazája ellen vállal ügyet egy fiskális. Igaz, ez nem a nemzet és a haza szégyene.

Végül rövidke gondolataimnak utolsójaként e cikkben hadd említsem meg azt a jelenséget, amely valaminek az okozata és nem oka. Valaki valamiért felkészíteni szándékozik a polgárokat. Felkészíteni arra, hogy ősztől ilyen-olyan államellenes, kormánydöntő, forradalmaskodó cirkuszt készít elő néhány elmebeteg szarházi – ha szabad effélét mondanom rájuk a fentebb említett bírói döntés után, amely vagy a szart vagy a kupacot – ez nem derült ki – elvetette nagy ívű ítéletében. Tehát eme ondósejtek vagy hím ivarsejtek – ahogy a Tisztelt Bíróságnak jobban tetszik –, vért akarnak, akasztani akarnak, középületeket kívánnak megszállni stb… És erről szól a riadalmat keltő bal-, és jobboldali sajtó. Noha arról kellene szólnia, hogy a titkosszolgálat leleplezett egy ilyen-olyan kormány és egyéb-ellenes szervezkedést, amelynek vezetőit állambiztonsági okokból letartóztatták és bűnvádi eljárást indítottak ellenük, tekintve, hogy a hazaárulás ténye is fellelhető az ügyben. De nem! Nálunk ez nem divat, mert demokrácia van. Pedig rendet tartani ebben a háborús helyzetben csak a törvények betartása mellett illetve azok által lehet. Így, hogy felkészítjük a lakosságot, hogy cca. tízezer ember hepajozni akar és erre felkészítő táborokat szerveznek… na, így nem!  

A héten tehát Bayer kollégát megbüntette a bíróság, eltörölte egy terrorista szabadságvesztését, de egyetlen ügyésznek sem jutott eszébe, hogy hivatalból eljárást kellene indítani néhány soros Lenin-fiú ellen, akik miatt még az is előfordulhat, hogy emberek halnak meg… ősszel. Nem, erre csak felkészít a sajtó.

Már csak egy kérdésem van… nem… kettő. Mi van a „h.feri” és hitvese bűncselekményével, és a 167 milliárdos Demszky-s Metro-sikkasztásos bűnügyekkel? Mindenki efféle hímivarsejt szabadon grasszál… Miközben az erre adott írói jelzőt büntetik… Netén ezek a bűncselekmények is a „mit szabad káromkodni és mit nem” kategóriájú erkölcsi magaslatok alapján ítéltetnek meg?  Ugyanis ha igen, akkor teljesen fölösleges és igen drága mulatság fenntartani egy ekkora hatalmi ágat… és a hozzátartozó egyetemeket.

A régi falubírók a falutörvények alapján az ország erkölcsi normáit évszázadokig jól irányították, fenntartották, felügyelték. Ma, az ember a történéseket látva csak egy dolgon mereng… sírjon-e vagy nevessen… mert valamilyen reakciót mindenkiből kivált ez a nagybecsű, de már csak kötelezően, és nem őszintén tisztelt törvénykezés… A társadalom erkölcsi szintje pedig már valahol a bányászbéka segge alatt van… hiszen a jogalkalmazás, bírói döntések a társadalomban erkölcsi mércét jelentenek. 

Ám mit várhatunk ma már, amikor a világ és benne Európa nem más, mint egy hatalmas nagy liberális szarkupac!

Stoffán György